FIÚS anyák kontra LÁNYOS anyák! (beszélgetős fórum)
Én mindig is kisfiút szerettem volna!
Ezért lett kislányom!Azért akartam fiút mert azok anyásak,imádattal néznek az anyjukra,míg a lányok az apjukkal vannak így.Ez volt a tapasztalatom amíg nem volt meg a lánykám.....annyira anyás hogy visszabújna szerintem.....olyan kötelék van köztünk amiről nem is álmodtam soha hogy ilyen létezik!Örülök hogy lányom van,de szeretnék egy kisfiút is!Ő is ilyen lenne?:))
Nekem egy lányom egy fiam van,én nem húzok egyik oldalra sem,az a lényeg,hogy mindkettő egészséges és nem az,hogy milyen a nemük.Mindkettőt ugyanúgy imádom,és ők is engem:)
Nekem két fiam van. 32 és 23 évesek. Sosem szerettem volna lányt, mindig fiúpárti voltam. Még az ikerunokáim is fiúk...:))
Viszont kaptam azért lányt, az ikrek anyukája személyében. Ő is fiúpárti. Most ketten "uraljuk" a férfiakat...:)
Sziasztok! Nekem van egy kislányom ő 6éves és 5 hónapja egy kisfiam is! :) igy van egy egy tehát valamilyen szinten mindegy hogy ha majd valamikor lesz harmadik ő milyen nemü lesz de be kell valljam valami oknál fogva én akkor most pillanatnyilag ugy érzem egy kislánynak örülnék jobban de lehet hogy ez csak azért van mert a lányom már rég volt baba:) De külömben benn a korházba mesélte még egy anyuka hogy van egy ismerőse neki 2fia van és a gyerekek apja azt mondta hogy ő örül ennek mert ha már idősebbek lesznek és felviszik a lakásba a párjukat akkor nem mindegy hogy a fiuk fog bármit müvelni egy lánnyal mintha az saját lányával csinálnák ugyanezt!! Hát bizony ez is egy vélemény!
Nekem két fiam van én is szerettem volna lány de ha igy alakult nem bánom.Van igazság abban amit mondasz
én föleg az öltözködés terén vettem észre a szineknél ,probálok a fiukhoz öltözni mára már ott tartunk hogy nekem is van terepgatyám ugyan himzett hogy nöies oldala legyen de a ruháim szine javarészt zöld, barna.
Nekem két fiam van, mindkettő olyan, amit anya csak kívánhat magának és kaptam hozzá két drága "kislányt", amilyet anyós csak kívánhat magának és a fiainak.
Igen! Az egészség!
Nekem ugye fiam van. A minap megáll az egyik lányos anyuka a kapuban és elkezd sajnálkozni,hogy miért nem fia lett? És hogy én nem-e akarok kislányt? Majdnem megkérdeztem,hogy akkor most cserélni akar,vagy mi baja van?
Örüljön,hogy szép,egészséges lánya van,nemhogy még sopánkodik miatta! :((( Az idióta!
Szisztok! Nekem/nekünk kislányunk született három éve. Nagyon jó egy lányka anyukája lenni!
Ha úgy döntünk, hogy jöhet a következő, én nem bánnám, ha ő is kislány lenne. Persze kisfiúnak is örülnék. A párom persze a fiúra szavazna, de végülis neki is mindegy. Fő az egészség!
Szia!
Nagyon durva lehet az anyósod!
Te akkor hogy bírod a gyűrűdést?
A párod mennyire avatja be a "kedves mamát"?
Amúgy,szerintem az ilyen anyák,nők méltatlanok az anya-szerepre! Saját véleményem! Nem félreérteni!:-)
fiatal anyuka vagyok,peddig van egy 26 eves fiam akit imadok es amikor neki jo akkort nekem is boldog az eletem.
Nekem egy kisfiam van még,de ha mondjuk a kistesó lányka lesz úgyanúgy imádni fogom mint őt.Nem teszek köztük különbséget sem most,sem késöbb.Szerintem egy anyától az nagyon durva és nem lehet rá büszke.
Szia Elmex!
Mintha csak az anyósomról írtál volna. Ó aztán valóban, mint valami "királynő" járkál a fiai között, és el is várja a vég nélküli beszámolóikat a szexuális életükről is, és a drága ajándékokat is a fiaitól. Ez eddig olyan "jól" sikerült, hogy a legkisebb fiának folyamatban van a válópere. Természetesen a sógornőm a hibás.....
Nekem lányom is, és fiam is van. A kislányom(7), inkább apás, és nem is volt picinek sem anyás. A kisfiam már tejesen más. Ő nagyon anyás! Mindegyik más, és mindegyik imádni való!!!
Nekem két leányom van,de mind a kettőnél fiút vártam mert én fiú párti vagyok,de nem adnám őket 5 fiúért sem!(A kisebbik kitesz 10 fiút is néha):-)) Asztán ha a sors is úgy akarja ,talán majd lessz egy kisfiam is!
Nekem van két öcsém, az egyik már családos, a másik még iskolás. Mialatt otthon laktam, apukám mindig engem szeretett jobban, anyu pedig a két fiút. Ezt nem csak én éreztem így,hanem a fiúk is. Apu velem kivételezett,anyu a többiekkel.
Amikor terhes voltam,és elment a baba, anyu csak az ab. után jött el megnézni,hogy mi van velem. A mostani terhességnél már fel sem hívott, csak apuval tartottuk a kapcsolatot. Lassan másfél éves lesz a fiam,anyu kb. kétszer látta,aztán kész. Az öcsémék minden hónapban otthon vannak egy hétig,őket pedig ajnározzák. Úgyhogy az én anyukám is "fiús" anya.
Mondjuk olyan jól sikerült maga mellé állítani az egész családot,hogy már abszolút nem tartjuk a kapcs.-ot a családommal. Sajnos így alakult...
Mi két lány vagyunk a nővéremmel, neki két lánya van. Férfihiány volt a családban, a párom fiúra vágyott: fiam lett. Hatalmas öröm volt, apunak kisisten a fiú-unoka. Én is imádom, mert különleges (mint minden anyukának a sajátja). Mégis akkor teljesedett ki a boldogságom, mikor megszületett a lánykám is. Teljesen más a viszony a két gyerekkel: a fiamat férfiként kezelem (4,5), a lányommal pedig női szövetségem van (1,5 éves). Ettől szebbet álmodni sem lehet.
Szerintem nem csak "az egy gyerekes szülő hajlamos erre" -ahogy írtad, mármint, hogy kisajátítja a gyerekét. Mert van rá egy történetem, így szól: van 3 testvér (2 fiú és 1 lány) és az anyuka a legnagyobbat akarja egyedül kisajátítani és egyszerűen nem bírja elviselni, hogy a "kicsi fiának" van párja, mert nagyon szereti a fiát és fájlalja, hogy pont Ő repült ki a családi fészekből, de pont azért, mert már mindenbe bele akart szólni, nem hagyta nyugodtan, meghitten élni őket. A fia ugyan szereti az anyját, de sosem kötődött hozzá érzelmileg túlzottan, mindig önálló, határozott volt és a párjához húz jobban, ami természetes is, hiszen ők már egy kis családot alkotnak ketten. Az anyja meg minduntalan azon mesterkedik, hogy érzelmileg magához köthesse, csakhogy nemigazán megy neki, mert nem hajlik rá a fia. A két másik gyermeke még otthon él: lánya és az ő párja is ott lakik (mégsem szól bele az életükbe, vejét elfogadta), másik fia meg még tinédzser. Velük nem foglalkozik annyit, mint a legnagyobb fiával. Az állandó konfliktusok miatt el kellett költözniük, és nem bírja az anyuka elviselni, hogy megkezdte a fia a saját életét, és ha idő hiányában nem látogatják, nem telefonálnak neki, akkor az biztos azért van, mert "utálják"... Szóval ezzel a történettel csak azt szeretném mondani, hogy szerintem ez több gyermekes, fiús és lányos(vegyes) családban is ugyanúgy jelen lehet, nem csak tipikusan az 1 gyermekeseknél. Bármennyire is szereti az ember a gyermekét, hagyja nyugodtan, békében élni. Miért kell minden lépésről tudni, mindenbe beleszólni, irányítani? Szerintem el kell fogadni, hogy egyszer a gyerek is felnő és saját családot fog alapítani, még ha fáj is, de ez az élet rendje! Azt kellene megértenie az ilyen anyáknak-apáknak, hogy ezzel nem kirekeszteni akarja az ember őket a családból, hiszen az lenne a legnagyobb öröm, ha minden családi eseményen jelen lehetne a leendő nagymama-nagypapa és sokat-sokat játszhassanak az unokáikkal, közös hétvégi ebédeket, kirándulásokat szervezni stb..! Egy szülő szerintem legyen megértő, fogadja el, hogy a gyereke egyszer felnő és önálló élete lesz. Attól még ugyanúgy szeretheti, csak ne amolyan "majom szeretet"-tel. Én személy szerint például nagy szeretetben nőttem fel, nővérem és öcsém is van, mégis az Anyukám elsőre elfogadta a Páromat minden zokszó nélkül és fiaként tiszteli-szereti, kifejezetten jó a kapcsolatuk. És a nővéreméknél is ugyanígy van, és ott már két kislányunoka is van! Mégsem szól bele az életükbe, inkább "jóbarát" akar lenni, nem "ellenség"! Bár nem vagyok elfogult, de az én Anyukám valóban a gyerekei javát akarja mindenben és mindenkor! Szerintem ez a helyes felfogás. ;) Szóval ezt szerettem volna mondani. Bocsi, kicsit hosszú lettem. :)
Én fiús,és lányos anyuka vagyok.mindkettőnek megvan a maga kis csodája.Imádom őket!!!!
Az apai nagymamám,aki "fiús anyuka", elmúlt 82 éves. A mai napig ő irányítja a két fiát, persze a háttérből. Ellenben olyan "jól" csinálja,hogy a menyei nem mindig jönnek rá a turpisságra!
Most a legjobban a fiúkat szeretem, mert fiam született. jó, hogy így érzi az ember. majd pár év múlva kiderül, milyen több gyrekkel, remélem lesz lánxy is
nagy vonalakban lehet tudni,hogy mivel foglalkozol? Tanár vagy védőnő?
Köszi, én is így érzem! :-)
a munkám során sok hasonlóval találkozom:)
Szerencsésnek mondhatod magad,tényleg!
Sziasztok!
Nagyon jó a téma!!! :-) Mi kislányt szerettünk volna, valahol titokban...., legalábbis nehezen tudtam elképzelni, hogy fiam fog születni, de 9 hónapja itt van velünk egy csodálatos vidám kisfiú és most már nem biztos, hogy el tudnék képzelni kislányt....
Mikor megszületett, szüleimtől kaptunk egy könyvet: Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Nagyon jó kis könyv és megvan a fordítottja is, tehát "Örülj, hogy lány!"
Szerintem sokaknak segítene helyrerakni a dolgokat!!
Én a szüleimtől szeretnék tanulni, akiknek ugyebár van egy lánya(én), és egy fia! Nagyon ügyesen kezelik a dolgokat. A menyük lányuknak, a vőjük fiuknak érzik magukat! Büszke vagyok, hogy ez nálunk így van és én is szeretném esszerint kezelni majd anno a dolgokat a fiammal, és persze, ha úgy adódik majd a lányommal is. :-)
Nagyon határozott vagy,aminek örülök! Esetleg szintén van a környezetedben ilyen "anyuka"?
Igen,valami ilyesmire gondoltam! Egyes anyukák nehezen törődnek bele,hogy egy új élet,család kezdődik. A fiús anyukákra visszatérve, inkább úgy tapasztalom (legalábbis felénk), hogy egy fiús anyuka úgy viselkedik,mint egy királynő! Vannak a férfiak körülette,mint a férje,fiai. Imádják , szeretik,stb. Előbb-utóbb azonban a fia életében jön egy másik nő, akit szintén imád,szeret! Na,és itt a lényeg! Ezt egy "királynős" anyuka igen nehezen emészti meg.
Az új értelmezésű kérdésre kicsit más a válaszom. A 3 lányom már párban van, és gyermekek is vannak. Az elsőnél teljesen kész voltam, hogy már elmegy tőlem, és mást fog szeretni. Pedig engem ugyanúgy szeret, csak megkezdte a külön életét, amire én is vártam. Mégis váratlanul ért. A többit is elég nehéz volt elenegednem, pedig ez nagy hülyeség, és elméletileg fel is készültem erre. Mégis a rádöbbenés, hogy már nem énrám van szükségük, hanem arra akit életük párjának választottak. Mindemellet rövid idő alatt megbékéltem a dologgal, hisz ez a természetes. Szeretem őket ugyanúgy, ők is engem, és a párjukat minden kétség nélkül elfogadtam. A fiam még csak 15 éves, és evvel kapcsolatban még nem tudok véáleményt alkotni. De nem tartom normálisnak, ha egy anya kisajátítja a fiát, mert az az ővé lehet csak, és mindenkit elmarni próbál tőle. Én csak reménykedem, hogy nálam nem lesz ilyen..
Én csak lányt tudtam magamnak elképzelni,amíg meg nem született a kisfiam.(Nekem hugom van)A második is fiú lett,de már nem bántam.Tervezünk mégegy gyereket,de most már egy lányt szeretnénk.Nem csak autókat akarok látni a házban,hanem babákat is.
Két nagy fiam van már,és úgy gondodlom hogy a fiús anyukák egy kicsit veszítenek a finom nőiességükből az évek alatt, hiszen állandóan férfiakkal vanak körülvéve otthon, minden szempontból.Ruházat,beszéd téma,szórakozás,szabadidő stb... Persze ezt a tipikusan fiús személyiségű anyukák nem érzik , de én nem voltam és nem is lettem az.Mindig is éreztem a hiányát a lányosabb, most meg már a nőiesssebb dolgoknak, amik kimaradtak az életemből.A különbséget abból tudom csupán leszűrni hogy időnként a rokonságból nyaraltak nálunk lányok is , és az egy teljesen más világ volt számomra is hiszen azt előtte nem tapasztaltam a fiaimnál.Kihangsúlyozom hogy nem mérlegelni szeretnék, hogy melyik nem a jobb v. a rosszabb.
További ajánlott fórumok: