Szüleim 24 órás otthoni ápolásra szorulnak, hol keressünk megbízható ápolónőket? (tudásbázis)

Nálunk ez úgy volt, hogy az anyukám magukhoz vette a nagymamámat. No de ő már akkor és az apu is nyugdíjas volt, otthon voltak, tudták a mamát felügyelni, hordozni, ellátni, stb.

Aki dolgozik, nem tudom, nehéz megoldani.

De én pont azt nem szeretném, hogy ők gondozzanak.

Ha meg a házat "lelakom" egy otthonban, akkor a jön a furdalás, hogy a gyereké lehetett volna ez is.

Maradok az infarktusnál. DD

Vissza az eredeti kérdéshez: én úgy érzem, hogy a kérdező nem lakik együtt a szülőkkel.

Valószínűleg nem is a közelben vannak? Nem lehet pontosan tudni. De gondolom, ha helyben laknának, hamarabb adódna megoldás.

Alap. Persze.

Csak hát vannak fokozatok.

Nyilván a gyerekeinkre, unokáinkra hagyunk mindenünket, mert ugye ki másra?

De azért én azt nem szeretném ha évekig ágyban fekvő betegként, etetni, pelenkázni, mozgatni kényszerülnének engem. És akkor valaki álljon ki a munkából? És meddig?

De ott a másik oldal is. A szüleim még élnek, ellátják magukat, remélem így is marad mert ha nem, az nem lesz egy könnyű futam. Még aktívan dolgozunk.

Szóval bárhonnan nézem, nehéz dolog ez. Nem is tudom mi lenne majd a jó, az emberi és mindenki számára elfogadható megoldás.

Mondanám, ha gyerekeinknek időben tudtunk lakást adni, és természetes lenne, hogy ez elég, én szívesen élnék ezzel a dologgal.

Csak legtöbbünkben az dolgozik, hogy ami utánam marad, a gyereké legyen. Csakhogy ennek az is ára, hogy leterheljük a gyereket.

Én erősen hajlok e megoldás felé.

Ó, hát a hallba aligha jutnak el az ott lakók!

Én látogattam Anyut, komolyan mondom, a kórházi rehab-osztályi kórtermek tágasabbak voltak.

Anyósod normálisaknál van, a kettő, ahol mi jártunk, katasztrófa.:(((

Itt közel hozzánk van egy állami, könyveket vittünk oda, azt hihetnénk, egy szálloda hallja.

Ekkora különbségek, ahogy írom.

Guruljkának kicsit jobb a tapasztalata, nem mondom, hogy mind ilyen, de mi ezeket láttuk.

Itt az egyiknek a hallja volt olyan, mint egy templom. És aki nem ment le, az hallotta a rádión a szobában.

Első kérdése az volt a fxnak, hogy mennyit imádkozik a néni?-

Az egész intézmény akkora fényűzést, pazarlást mutat....

de a fekvő betegek 1 hatalmas teremben, egymás mellett, és egy fehér lepel választja el az ágyakat. /Lehet, már a nagyon végső stádiumban vannak, de akkor is szörnyű látvány volt.

A beugró más ás más.

Van, ahol az addigi lakóházat kérik. Nem az árát, hanem valami konstrukcióban a tulajdonjogot. Ez akkor jó, ha a házra a leendő örökösök nem tartanak igényt.

Mi nem adtuk, kerestünk havi fizetőset.

Ezeknél hosszú a várólista.

Anyu volt katolikus és református otthonban is, egyiknél sem volt feltűnő a hitélet.

Inkább az volt rémes, hogy a szobák nagyon aprók voltak. Nem kórházi volt a berendezés (csak pl. a végén, amikor Anyunak mozgatható ágyat hoztak), de azok a rekamié-szerű ágyak is nagyon kicsi helyen voltak összezsúfolva. Alig volt egy kis hely valami picike saját szférát kialakítani.

Tudom, kiről van szó, "ismerem".:))

Tudod, mit csinálnak az egyháziban? A miséket /vagy napi 3/ hallani minden szobában, olyasmi , mint az iskolarádió volt.

És első kérésük az volt, mennyit imádkozik, jár templomba az illető.

A betegsége olyan messze volt a rangsorban, hogy rá sem tértünk, eljöttünk előtte.

Van hoxás, a férjével együtt otthonba vonultak, jó pár éve már. Remekül érzik magukat.

Az egyháziak a mi családi tapasztalataink szerint sem jók, ráadásul módjukban áll kijátszani az előírásokat és nem csak szakképzett ápolókat is alkalmaznak.

Igazad van, én sem panaszkodhattam az önkormányzatiban az ellátásra. Éjjel-nappal doki, szakképzett ápolók, saját autó, vizsgálatokra kíséret, fodrász hetente, virágoskertet művelt 2 néni.. annyi foglalkozás, szüli-névnapok megünneplése, minden hétre jutott valami.

Mondjuk anyukám nem élt a lehetőségekkel, de ez a demencia miatt volt.

Viszont 2 egyháziban jártunk, förtelem volt.:((

Sokféle vélemény van az idősek otthonáról és tapasztalat is. A hírekben mindég a rosszat mutatják, de sajnos a jókat nem , pedig van. Saját tapasztalatom alapján írok le néhány esetet.

Idős szomszédunk beteg lett, így kórház után a helyi bentlakásos idősek otthonába helyezte el a szintén helyben lakó lánya. A bácsi azóta kivirult, imád ott lenni,mert törődnek vele, vannak akikkel egész nap beszélgethet. Dicséri az ételeket. Újabban visszajár hetente a házához szétnézni. Mint mondja bár előbb került volna be, ott kényeztetik. Szerintem is ez egy nagyon emberséges otthon.

Másik eset. Nagynéném férje erősen demens lett. Megoldás a közeli város idősek otthona. Szerintem szörnyű hely Ő mégis nagyon jól érezte magát, volt aki megértette, ízlett neki az étel. Talán fel sem fogta, hová került. Még látogatóba sem tudták haza vinni. 2 évig lakott ott.

Anyósom 11 évig élt otthonban. Azt mondta ott megkapott mindent, amire életében nem volt ideje. Festett, szőtt és egyéb kézműves foglalkozásokat végzett. Látogattuk, örült nekünk, de egyetlen napra sem akart onnan eljönni. Nagyon dicsérte a dolgozókat. Azt mondta, hihetetlen, de egész nap azon igyekeznek, hogy őket szórakoztassák, kiszolgálják stb. Már néha soknak is találta a sok törődést és szeretetet. 3 éve 90 évesen ment el 1 hét alatt.

Ez mind a három önkormányzati üzemeltetésű otthon.

Ajánlom, hogy járd végig a lehetséges otthonokat és próbáld kiválasztani a megfelelőt. Amennyiben belépéskor nem érzel rossz szagot, az azt jelenti, hogy tiszta az otthon, és az ápoltakkal is törődnek őket is tisztán tartják. A szag árulkodik ! Hidd el minden szülő örül, ha nem kell a gyermekének terhére lenni. Te is megnyugodhatsz, ha találsz egy jó helyet.

Jobb, ha mas szemelyes tapasztalata alapjan ajanl valaki valakit.

Aki hirdeti magat... annak nincs nagyon kapasa.

Visszagondolva, a hivatalban azt ajánlották, töltsem ki a munkahelyről való leszámolás után az igénybe vehető munkanélküli időszakot, mert az ápolási kevesebb lesz. Ez alapján akár a munkaügyi hivatal is szervezhette volna az oktatást.

Lehetne akár egy kórházi dolgozó feladata, a beteggel várható problémák alapján, előre egyeztetve, akár egyenként elhelyezni a jelentkezőket egy-egy napra egy osztályon, ahol tudnak vele foglalkozni. Nyilván eltérő, hogy miképpen kell gondozni egy járásképtelent, mint egy agyvérzés utáni állapotban levő, esetleg túlsúlyos beteget.

Nyilván függ attól is, milyen az a munka.

Ami a képzettséget illeti, bizony néha én is hiányoltam,hogy az ápolási díjon levőknek nem tartanak tanácsadást, pedig talán lehetne módot biztosítani arra, hogy egy közeli kórházban az alapokat megtanulhassuk. Hogyan mozgassuk a beteget, hogyan cseréljünk ágyneműt alatta, hogyan mosdassuk. Nyilván megoldja az ember ezeket a dolgokat, de egy profi nővér tud olyan fogásokat, hogy könnyebb legyen.

Sokan nem tudják azt sem, hogy lehet felíratni eszközöket, amelyekkel könnyebb a gondozás. Például olyan széket, amely a zuhanyzóban használható.