Egy magányos lány története (beszélgetés)
Neked pedig további sok szerencsét kívánok. De arra vigyáz, hogy a szeretet, szerelem kísérje az utadat, ne a hála :)
Tudnék írni szökésről egy sokkal szörnyűbb történetet. A családból való menekülésről, drogfüggőségről, azok következményeiről...talán egyszer megírom. A heroin függőség komoly dolog...a rossz családi háttér sok bajnak a magja. Ez a történet is költözéssel végződött és ott kezdődött az élet 21 évesen. Egy szerető szív sokat segít, hiszen kire támaszkodjon az ember, ha nem arra aki őszintén szereti...csak közvetve az én történetem, hiszen a páromról van szó, akivel ma boldog szülők vagyunk.
Sziasztok,
köszönöm a sok hozzászolást,szüleimmel tartom a kapcsolatot,és husvétkor voltam is otthon.
Szüleimről,álltalában télen otthon voltak,és akkor állandoan piszkáltak és vertek,ha mondjuk engedély nélkül ettem meg pld kék szem csokit. Persze kértem,de nemigen adtak,meg tesom mindig megette és ezért eldugtak pár dolgot.
Két napja van munkám,szobaasszony vagyok,aki olvassa a naplom azt tudja. Nem futottam el a probléma elől,de nem figyelt rám sose senki,volt ugy h szüleim pld pénteken jöttek,és kedden mentek vissza. Mikor meg itthon vannak,uyge idénymunkások akkor meg állandoan keresi anyum h mibe köthet,egy szo vagy gesztus is feldühiti,és olyankor megver. Ezért jöttem el. Önbizalmam sose volt,mostmár tudom a saját lábamon állok,ugye van munkám,párom sose mondta h gond volt h nem kerestem. Hamarosan születik folytatás,és akkor részletesen leirok mindent.
szerintem ez egy szomorú történet. a lány elfutott egy probléma elől. szerencsés, hogy jól alakult a története, nem tudom, milyen volt a család, de ha csak annyi volt a gond, hogy szigorúak voltak a szülők, meg sokat dolgoztak, akkor érdemes valahogy megoldani velük a problémákat, és tartani a kapcsolatot. ha a szülőkkel és a testvérekkel is rendeződik minden, máris szép történet kerekedik ebből ;)
Nagyon bátor vagy és hihetetlenül szerencsés hogy szerető családhoz jutottál és nem az út szélére "dolgozni"A családod nem ijedt meg,nem kerestettek?Azóta tartjátok a kapcsolatot?Nem lettem volna a szüleid helyébe...
A szerethiány és a magány sok mindenre képes,de nem szabad,hogy ez irányítsa a kapcsolataid....
Örülj neki, hogy eddig jól alakult a sorsod..hiszen nagyon felelőtlenül rohantál el a "nagyvilágba".
Ismerek pár fiatalt, akinek sokat dolgoznak a szülei, így rá már kevés idő jut, mégsem lépnek le...
Remélem meg marad ez a boldogság!!:):)
Nagyon szépen fogalmaztad meg. Az én véleményem is az, hogy a cikkíró el kell jusson oda, hogy egyedül is tudjon élni, akkor is, ha épp nem segít senki, mert így könnyen kerülhet függő helyzetbe.
Bár nem ismerlek, de ahogy elolvastam a történeted,a szerénységed, és a kitartásod óvott meg attól, hogy még lejjebb csússz. Nehéz az embernek ilyen fiatalon erősnek maradni, mert még tizenéveskorban nagy szükséged lenne a szüleid lelki támogatására. Kicsit kiszolgáltatott helyzetnek tűnik a mostani is, de ha jól érzed magad a bőrödben és a pároddal, baj nem lehet. Próbáld azért a szüleiddel ápolni a kapcsolatot, és ezen a helyzeten egy őszinte beszélgetés sokat segíthetne. Sosem tudhatod mikor lehet szükségetek egymásra, gondolok itt betegség, vagy bármilyen nagyobb krízishelyzet esetén. Gondold végig, milyen helyzetekben hogyan reagáltál, mennyire volt egyoldalú a te hozzáállásod és a szüleidé. Lehet hogy annyira be voltak havazva, hogy csak rád számíthattak. De nem mentség az alól, hogy veled nem foglalkoztak eléggé. Nézz körül a környezetedben, biztosan találsz olyan felnőtteket is, akikkel megtudod osztani a gondolataidat, és segítenek választ kapni az élet nagy kérdéseire. Sok sikert, és kitartást kívánok Neked!
Nem semmi történet.
Gratulálok a bátorságodhoz és hogy megtaláltad a másik feled. :)
Én is kíváncsi lennék mi van azóta a családoddal? Semmit nem tudsz róluk? Nem is próbáltak haza hívni?
Elég fura másra, főleg a barátodra hárítani a felelősséget a te életed miatt. A cikk elején azt mondod, sose voltak otthon a szüleid. A végén meg azt, hogy mindent megszabtak neked. Hogyan mondhatták meg, hogy mit vegyél fel, ha nem is voltak otthon?
A szüleid viszont valóban felelősek abban, hogy te nem végezted el az iskolát. Azt szerintem mielőbb pótold, mert később nagyon fogod bánni.
Akkor már nem vagytok együtt Z -vel? A családoddal tartod a kapcsolatot?
Nagy bátorság (kicsit talán felelőtlenség is) volt, hogy nekivágtál a semmire egy másik országnak.
Szerencséd volt, hogy találtál fedelet a fejed fölé, később pedig egy fiút, aki melléd állt.
Most már "csak" be kellene fejezned az iskolát, hogy jobb eséllyel találj munkát.
A kisbabával meg bőven ráértek, ha megalapoztátok az életeteket önálló lakással, rendes jövedelemmel.
Sok sikert mindehhez!
én is megszöktem, igaz nem szó nélkül, de hasonló okokból. és én csak városon belül költöztem. családdal milyen a viszonyod? vagy azóta nem is beszéltél velük?
Ezelőtt két éve nem gondoltam volna, hogy lesz még valakim ebben az életben, akit szeretni fogok, mert akkor csak ő volt, azt hittem ő lesz a Nagy Ő, de az idő elteltével sajnos nem így alakult. Azt hittem minden jó és szép lesz, talán megváltozik az életem, de nem, sajnos nem így történt...
Ugrás a teljes írásra:
Egy magányos lány történeteTovábbi ajánlott fórumok: