Az a régi ház (beszélgetés)

Sok jó barát lassan kidől már a sorból,

Öregszenek már a fák az udvaron.

Szegény anyám kontya lassan őszbe fordul,

Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.

A régi ház körül öregszik minden,

A kert, a fák, a fal, a bútorok.

A régi ház körül nagy élet nincsen,

Sokáig zörgetem az ablakot.

Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát.

Elém kerül minden kedves ételem.

Míg én eszem, az ő arcán van a hála,

Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.

A régi ház körül élni kezd minden,

A kert, a fák, a fal, a bútorok.

Egy kisgyerek dereng emlékeimben,

Egy kisgyerek, ki már nem én vagyok.

Az állomás olyan modern, mint az élet.

A vonatból búcsúcsókot szórok én.

Szegény anyám most még mosolyogni próbál,

Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.

A régi ház körül csendes lesz minden,

A kert, a fák, a fal, a bútorok.

A régi ház körül nagy élet nincsen,

Bezárja jó anyám az ablakot.

A régi ház körül öregszik minden,

A gyorsvonat velem tovább robog…

" Jó, nem voltunk olyan szabadok, mint a mostani tinik, de bizony annak is volt, és VAN előnye"

Csak előnye volt a mostani nem is tudom mihez képest...

Akkor voltak korlátok, fékek. Most mi van???

Jó hogy indítottad ezt a fórumot, így vasárnap este jó esett egy kicsit elmélázni a régmúlton. Nekem is van ilyen régi ház...a nagyszüleimé. Jó időben itt összejött a nagyobb család, -a déli busszal érkeztek-és a diófa alatt

mindenki a kedvencét ehette, mert a mama mindenkinek megfőzte. Sajnos ez már nincs, a nagyszüleim rég elmentek már, és húsz év után, amikor elmentem a régi házhoz ...hát őt is elbontották már.

Nagyon jók voltak....azért ilyen szempontból ( is)

szerencsésebb volt a korosztályunk. Jó, nem voltunk olyan szabadok, mint a mostani tinik, de bizony annak is volt, és VAN előnye.:)

Eszembe jutott hirtelen Kovács Kati: A régi ház körül...

slágere, amit ma már senki sem ismer.

Eszembe jutott, amikor a Mama, aki már nincs, a kemencében sütötte a kenyeret, káposztalevélen a kenyérlángost, a pogácsát, aminek sosem lesz olyan íze, mint akkor volt.

Istenem azok a téli esték mikor a konyhában morzsoltuk a kukoricát, én csak kézzel, papám mindig megkezdte nekem...A nyári esték a ház előtt a szomszédokkal a padon beszélgetve (eskü szúnyogok sem voltak :-), a nyári vacsorák a nyári konyhában, jó kis zsíros kenyér paradicsommal.

A vasárnapi ebédet, a házitészta, a jó régi kelt tésztás sütemények, a templomba járás.

A rászólás nagyapámra, hogy horkol hagyja abba.

A nagymamám féltékenysége mikor már nagyobb voltam és átjártam nagynénimhez csajosabb dolgokat beszélgetni.

A nagyim főztje....a nagypapám bölcsessége. Én nem szerettem a nagyszüleimet, én egyenesen rajongtam, imádtam őket. Bármit megadnék a régi időkért... Remélem nem itt van vége és egyszer újra együtt leszünk.

Jaj. te F. H. !! Nekem is eszembe jutott a nagymamáméknál töltött sok-sok nyár......de jó volt!

Oda meg hetente 2x jött a fagyis kocsi....micsoda ünnep volt.

És a nyári konyhában ugrálni a " dikón"...ó, tényleg csak facsarodik a szívünk. De KÖSZI !

Jól van.

Nem is idióták! :P

:)))

Papa ölében ültem, beleehettem a levesébe, ha nem kellett a falat, visszaköptem a tányérba.

Anyunak ezt sose engedte a Papa, Anya ezt a mai napig emlegeti. :)

Igen, összefogtak az emberek. A fél utca segített járdát csinálni.

Kemény és szép.

Mamiék nem panaszkodtak, elégedett emberek voltak.

Pedig nem volt kút, az utcáról hordta a Papa a vizet mindenhez.

Kôkemény élet volt, az embereknek szükségük volt egymásra. Igaz, fentrôl is nagy volt a nyomás, a háborúk emlékei még éltek erôsen. Dolgoztak pirkadattól... Nem volt ekkora kényelem, gépesítés. Tették a kötelességüket.

Szûk rétek volt csupán, akik nagyobb lábon élhettek - amíg el nem vették tôlük.

[link]

Lmorzsoltam egy könnycseppet a balszemem sarkában.

Emberibbek voltak a kapcsolatok régebben...

Ma már kevés ilyen van.

Örülök, hogy tetszett. Köszönöm!