Autista gyermek sikitozása (beszélgetés)

Nem tudom olvasod-e még, de TSMT tornát már próbáltátok? Találtunk egy nagyon jó, türelmes, és toleráns terapeutát, és 3 alkalom után a kisfiam kérte a tornát, mondja a mondókákat, és napközben is előveszi az eszközöket, és tornáik velük.

A sikítozásra is jó, mert a hangingerekkel az idegrendszeri éretlenségét próbálja a gyerek ellenpontozni (ugyanígy a vizuális ingerléssel, forgással stb.), amire a torna nagyon jó (vizuális, hang, mozgásingerek épülnek egymásra és a fejletlen idegrendszerük megkapja amire szüksége van, így nem ingerlik egy idő után önmagukat).

Hát...ezt én sem tudom,hogy őszinte legyek..:((

Gondolom,mert sok anyával sikerült elhitetni,hogy a gyereke valamilyen egzotikus betegségben szenved,és ő (mármint az anyuka) természetesen,hülye hozzá,hiszen esetleg soha sem hallott róla....

Tomi is imádja az öccsét! :)) Mindent elvisel neki,amit sajnos Mackó ki is használ:)))

Talán annak is veheted a szavait,hiszen ISMERI őket,nem csak tanulta!:)

Azok a pedagógusok is jók tudnak lenni,akiknek nincs autista hozzátartozója! Csak akiknek van,azok jobbak:))

Tudom,undok dolog ezt hallani gyógypedagógusoknak,hiszen igyekeznek segíteni szívvel,lélekkel!!!!

De ha 100000 évig tanulják,az anyja,testvére akkor is jobban ért hozzá! Ez nem torokgyulladás,amihez a szakember jobban ért...:((

Csak senki sem meri kimondani!

Nem BÁNTANI akarom őket!!!!

De ez az igazság!

Tudod, a pedagógus mindig más helyzetben tapasztalja és ismeri meg a Te gyermekedet, mint Te.

Ezen nem lehet változtatni, ez az alapszituáció.

Biztosan szörnyen hangzik,de igen,azt hiszem,ők lennének a legjobbak...:(

Lehet nagyon jó egy pedagógus,hogyne lehetne! Csak ne akarja jobban ismerni a gyerekemet,mint én!:)

"De ha valakinek NINCS autista gyereke, testvére, az ne osszon észt, mert attól a falra mászok. "

Semmiféleképp nem szeretnélek megbántani, de erre a mondatodra szeretnék reagálni.

Szerintem az is lehet nagyon jó autizmussal élő gyerekekkel foglalkozó

pedagógus, gyógypedagógus, akinek nincs érintett gyermeke, vagy esetleg egyáltalán nincs is gyermeke.

A gyógypedagógiai autizmus-specifikus képzést is csak az végezhetné el, akinek érintett a gyermeke?

A mi gyógypedagógusunk öccse autista. Igaz enyhén, de bizonyítottan, így szentírásnak veszek bármint amit mond :)

Az én nagyfiam is egyre 'normálisabban' viselkedik. Magam is meglepődöm néha, hogy milyen intelligensen viselkedik, holott én felnőttként már legszívesebben hisztiznék mint az őrült. Hétvégén eljött velem bevásárolni, amíg nézelődtem el nem mozdult mellőlem, csak ott a környékemen bóklászott, nézelődött, ha valami érdekelte megmutatta nekem is, és ha szóltam hogy ne menjen el azonnal visszajött. Aztán mondtam neki hogy egy játékot választhat, odahozott egy sünit és egy zsiráfot, és mondta hogy 'zsijáfot veszünk, viszünk haza zsijáfot, Ejiké zsijáf, ajándék'... egy hiszti nélkül várt rám háromnegyed órát, nem cirkuszolt hogy nem vettem meg neki mindent amit szeretett volna... imádom a kis cakást :D

Egyébként ez így van, szerintem ha ma diagnosztizálnálak, nálam is és a férjemnél is találnának dolgokat. Mind a kettőnknek vannak kényszeres dolgai (nekem pl takarításmánia, neki állandóan mozog vagy a keze vagy a lába), én nem tolerálom a változásokat és nem vagyok túl rugalmas (utálom ha megmondják mit kell csinálnom, inkább az eredményre koncentrálnának nem a hozzá vezető útra), és még sorolhatnám...

A szánakozó pillantásoktól idegzsábát és sírógörcsöt kapok, fogalmuk sincs az embereknek, hogy mekkora kincs egy gyerek. Olyan amilyen, így kell szeretni, meg kell tanulni vele játszani, (bár Erik bármiben benne van, ami egy kicsit is érdekes, de ha nincs kedve valamihez, hát nincs kedve... teljesen megértem, mert én is ilyen vagyok) és türelmesnek kell lenni. Bár nálunk nem jellemző, mert elfogad bármit és mindent amit kérünk, mondunk vagy történik, a bölcsiben van olyan kisfiú, aki bizonyítottan és súlyosan autista. Sosem értettem, hogy a gondozónő miért mondogatja erélyesen hogy nem szabad, tedd le, ne dobáld... ettől minden gyerek a falra mászik, ha magyarázat nélkül tiltanak vagy elveszik a játékát... én mindig úgy tiltok, hogy közben magyarázok és felkínálok alternatívát és bizniszelünk... érdekes módon sosem fullad hisztibe a dolog, hanem megegyezünk... én is engedek és Erik is.

Mióta tesója van, még jobban szeretem, és érdekes módon mind a két gyereket egyformán, de mégis máshogy. A szeretet végtelen mindkettőjük irányába, de Erikre borzasztóan büszke is vagyok, hogy okos szófogadó nagyfiú, és nem bántja az öccsét (igaz nagyon féltékeny, de szerencsére fizikailag nem bántja, inkább csak mindig vele kell hirtelen foglalkozni ha felvesszük, és próbál ő is kisbabát játszani, hogy magára vonja a figyelmet)... szerintem nem lehet szavakban megfogalmazni, hogy mennyi jót kapok tőle, mennyi szeretetet, és milyen erőt (annyira megerősít, amikor átölel és megpuszil, odabújik, vagy vígasztal ha szomorú vagyok, és akkor is összeszorul a torkom, mikor hintáztatja az öccsét és énekel neki, vagy ölbe veszi és megpuszilja a homlokát) és boldogságot jelent, hogy van nekem...

Nagyon jó dolgokat írtál le!!!

Ugyan ez a véleményem,csak mindig filózom,érdemes-e kifejteni....?

Szerintem a kisfiad valóban nem súlyos autista!

Nekem a nagyobbik fiam,kicsiként úgy viselkedett,hogy megmertem volna esküdni rá,hogy autista!!!

És nem autista! Szerintem,a legtöbb felnőtt sem tudja magáról,hogy voltaképpen az... Komolyan... Sokan,azt hiszik,hogy NAGYON zárkózottak,szocio fóbiások,stb. Bepánikolnának,ha tudnák,mennyi autisztikus tünetünk van,amiről nem is tudunk...:))

De egy biztos! Ha az autizmuson bármilyen diéta segítene,akkor szerintem mindenki,ha kell bankot rabolna,csak megadhassa a gyerekének.

Bárki akármit mond...Az autizmust még ma sem ismerik igazán,holott már az ókorban jelen volt...:)

De ha valakinek NINCS autista gyereke,testvére,az ne osszon észt,mert attól a falra mászok.Meg ha sajnálnak...Hiszen FANTASZTIKUSAK!!!!:))))

Persze az ember először megijed...más mint a többi ember..De őszintén...:MI A NORMÁLIS????:)) Talán ŐK a normálisok..!! Ki tudja? Csak tudni kell velük bánni!És ha az ember imádja a gyerekét,hidd el,szakember nélkül megtanulja ŐT! Jobban,mint bármelyik szakember! Nem szégyen segítséget kérni,de a segítség a szakemberektől,csak mankó! Hiszen mindegyikük más...:)

Én,pl. nem értettem,miért akarják Tomit rákényszeríteni a szakemberek kártya mutogatásra,mert nem beszélt ugyan,de jelezte a szükségleteit! Mondtam,hogy:NEM! Nem fog kártyákat mutogatni,mert nem akar!! Most már beszél.Amire szüksége van! Mást még véletlenül sem!:))

Imádom.Szakember nélkül lett zseni!:)

Ezzel nem azt akarom mondani,hogy hagyjuk a szakembert a fenébe!!!!!! Csak azt,hogy bátran hagyatkozzunk az ösztöneinkre is! Hiszen mi ismerjük őket a legjobban! Nem biztos,hogy az a szakember,aki bár ezt tanulta,de fogalma sincs róla miről beszél,hiszen neki nincs autista gyereke!

Nem Ő lenne az első... ha meghallják sokan a szót, hogy autista, utánajárnak a neten, elolvassák a cikkeket, és meg vannak győződve róla, hogy amit külföldön kipróbáltak és működik, az itthon is jó lenne...

Nekem a kisfiamnak még nincs diagnózisa, a gyógypedagógusok szerint 2 évesen számos autisztikus tünete volt, amik mostanra egyre inkább épülnek le, nagyon sok már teljesen el is tűnt és nem jött elő helyette másik. Most jelen pillanat szerint a gyógypedagógusa azt mondja, hogy nem lehet rá kijelenteni hogy autista, inkább úgy kellene fogalmazni, hogy vannak még autisztikus tünetei, de ezek nagy része személyiségjegy, vagy életkori sajátosság is lehet.

Mi is olvastunk sokmindent, mikor először felvetődött az autizmus. (már akkor sem illett a kisfiamra semmilyen klasszikus tünet, inkább apróbb furcsaságok voltak a viselkedésében ill a beszéde késett) Nagyon sok dolog van a neten, ami nem állja meg a helyét.

Kb. 3 hete kezdődött nagyszülőknél ugyanaz a pánik fájdalom és világvége érzés, amit mi egy éve átéltünk. Idehoztak nekem cikkeket pont a diétáról (még a könyvet is megvették), és az ABA programról. Mind a kettő Amerikából jött, és hivatkozik is az egyik a másikra...

Namármost: felhívtam az ABA központot, és a következőt mondták: ha a gyerek nem érzékeny a gluténra, vagy nincs tejérzékenységre, akkor nincs értelme a diétának, mert semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy használ. Azoknál a gyerekenél vannak hangulatbeli és viselkedési változások, akiknél az intolerancia pluszban megkeseríti az életüket (mivel nem tudják elmondani, metakommunikálni stb ha fáj a hasuk, vagy diszkonfortérzésük van, ezért a viselkedésükben csapódik le mindez. Ha megszűnik a kellemetlenség, akkor kiegyensúlyozottabbak lesznek - ez mondjuk tök logikus). Egy autista, akinek nincs ételérzékenysége, nem fog reagálni a diétára, és a saját életünket bonyolítjuk szülőként, ha még erre is külön figyelnünk kell, ráadásul hihetetlen drága és macerás lesz tőle az étkezés.

Az ABA módszerről kértem tájékoztatót, nagyon tetszik, napi 6-8 órás itthoni tréninget jelent, ami beépül a mindennapi tevékenységek sorába, és élethelyzetekre/élethelyzetekben tanítja a gyereket. Sajnos itt is várólista van, és nálunk a heti 4*60 perc mellé már sok lenne és túlterhelné a kisfiamat, aki ráadásul bölcsis (emelett teljesen átlagos kisfiúként viselkedik a napi tevékenységek közben, odaül játszani a többiekkel, betartja a szabályokat, szobatiszta, már beszél is - fél éve kezdett beszélni -ragozással, igeidőkkel, történetmeséléssel még hadilábon áll, de konkrét egyszerű kérdésekre már válaszol -. Neki ha elmagyarázunk valamit, elfogadja, hogy nem úgy van ahogy szokott, és már mondja is pl nem busszal megyünk ma, villamossal megyünk. sárga villamossal és simán felszáll a villamosra... szóval nálunk a kártya és a napirend nem indokolt VISZONT már korábban írták, hogy a nem beszélő autista gyerekek nagyon jól kommunikálnak a kártyákkal, és a napirendre nézve a rugalmatlanságuk is csökken (a fórumkiírónál szerintem nagyon hasznosak lennének ezek az eszközök, amíg nem indul be a beszéd).

Szóval az ABA nagyon jó -lenne, ha futná rá a családi kasszából -, és nagyon szeretném elvinni majd a kisfiamat, de amíg ez nem valósul meg, nyáron ugyanoda fogunk járni, ahová tavaly is szünetben, egy alapítványhoz, ami megfizethető, és a kisfiam nagyon szereti a pszichológust aki foglalkozik vele. Ha odaérünk már kiabál, hogy Addi hovagy? Gyeje játszani! Mert fontos, hogy a gyereket olyan helyre vigyük, és attól kapjon fejlesztést akit elfogad. Ellenkező esetben még negatív hatást érünk el, ha olyan helyre visszük, amit utál és nem szimpi neki a tréner sem.

Szóval ha valaki nem él együtt autista gyerekkel (ha a családban van és csak néha látja az nem együttélés sztem mert csak szeleteket lát az életéből), az ne diagnosztizálja, és ne nézzen szánakozva a szülőkre mindenféle netes cikkre hivatkozva észt osztva, mert ez 'könnyű' így, hazamegy, és már nincs a közelében autista. A szülők 24 órában szülők, és el kell fogadniuk, meg kell tanulniuk elfogadni, hogy vannak dolgok amiket majd nem tudnak együtt csinálni a gyerekükkel. Nekem ez olyan volt, mintha gyászolnék valakit, és szakember segítségét kértem.

Most úgy vagyok, hogy elfogadom, szeretem a kisfiamat feltétel nélkül, próbálom mindennek a jó oldalát nézni, minden apróságnak örülök és dícsérem is érte (ha nem dícsérem, dícséri saját magát, és csúnyán néz hogy miért nem...). Szerintem a legfontosabb az elfogadás, csak utána jöhet bármi más, mert bárki bármit mond, belül egy autista is érzi, ha vele máshogy bánnak, mint a társaival, és ettől méginkább kirekesztve érzi magát.

Mit jelent az,hogy:Ha a te gyerekedről lenne szó???

Kérlek ne mond,hogy NINCS autista gyereked,és úgy adsz tanácsot! Kérlek ne!

Igen. Biztosan nagyon hálás lesz.

Csak egy gondolat..:Vajon melyik kutató bújt bele 1 autista szervezetébe,hogy lássa mit állít elő???Tudom...vérminta stb.

De akkor:Én,(és sokan mások) szeretem a gyümölcsöt..Ergo:Ha nem éhgyomorra eszem,alkohollá bomlik,és akkor én alkesz lennék????

Na,mindegy. Csak egy gondolat volt...:)

Nem a gyomrukkal van gond, hanem az anyagcseréjükkel.

Elvileg a glutén tartalmú ételekből ők egy olyan anyagot állítanak elő, mint a kábítószer.. gyakorlatilag, mintha folyamatosan be lennének drogozva.

Erre elég sok kutatás van már Amerikában, sőt egy magyar orvos is kutakodott ez ügyben ott, mert neki is autista gyereke van.

Egyébként pedig nem kell benne hinni, ha valaki szeretné próbálja ki.

Én konkrét eseteket tudok, ahol bevált, és ha az én gyermekemről lenne szó, biztos sok mindent kipróbálnék, hogy javítsak az állapotán.

Attól, hogy te nem hiszel benne, még más kipróbálhatja, és hálás lesz az információért, ami segített neki.

Mi nem diétáztunk,mert alig evett meg 2-3 fajta ételt.

Megfogadtam egy nagyon-nagyon okos tanácsot,amit még a fejlesztőben kaptunk. (nem jártunk,csak pár alkalommal,mert elköltöztünk) A tanács a következő volt:NE BÁNJUNK VELE BETEGKÉNT!!!!!

ÉS lassan,nagyon nagyon lassan,de ott tartok,hogy elmondhatom,kevesebb VELE a bajom,mint egészséges testvéreivel!!!

Egyébként ezzel kapcsolatban az a furcsa, hogy az elmúlt években hatványozódott az autizmussal diagnosztizált gyermekek száma. Bizonyítottan már nem csak genetikai eredetűen alakulhat ki.

Most nem tudom, hogy a diagnosztizálásnál kiterjesztették azokat a vizsgálatokat, amik alapján megállapítják ezt az állapotot, vagy ennyire terjed a gyerekek között ez a dolog.

Így van, nem tudni, miért alakul ki az autizmus. Azt mondták a Vadaskerti Auti Ambulancia Szülőtréningjén (ilyen is van nekik, pont ezért, hogy a szülők ne vakon keresgéljenek, mi is van a gyerekükkel), hogy az autizmus látható tüneteinek együttese csak a jéghegy csúcsa. Ami alatta van, na arra nincsenek még teljes mértékben válaszok.

Egyébként ők mondták a diétáról, amit én is írtam.

Ha a diéta segít is az általános közérzet javításában, a már kialakult genetikai hibát nem fogja helyrehozni. Attól nem fog megtanulni beszélni, a szociális készségei sem fognak működni.

Esetleg kevesebb lesz a hiszti, de a sikertelen kommunikációból adódó frusztrációt nem fogja megszüntetni. És akkor az anyagi megterhelésről még nem is beszéltem.

Próbáltuk amúgy, (amikor még nem tudtam ennyit az autizmusról), hónapokon át, eredménytelenül. 3 gyerek mellett anyagilag padlót jelent.

Ha elolvasod a vércsoport,vagy akár teljesen ellentmondó diétás könyveket, mindben van tudományos magyarázat...

Igyál tejet,mert a kálcium...

Ne igyál tejet,mert az allergia..

Egyél gabonát...

Ne egyél gabonát...

Egyél gyümölcsöt,tele van vitaminnal..

Ne egyél,nagy a Ch tartalma...

Szóval ilyesmire gondoltam...

Honnan tudnák,mi a jó,amikor még azt sem tudják TÖKÉLETES biztonsággal,mi is az autizmus?...

Az enyém is harapott, nem is kicsit, amíg még nem tudta közölni, mit akar. A pecs az ő kommunikációja a külvilág felé, a miénk őfelé pedig egy "napirend", azaz egy képes táblázat, amin a napi tennivalók, programok vannak feltűntetve, hogy tudja, mi vár rá a nap folyamán.

Sajnos hiába mondjuk el szavakkal, amit akarunk, az autik nagyon nehezen (ha egyáltalán) értik meg a beszédet, annak árnyalatait, az átvitt értelmet, stb. A képek, piktogramok nekik óriási mankót jelentenek a mindennapokban.

ha sikerül a kommunikációt ily módon beindítani, akkor megváltozik az életetek, nagyon jó irányba. Könnyű nem lesz, mert az auti mindig is auti marad, de élhető életet tudtok élni vele.

Vagy túl sok, vagy túl kevés valamiből az inger. vagy a kommunikációját "pótolja" vele.

Egyedi, melyik autinál miért van, meg kell figyelni, mitől sikít, és azt a körülményt ki kell iktatni/megváltoztatni.

Enyém 4 éves, tudom, nem könnyű, de tudni kell, hogy soha nem céltalan a sikítozás. Ők, ha nem beszélnek, csak így tudnak kommunikálni.

Vadaskert Klinika holnalpját nézd meg, el kellene kezdeni a beszédindítást is PECS-sel.

A diéta autizmusban mit sem ér, az idegrendszer genetikai problémáját nem lehet kiütni vele. Meg kell tanítani a kicsit kommunikálni, és megérteni a kommunikációt, ez a kulcsa az egésznek. A sikítozás jel, neked kell megfejteni.