Anyós kontra meny történet (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyós kontra meny történet
Én inkább azt mondanám, ha látjuk, hogy valami nem stimmel, ha mutatkoznak a jelek, lépjünk!
Nem szabad éveket várni, hogy majd jobb lesz. Ha valaki nem boldog, ki kell lépni, és kész.
És még valami, merjük megmondani nyíltan a véleményünket az anyósnak! Egy fenét a kor tiszteletének! Ember az emberrel beszél, és nem lehet hagyni, hogy hatalmaskodjanak!
Ha emiatt borul a kapcsolat, akkor az annyit is ér!
Kész kabaré!
..Kerülni kell az ilyen embereket!
Ha tudnám hogyan... én lennék a legboldogabb.
Talán ha mást szeretek (majd), őket is elfelejtem.
Igen, mindenképp. Igaz, hogy nem tudtam megbocsájtani és elfelejteni az aljasságot, amit velem tettek, de nem is fogom, azt hiszem.
Azóta dolgoztam, tanultam, visszanövesztettem a kihullott hajam, híztam izomra 5 kg-ot, kifizettük a diákhitelem, lett lakásom, a pánikbetegségem megszűnt, szépnek látnak mások és én is magam :)
A magánélet változatlan, nem tudok a közelembe férfit engedni, még idő kell hozzá. Nem bízom senkiben.
Őszintén sokkal magabiztosabb vagyok egyedül.
Most állást keresek, ha ez is összejön, akkor kb. elégedett is leszek magammal :)
úgy csináltam, mint akinek nem fontos, miattam jött pestre, én meg játszottam az agyam (közben meg reszkettem, mint a nyárfalevél )és mondtam, majd találkozunk, - csak éppen nem volt hol elérjem és csak annyit kellett volna mondanom, hogy zárásra gyere elém...
legközelebb akkor láttam , amikor nászúton bejöttek a boltomba és bemutatta a feleségét. Nem volt boldog a házasságuk én meg sokszor gondolok arra mi lett volna, ha akkor nem játszom az agyam....
Az élet bonyolult....
Köszönöm, megfogadom a tanácsod!
Csak ehhez most egy kis idő kell, de már egy hónap alatt is sokat javultam.
A zárójeles részt nem értettem, mi történt?
Az az igazság, hogy a szemét emberek bizonyos kérdésben olyan orral rendelkeznek, mint a kutyák (bár ez sértés a kutyákra nézve ) azaz megérzik, hogy hol a sebezhető pontod és odairányítják az összes támadást. Így persze meg jobban fáj.
Felállni egy nagy csalódásból nem könnyű , de csapj bele a lecsóba, dobj be egy kis extravagánságot, legyél olyan , mintha Tiéd lenne a világ - és meglátod mint a méz, úgy fogod vonzani az embereket.
A bánat látszik és nem jó !
(persze könnyű tanács, egyszer én is megcsináltam a legnagyobb szerelmemmel és az akkori technikai hiányosságok miatt azonnal el is vesztettem. Sokat gondolok rá, Isten nyugtassa )
Istennem ez a örök tema amyos...
Gyermekeim mar felnöttek es mindegyik eli a sajat eletet a sajatothonaba es a sajat öveluk valasztotaval.
Eszem agaban sem lenne valaha anyira respektnelkul lenni hogy bejelenkezesnelkul csak ugy berontannak hozzajuk.
Tunderi menyecskeim vannak kiket respektalok es soha nem tudnak semibe sem eletukel kapcsolatba kritikat mondani.
Ugyanigy van az unokaimal kapcsolatba , soha de soha nem tudnak betolakadni az en nezeteimel .
Ez az ö eletuk , eljek ugy hogy ök jonak latjak .
Ha szukseg van a segitsegemre akkor azonal amit tudok megteszek.
Most en tabitom a kis vejem a kocsivezetesre .
Apropo a ferfi es a nöi munka etikat mar ideje lenne haza vagni , olyan nincs csak egy bunko ferfi tudja azt mondani a felesegenek ha nem akar segiteni.
Fiam gyessen fan az egyhonapos fiaval , mivel a neje kint van es filmezik. Igen lehet mindent csak akarni kell es elfogadni azt hogy ideje a sok szuklato tradiciot egyszer es mindenkora feladni.
Igazán kedvesek vagytok.
LIFELOVE
Biztosan van kisebbségi érzésem, de amilyen kritikát eddig kaptam, ez nem is csoda :) Az ember előbb-utóbb elhiszi, hogy nem szép, nem elég jó, nem öltözködik elég csinosan, stb.
marduk
Egyszer talán lesz szerencsém egy jó lelkű családhoz.
Doris27
Igen, nekem ez az önzés nem megy. Én mindent odaadok, amim csak van.
De igyekszem változni, nagyon köszönöm!
Életke!Egy férfi sem ér ennyit.Sose szeress magadnál jobban senkit sem:-)Ha ezt tartod,akkor sosem ér meglepetés.Szomorú vagy sem,de az önző emberek sikeresek és boldogok az életben,ehhez persze senkin sem kell átgázolni,egyszerűen,csak szeretni kell magadat,hiszen sokan elfelejtik,hogy önmagunknál jobban senki sem szerethet.
Biztosan lesz még olyan aki ezekért a csalódásokért kárpótol majd sokszor az életben.Én szívből kívánom neked,hogy így legyen!Puszim
Jézusom ez iszonyúan szomorú! Nincs Neked túlságosan kisebbségi érzésed? diplomás, szép, okos lány!
Ledaráltak, ok, de nem buktál el. Az ilyen család nem érdemelt meg Téged. Igaz a mondás, hogy ha sok a pénz azért, ha kevés, azért van békétlenkedés.
gyógyulj meg és találj egy rendes "igazi" párt!
Én is elbuktam.
Nem lehet tenni SEMMIT!!
Ha eldöntötték, hogy nem vagy jó a fiuknak, akkor addig piszkálódnak, amíg ki nem utálnak a családból. Ellenem volt 8 évig az anyósom, apósom, a sógornőm. A hátam mögött ellenem fordították a párom. Soha nem ártottam nekik. A lelkemet kitettem, nem volt elég. Szépnek mondanak, egyetemi végzettségem van, de nem elég. Mert nem vagyok gazdag. Nekik hiába van annyi pénzük, hogy nem jelent gondot, hogy nem viszek pénzt a házasságba, csak az örökségem, ami kb 10-15 millió lenne, ez nem elég.
De nem sajnálom, mert a párom is így gondolkodott.
Jobb, hogy addig szálltam ki, amíg nem lett gyerek, és amíg még én tudtam őket kirakni az életemből. Legalább a méltóságom megmaradt, nyomokban.
De közben gyomorfekélyt kaptam, kihullott a hajam fele, tele voltam kiütéssel.
Nem éri meg, egy férfi sem ér ennyit!!!!!!!!!!!!
Köszi Marduk !azt hiszem lassan kezdek elfogadóvá válni és már annyira nem háborgok. Ebben Ti is segítettetek, hiszen az embereket megváltoztatni nem lehet. Itthon vagyunk ketten az öreggel és úgy gondoltam, hogy a felesleges energiámat rá pazarolom, hiszen ki tudja meddig van a meddig. Most összekapjuk magunkat és megyünk biciklizni, bár hideg van, de süt a nap.Este elkezdtem egy super könyvet - Irwin Shaw fönn a csúcson - és döbbenten kell megállapítanom, hogy mennyire kell szerencse az élethez és mi szülők akaratlanul is tönkre tudjuk tenni a gyerekeink lelkét. Olvassátok el!
Szép napsütéses napot Nektek is , este majd benézek és ha kell mesélek, meg várom a Ti híreiteket is.
Igen vannak női és férfi kötelezettségek. Ez az, amiben meg kellene állapodni. Mégis a mai világ más, mert sokkal több házasságban besegít a férfi is a háztartásba, az enyémek pl. igen.a bajom azzal van, ha az asszony nem is akar megtanulni főzni. Nem akar, lehet, hogy iszonyúan gátlásos ebben a kérdésben, de minden hozzáállás kérdése. Nekem alapból rengeti meg a világot az ilyen hozzáállás, mert közben elvárja a férjétől, hogy rohangáljon este a gyerekek után , meg főzzön is esetleg, meg spóroljon is, meg, meg, meg - csupa elvárás. Itt aztán diplomáciai helyzetben nem te vagy, a legjobb ha kivársz. Csóri gyerekem meg még csak be sem ugorhat a mama főztjéhez , mert az 250 km. A gyerekek meg nem aludhatnak nálunk, hogy képzeled Te ezt? A másik menyem már azonnal odaadta , hogy füröszthessem, bármit csináltam nem rettegett, hanem sütött belőle a bizalom.
Doriskám , ki kell bírni , ez van. pusz
Vannak férfi és női kötelességek is szerintem.A menyed pedig féltékeny a másikra vagy csak tőled vár maximális elismerésre,csak közben elfelejti,hogy azért tenni sem ártana,mert ingyen semmi nincsen.Szerintem te egy tündér anyós vagy amúgy a menyek meg szerencsések.Sajnos a mai fiatalok,mi sem vagyunk egyszerűek.Én a helyedbe azért igen is kinyitnám a számat pl...jól van drágáim itt a krumpli,tudjátok szívesen mindig bármit,de jövőhéten pl céklaszedés ugye jöttök segíteni?Most ez csak olyan példa volt,de érted szerintem mire gondoltam.Igen is a fiataloknak idő után kötelességük a szüleiket segíteni és nem pénbeli segítségről van szó,hanem úgy össz.Én apám ha meló van igen is mindkét vejkót elvárja.Én pedig most a költözésnél elvártam,hogy Párom kérje el a céges kocsit és anyósomnak segítsünk a motyóit elköltöztetni,hiába nekünk a miénk elfért volna egy személy autóba is.
Amúgy a menyecskére is lehet hatni,hiszen ha egy férfi dolgozik elvárható,hogy meleg kajával várja az asszonyka haza.Ez a minimum.Én mikor van időd és lehetőséged és persze lehet ezt jókedvűen azok a régi szép idők...szépen bejátszani,ti hogyan csináltátok..Lehet ezt kacsintva is,hogy drága lelkem,tudod ez nem kioktatás aranyos csak segítő szándék.Ha rávezeted a menyedet,miért is felelhetne meg neked...akkor szerintem mivel meg akar,fog is tenni érte.Unokázás szempontjából,meg kérd ki magadnak,hogy azért jó lenne,ha unokázhatnál,tehát nyugodtan használjanak ki mint nagyit,meg kérdezd meg tőlük mikor voltak utoljára édes kettesben valahol is?Kommunikáció hiánya...kell!Muccáj!Néma gyereknek tudod anyja se érti..Igen is mond meg,rosszabb úgy sem lehet,annál ami van.Puszim
Köszönöm szépen nagyon aranyos vagy.Ez úgy gondolom oda-vissza játék,Párom nem csípi nővéremet,de sose mutatja neki,amikor családi banzáj van mindenki normális mindenkivel.Én is az ő anyjával,hiszen úgy sem vele élek együtt hanem a fiával.Anyósnak sem egyszerű lenni én úgy gondolom,sok mindent látnak ők is jól és persze ott vannak az évek és a rutin.Viszont mi anyósommal,ha nem tetszik valami illedelmesen közöljük egyenesbe,persze bántás nélkül.
A családom miatt vagyok szerencsés,jó mondjuk párom is tündér pasi,de engem úgy nevelt apám,anyám,hogy az őszinteség hosszútávon kifizetődőbb..Sokan elfelejtik,hogy ha nem is mindenkivel,de legalább a családdal jobb őszintének lenni.Hiszen ha nagy a baj az ember általában csak is a szeretteire számíthat másra nem igen ebben az őrült rohanó világban.Egy őszinte beszélgetéssel pedig sok minden helyre hozható legalábbis szerintem.Ha úgy érzed ahogy,ideje lenne a kisfiaddal leülni beszélni.