Az baj, ha nem vagyok szerelmes a páromba, de nagyon is szeretem? (beszélgetős fórum)

Akkor én tényleg szerelmes vagyok! :) Nevezhetjük akárminek, azt az ember tudja és érzi, hogy kell e neki a másik, hogy szereti e vagy nem. Nem kell hozzá tébolyult köd.

A megszokást is olyan pejoratívan szokták használni pedig lehet jó is: megszoktam, akarom, kell nekem, szeretem és nem adom :)

Nem kell ám engem ennyire komolyan venni!

Nálam sajnos (vagy Hál'Istennek) ez amolyan "gyártási hiba" hogy túl az 50-en, és közel a házasságunk 24. évfordulójához, még "mindennapos szükségletnek" élem meg ennek igényét. (Nem is feltétlenül az aktus, hanem a gyengédség, a forró csók, az ölelés és simogatás kell, és az néha elég is)

Akkor most egy kicsit a szerelemről!

"A szerelem sokkal bonyolultabb, komplexebb annál, semmint hogy néhány beszélgetés képes legyen létrehozni. Ez legfeljebb az érdeklődést keltheti fel valaki iránt, meg talán a gondolatai és a lelkivilága iránti vonzódást, de semmiképpen nem pótolhatja a valódi szerelem kialakulásának olyan varázsait, mint az egymásba rebbenő szemek kutatása, mint egy-egy kézérintés, mint a gerincen végigfutó bizsergés valakinek a hangjára, az izgatott várakozás az érkezésére, és a megdöbbent hiányérzet a két perccel előtte lévő búcsúzás után. A másnap várásának fájdalmas, de boldog izgalma, az édes meglepetések, a túláradó gyengédség gyerekes hullámai, a minden ok nélkül az arcunkra toluló könnyek édes sója.

A reszketés az érintésért, és a reszketés az elmúlástól.

Ez mind mind a szerelem, és még rengeteg más..."

Mi a Feleségemmel enyelegni, szerelmeskedni, bujálkodni, szeretkezni szoktunk. (Legfeljebb szexelni) Még véletlenül se b@szni! (Azt mással szokás)

:)))

Meg tudná itt valaki közületek fogalmazni, mit is ért a szerelem érzésén, a fellángoláson, a szereteten, rajongáson?

Addig, míg ezt nem tudhatjuk, honnan lehetne tudni, hogy ha egy érzés "átalakult" az nem a fejlődés irányában történt-e?

Még az is előfordulhat, hogy amit valaki szerelemnek érzett, az csupán fellángolás, rajongás, vagy éppen a társ feletti öröm érzése volt, és ez "nyugodott le" változott szerelemmé!!

Nos?

Írod, hogy: "De szerintem egy normális pasinak, akinek nem a szex a legfontosabb..."

Azért azt mondhatom, hogy a "nélkülözhetetlen dolgok" sorrendjében rögtön az OXIGÉN után áll!! :)))

nem kell mindig annyit gondolkodni, meg agyalni (rossz női szokás)jó vele, szeret, szereted és KÉSZ!

aki meg állandóan a szerelemben hisz annak nagyon sok kapcsolata lesz még az életben

Igazad van. Egyébként én is jobban szeretem, jobban ragaszkodom hozzá, mint az elején, és nem vagyok szerelmes. Tegnap is annyit nevettünk, hogy már fajt a hasam, és egymásra néztünk, megöleltük egymást... szerelem nélkül is lehet, gyengéd érzelmeket táplálni a másik iránt.

Szerintem az a gond, hogy sokan nem a megfelelő partnert keresik, hanem a szerelmet(szerelem érzését) és a szerelem nem mindig hozza a megfelelőt. Szerintem igenis párválasztásnál az eszünket is kell kicsit használni, mert ha én nem így tettem volna, akkor szinte biztos, hogy egy nem működő kapcsolatban lennék. Pl. van egy barátnőm, aki szerelmes. Hát sokat ér vele, mert a pasi elég idióta, ő kihasználja a barátnőmet, és semmit nem tesz érte, a kapcsolatukért... a párom és engem pedig sokan irigyelnek, mert látszik rajtunk hogy jól működünk együtt. :-)

És egyébként ha egy szülő a gyerekébe is ezt neveli bele, hogy "így a szerelem, úgy a szerelem, anélkül nem lehetsz boldog...stb" hát akkor nagy esély van rá, hogy ez megragad a gyerekben, és felnőtt korában sorra kudarcba fulladnak a kapcsolatai és majd nem érti miért...?

Egyébként nekem is ezt szokták mondani, amikor azt mondom, hogy 3 éve együtt vagyunk és még mindig, sőt jobban szeretem a párom, mint az elején, hogy "majd mond ezt 10 év múlva" és ezt mindig olyanok mondják, akik érzelmileg kiábrándultak és sivárak! Azért mert nekik nem jött be az igazi, vagy csalódtak és ezért mindent egy kalap alá vesznek.

Nem minden kapcsolat egyforma, vannak még olyan emberek akik a társukat keresik és szeretik, akkor is ha ez már nem divat!