Ápolónők vagy annak tanulók fóruma! (beszélgetés)

Szia, kedves Rosetta!

Január már elmúlt, amikor kezdted a fórumtémát.

Én idén februárban kezdtem az ápoló képzést és lett munkám egy kórházban, időközben. (Elég hamar, még nem tanultam klinikuot). Ha érdekel a sztorim, meg a kórházi dolgok, írj nekem! Szia és sok sikert! Én is pályát módosítottam.

Kedves Rosetta! Én örülök, hogy ápolónő leszel :)

Ez egy nagyon nehéz, de nagyon szép hivatás! Ha maximalista vagy magaddal szemben, biztos, hogy csak hasznodra válik! Annakidején minket úgy tanítottak az "öregek", hogy úgy bánjunk minden beteggel, mint a saját rokonunkkal! Ez a leghasznosabb tanács, amit kaptam! Szeretnek is a betegek :)

Akkor nehéz lesz,mert nem elégszem meg a kettessel,de még a hármassal sem.Maximalista vagyok,és ha ezt akarom csinálni akkor jól szeretném.A tananyagot már részben láttam,lesz mit tanulni az biztos.

Köszönöm a hasznos választ!

Mondjuk én tényleg nem értem miért húzza le mindenki ezt a munkát,persze biztos nehéz,de nekem egyik munkahelyem sem volt láblógatós...tényleg annyira rossz lenne?

Kedves Rosetta!

A két éves képzés annyira lesz nehéz amennyit majd magadtól elvársz, ha úgy leszel vele hogy csak görbüljön, annyit is fogsz tudni. A gyakorlat sokat számít, legyél érdeklődő. Lesznek normális nővérek a gyakorlati helyeden kik segítenek, megmutatnak dolgokat, persze lesznek olyanok is akik nem törődnek veled. Próbálj olyan nővérhez csapódni aki szimpatikus neked, vagy akihez majd tanulóként beosztanak és kérdezz, figyelj és tanulj. Ne felejtsd, csak akkor tudsz kérdezni, ha elméletben tudod miről is kérdezz, vagy az oktatód kérdésére tudod a választ. Legyél határozott, de tanulóként inkább kétszer kérdezz, mert ha hibázol a melléd beosztott szakképzett nővért vagy ápolót fogják felelősségre vonni.Nekem kórházi gyakorlatom nincs,a szociális szférában dolgozom.Szakképzettként lesz olyan hogy egymagad leszel az osztályon - és ez kórházban is így van!- 30 esetleg 40 ember lesz rád bízva, neked kell majd döntened ha baj van orvos által elrendelt gyógyszert adj, vagy orvost hívj, ügyeletet, vagy egyből a mentőt. Erre is készülj fel! Ezért számít sokat az elméleti és gyakorlati tudás, és persze az idő, mert az is sokat jelent a szakmai

tapasztalat. A munka fizikálisan és mentálisan is megterhelő napi 12 vagy több órában, ez attól függetlenül ki milyen beállítottságú nővér vagy ápoló. Sok jóra ne számíts, mert az embereknek se pénzük, se lelkük.De ha a szívből kimondott köszönömöt elfogadod és nem vársz többet, piszok nehéz lesz, de az úton talán végig fog vinni.

Vedd úgy, hogy nem szóltam semmit, lehet, hogy te megtalálod a számításodat. :) Én pont onnan váltottam teljesen más irányba.

Abban igazad van, hogy keresett szakma. :)

Hidd el tudom miről beszélek! És én nem 2 évig tanultam érte! Nagyon kedves és lelkes voltam anno én is. De ott hamar elveszik az ember kedvét. :( Attól függetlenül mindig kedves voltam a betegekkel, mert ők nem tehetnek róla....elég nekik, hogy rákényszerülnek a segítségre. Viszont sok bunkó ápolónővel találkoztam én is, akár úgy, mint kolléga (akiket helyre is raktam nem egyszer), akár betegként vagy hozzátartózóként.

Az egészségügy nem csak a betegek számára nyomasztó hely, hanem az ott dolgozók számára is.

Miért? Mert kevés a fizetés? (rengeteg helyen az,ha egyáltalán van munka) vagy mert stresszes? (a legtöbb munka stresszes) szerintem egy nehéz de szép szakma,(van egészségügyis a családban) számomra több előnye van mint amennyi hátránya.

Van már két szakmám,de nem tudok megélni belőle,ezt szeretném is csinálni,és munka esetén biztos állásnak számít.

De kösz a biztatást :)

Ha van egy kis eszed elkerülöd az egészségügyet! :)

De amúgy sok sikert. :)

Sziasztok!

Szeptembertől ha minden összejön akkor ápolónak fogok tanulni.Még messze van,de már nagyon izgulok :) Örülnék ha mások tapasztalatairól olvashatnék.Mennyire nehéz a 2 éves képzés? Milyen a gyakorlat,a munka,ki hol dolgozik? Minden érdekel :)