Az élet ajándéka (beszélgetés)

Huhh: ez nagyon szép történet volt: az élet írta..

Gratulálok Nektek!

Ha ugy nézzük én is a sorsnak....de igazából nidnig minden a sorsnak köszönhetünk:)

Én 23 vagyok most mentem férjhez..és az esküvő előtt 2 hónappal kiderült kisbabát várok. álszentsége lenne azt mondani nem terveztük, hisz tudtuk h kell védekezni...egyszer nem védekeztünk és jött...és meglepődtem, de midnenél boldogabbak vagyunk és márc születik...én azt mondom ez is sors:)))) és köszönöm neki.

A hozzászólókat nem értem! Az írásoddal egyetértek, végül jól sült el a dolog, de dícsérni érte... Max. azért, hogy elviselte, amit a sors rámért. De ez nem az ő döntése volt!

Szép és megható történet, de azt az élet rendezte így a topikindító akarata ellenére. Én a sorsnak gratulálok...

Nem gondolom, hogy mindig jó döntést hozunk, te is én is hoztunk és fogunk is roszs döntést hozni. Ő leeht megbánta akkor azt, de 20 évesen igen, lehet én is a sulit, a job béletet választottma volna, h utána ha eljutunk arra a pontra midnne tmeg tudjunk adni annak, vagy azoknak a kisgyerekenek.

nem tudom miért azon van a hangsúlyt, 1 elment, brkinek mesélem, midneki arra gondol, és azt mondja miylen az élet és a sors h irányítja a dolgoka,t h az a másik kettő életbe maradt. Lehet az az egy beteg lett volna, vagy veszélyezette volna a másik kettő épségét. Mindnenek igenis oka van.

nem azt mondjuk h szuperüé vislekedett, hanme azt, hogy Ő 20 évesne hozott egy dntést, amit akkor jónak tartott, de az élet máshogy döntött, amit végül nem csak elfogadott, de azóta is boldog tőle. n ugy gondlom az hogy 20 évesen így döntött nem baj...sokkal rosszabbnak tartom azt, ha valak megszüli és nem akakrja, vagy ott hagyja valahol.

Szerintem jól-e vag ynem ezt már nem tudjuk meg, de ugy dötött, ahogy ő,, akkor jonak látta és akkor ez volt a jó döntés.

Visszaolvastam az első hozzászólásokat, ott egyértelműen a lányokhoz és a döntéséhez gratuláltak a többiek, nem az új terhességhez...

Mi volt itt a jó döntés?!? Hiszen kiborult, amikor kiderült, hogy mégis terhes, nem pedig örült! És akkor is szinte csak a suli volt fontos. Itt jó döntést a természet hozott, de egy élet vesztesége árán.

Igen az élet kiszámíthatatlan, és hozunk rossz döntéseket, de akkor utólag ne úgy álljon már ehhez a történethez mindenki, hogy milyen szuperül viselkedett az illető. És a történet végén a kaján megjegyzés, hogy ezt a babát eszébe sincs elvetetni. Ha-ha. Dícséretet érdemel....?

Az én anyám sokszor elmesélte a húgomnak, hogy véletlenül fogant,nem tervezett gyerekként. Mivel apám súlyos szívbeteg volt két infarktus után, ezért sokat gondolkodtak, hogy megtartsák-e a harmadik gyereket.Hála istennek jó döntés lett: megszülethetett.Ezt mindhárman a testvéreimmel pozitívan értékeltük.Sajnos apám meghalt amikor a húgom 1,5 éves volt, és anyám egyedül nevelt fel minket.

Barbaross szerencsés vagy, hogy az orvosi műhiba ilyen jól alakult.Az ember sajnos nincs abban a helyzetben gyermekvállaláskor, mint vizsgázásnál, hogy ha nem készült fel akkor későbbre halaszthatja, vagy ha nem sikerült, akkor mehet UVÉZNI.Így rájöhettél,hogy miért érezted magad szörnyen az abortusz után, és megtudhattad azt is, hogy mitől fosztottad volna meg magadat és a gyerekeidet ha teljesen sikerül a művelet.

Ismerek olyan asszonyt, aki 19 évesen hasonló módon esett át abortuszon, (sajnos ott akkor nem történt ilyen műhiba) azóta megbánta és már van egy gyönyörű kislánya, ezért megértette miért volt rossz a fiatalon meghozott döntés.Olyat is ismerek aki az első gyereket megszülte, és az utána jövőket "tette félre" az útjából.Sajnos a szeretett egyetlen gyerekben való gyönyörködés, a vele járó örömök sem hozták meg nála az életigenlést.

Úgy gondolom, azzal hogy kritizáljuk valaki rossz döntéseit, azzal nem segítjük a jobb döntések meghozásában.Az okos ember más hibájából tanul, az sem késő ha a saját hibáinkból kényszerülünk tanulni.Az a szörnyű ha a saját rossz döntéseink következményei sem nyitják fel a szemünket.

Szerintem is az ÉLET ajándeka a két kislány (és minden gyerek), és jó hogy ez a drámai megszületésük felhívja a figyelmet arra, hogy milyen jó hogy élnek!

Szia,

Ne haragudj, de nem nem értek veled egyet.....gratulálni sztem mindenki a új babához gratulál, de sztem az is szív szorító, ahogy az élet igenis elintézte a dolgokamt elrendezte, ugy ahogy lennie kellett.

Ne gyilkos itt sneki, 20 évesen, megijedt, mert máshogy képzelte az éeltét...de végül az let meg a sorsunk dönt helyettünk, ettől nem elsz gyilkos....és én is rá tudék ugy nézni a lányaimra, h nem érezném gyilkonak magam..nem is értem mi az összefüggés.

Mai fejjel már leeht máshogy döntene, de nem tett végzetes hibát és nem gyilkolt, ez oylan zord.

Én biztos elmondnaám nekik, és biztos lennék abban is, hogy a lányok is megértenék, mert értelemsek, megértik 20 évesen, egyszer anya rossz döntést hozott, de az élet helyette hozott egy nagyon jót:)) vagyis szám szerint kettőt.)))

A mostani terhességen kívül mihez gratuláltok?!? Hogy a két megmaradt gyereket nem ölte meg később? Hogy felnevelte őket?

Rendben, mindenki kerülhet nehéz helyzetbe, hozhat kegyetlen döntéseket. De hogy tud ránézni a két lányra anélkül, hogy arra gondolna, hogy hárman lennének? Persze, az idő feledteti a dolgot. És ezt hogy lehet nekik majd elmondani? "Titeket is meg akartalak ölni, csak az orvosok ügyetlenek voltak?"

Biztos, idővel, látva a lányokat, örült, hogy megmaradtak. És a harmadik?

A férj pont annyira hibás, bár dícsérendő, hogy kitartott a család mellett (aminek ugye természetesnek kellene lennie mindenhol, csak sajnos nem így van).

Gyönyörű és nagyon megható történeted!

Nagyon sok boldogságot a kicsihez, és jó egészséget az egész családodnak.

gratulálok.a harmadik babához!

sokk,sikert.

Én elmesélném nekik,ha már elég nagyok.Elmondanám hogy miért nem akartam őket,vagyis nem őket,hanem gyereket.Úgy gondolom,abban a helyzetben helyes volt a döntés.Én is így tettem volna.Lehet hogy később megbántam volna.Szerintem akkor neki is nagyon nehéz volt a döntés:először megteremteni az anyagi hátteret(amihez tanulni kell),vagy szülni a semmire.

És,hogy ilyen műhiba is létezik azt elhiszem,mert már hallottam hasonló sztorit.De azt hiszem itt a lényeg az,hogy végül mégse dobta el a gyerekeit,hanem szeretetben neveli.Sőt,vállalta a következő babát is.Gratulálok hozzájuk!

Egyetértek, én nem mesélném el.

Nem mindig kell az igazságot elmondani.

Nagyon szép, és tanulságos és borzasztó történet is egyben. Ha tényleg igaz, akkor örülök, hogy az ürömben volt öröm is, de valljuk be, nekem egy kicsit kitalált sztori szaga van az egész elmondásnak, leírásnak. Olyan volt, mintha valami amcsi film forgatókönyvét olvastam volna. Bocsánat a kételkedésem miatt, ez biztos az írás formájának köszönhető. De azért én szívesen nézegetnék képeket rólatok, és a lányaidról.

Még egyszer elnézést, hogy ezt lemertem írni, és bocsánat ha nincs igazam.

Ajánlom majd a gyermekeidnek - ha már felnőttek lesznek - a Dráma az anyaméhben című könyvet. Ikrekről szól, akik elvesztették testvérüket az anyaméhben. Abortusszal vagy a nélkül. Örök életükre kihat.

Kívánok sok boldogságot a 2 lánykához, és majdani testvérkéjükhöz. Négyen lennének, és lenne mindenkinek párja...

Szomorú történet ez a szememben nagyon.

Ismét abortusz a téma. Illetve az élni akarás. Azt hiszem, túl sokan döntenek könnyelműen az életről. AZ abortusznak is annak indikációi, de... És, hogy az élet ajándéka-e ez a két gyerek, nem tudom, hisz el akartad őket vetetni. NÉzőpont kérdése.Az a harmadik gyermek forog a fejemben. EGyet siekrült megölni, de kettő megmaradt. Hát ajándék ez? Mindenesetre élvezd most őket, és az öccsüket is.

három sé fél éves valamint ngéy hónapos kislányom van. Ez a második terhességem igen problémás volt már az első naptól kezdve. Hányszor, de hányszor feküdtem a vizsgálóasztalon, és csak azt hallgattam, van-e szívhangja...MEnnyi, mennyi fohász egy gyermek életéért. Utánam pedig ugyanazon a helyen életet vettek el. Valakinek a megkönnyebbülésére.

Nem is biztos, hogy mindent mindig el kell mesélni...

A lényeg, hogy jól megvagytok, nem biztos, hogy egy őszinteségi rohammal ezt kockáztatni kellene.

eZ nEM sEMMi!

Ez valóságos csoda.Érdekes, hogy az élet miket hoz nekünk, neked meg KELLETT SZÜLNÖD MIND2 LEÁNYZÓT ÉS a fiúcskád is. Nem véletlen:) Egy csoda az életed vagyis inkább úgy fogalmazok 3omcsodának adtál életet vagy a fiadnak fogsz pár hónap múlva, dee a mondani valóm lényege: Gratulálok!