Anyának lenni, avagy Nadin fogantatásától napjainkig (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyának lenni, avagy Nadin fogantatásától napjainkig
Szia! Először is gratulálok a kislányod nagyon gyönyörű, ráadásul nagyon szép nevet is adtatok neki!! Remélem azóta már szebbnek látod a világot, hidd el, ahogy írták itt többen is, idővel mindig picit könnyebb! Nekem mikor megszületett a kisfiam, rátették ugyan a hasamra egy percre, de utána elvitték, és mivel éjjel 2 volt ekkor, nem hozták vissza, csak másnap délután! Rendesen bőgtem a délelőtti látogatóimnak, hogy nem fogom megismerni, hisz alig láttam az arcát, nem emlékszem rá! Képzeld mikor kihozták, abban a pillanatban megéreztem, hogy ő az enyém, nem másé (mert attól tartottam, hogy elcserélik)! Tejem rengeteg volt, szopizott is rendesen a nap 24 órájában 3 óránként! Ráadásul utána mindig kellett fejnem, mert ha nem "ürítettem" ki már 1-2 óra után kőkemények lettek a melleim! Ugyhogy én is hulla voltam, már éjjelente kértem apát takarítsa el a háztól, nekem nem kell!! Persze nappal ezt mind megbántam, és imádtam! Most is azt hittem mikor a cikked kezdtem olvasni, hogy megint egy rózsaszín felhős szüléstörténet jön, mert általában az anyukák így írják le! Örülök, hogy megosztottad velünk itt, mi is az igazság, ha nem is minden esetben van így, szerintem mindenkinek vannak kezdeti nehézségei! A kislányom is a hasamra került, de miután rendbetették, még visszahozták, és velem tölthetett (szintén éjjel volt pedig!) egy fél órácskát, majd reggel megkaptam megint! Nála is sok tejem volt, viszont ő csak evett és aludt, olykor 5-6 órát is két evés közt! Gyakorlatilag az első naptól mondhatom, hogy átaludta az éjszakát hisz fél 3 előtt sosem ébredt fel, az este 8 órai fürdés, evés után, ez bőven elég idő, hogy én is pihenhessek, és mikor a hajnali evéssel megvolt, vissza is aludt úgy reggel 8-ig. Tehát ez már maga volt a rózsaszín felhős boldogság, amit azóta persze "tönkretett", hisz olyan kényes és hisztis kis picsa lett belőle! Amiért mégis megtartom, az, hogy gyönyörű, okos, és hagy éjszaka aludni!!!:DDDDDDDDDDDDDDD
Sok boldogságot, kitartást kívánok neked!!!!!:))))
Anyának lenni szép és jó.....na igen.
Az anyaság mellett birkozz meg a mindennapokkal.Háztartás,főzés,mosás,takaritás.Ha a férj dolgozik akkor az ügyek intézése:csekk befizetés stb.Ezekben mind profi legyél,mellette birkozz meg a szülés utáni lelkiállapottal,a megváltozott testeddel,és maradj meg nőnek,aki jól néz ki,mindig tipp topp...
Ja és ne hanyagold el a férjed sem.Hát ezt csinálja valaki egy anya után.Persze tudjuk hogy ez csak a töredéke annak amin egy nő keresztül megy.
Nekem ikreim vannak,1évesek.Segitségem soha nem volt,párom külföldön dolgozik,havonta jár haza.Mindig mindent egyedül kellett megoldanom.Persze kaptam én is hideget meleget,gyerekneveléssel,hozzáálással kapcsolatban.Én csak azt mondtam mindig:utánnam lehet csinálni...Persze mindig könnyebb a másik életét élni.
Fel a fejjel mindenkinek.Soha nem lesz könnyebb...
Dettó,szerencsére már mi is itt tartunk :D
Mármint,hogy csak néha vannak rossz napjaink.
Sziasztok!
Köszönöm a sok hozzászólást,mindegyiket végig olvastam.
Így visszagondolva szerintem az volt a problémám,hogy elképzeltem valami az anyságról,és a mindennapokról,és minden pont az ellenkezőjével történt meg.
amúgy is egy lelkis ember vagyok,ez taccsra vágott.Meg az a tudat,hogy sehova nem tudok menni a lányommal,mert a legapróbb mozgatásra is szinte sugárban jött ki belőle a tápszer.
Erről beszéltem a kislányom orvosával,aki felvilágosított,hogy ez sajnos egy éves koráig így maradhat,ez még nem kórházi eset,mivel szépen fejlődik!Ha egy éves kora után is így marad,hogy a folyékony "cucc" kijön belőle:pl.tea,ivólé...stb,na akkor majd visszatérünk a témára.
Elkezdtük a tejpépet,főzeléket,gyümölcsöt bevezetni,most vagyunk azon a ponton,hogy nem bukik,vagy csak nagyon keveset.Ami most is visszajön neki,az a folyadék,amit napközben kap,illetve,a tápszer,mert naponta legalább 1 alkalommal még kap azt is,ahogy kijön az etetés.De az is épphogy...
Mindegy.Remélem ,aki esetleg hasonló helyzetbe kerül szülés után,erőt tud meríteni egy kicsit a cikkemből.Most már jól haladunk Nadinnal,de azt hiszem,ez majd a következő cikk témája lesz!
Még egyszer mindenkinek köszönöm,aki hozzászólt a cikkemhez.Jó egészséget,és kitartást kívánok mindannyiótoknak!
Dehogynem, nagyon is kötődöm a nagylányomhoz. Nincsenek egy picit sem előrébb a testvérei. Csak az a kezdeti "csoda" megélése hiányzik nagyon. Pedig mint a cikk írója én is nagyon vártam az érkezését. És én is úgy voltam ,mint ő,hogy ahogy jött az első gagyogás, mosoly úgy lettem vele anyává. Csak nem sokkal előttem szült a legjobb barátnőm, és ő ahogy mesélte a szülés utáni dolgokat, meg , hogy mikor meglátta mit érzett, stb...és utána én meg nem éreztem azt amikor először megláttam. De én ezt mai napig annak tudom be ,hogy születése után rögtön nem láthattam, csak bizonyos idő múlva odahoztak nekem egy babát pólyában..
És rosszul gondolod, ő is az én gyerekem és nem szeretem kevésbé. Ha nem kötődnék hozzá, akkor mitért lábadt könnybe a szemem a meghatottságtól, mikor egy mikulás ünnepen ő kezdte énekelni a hull a pelyhest?, és amikor kiközösítik néha a kicsivel idősebb unokatesói, mert ő a legkisebb közöttük, akkor mitől szorul össze a szívem és védem meg őt tőlük???
Azt nagyon nem szeretem ezeken a fórumokon, hogy pár, félreolvasható mondatból emberek olyan következtetéseket le tudnak vonni, amit azt hiszem három négy sorból nem igazán lehet!!!
Na mindegy írtad ne haragudjak, hát nem haragszom, csak furi,hogy valaki ennyire súlyos dolgokat ír pár leírt mondat alapján.
Mindegy tanultam belőle , eddig is inkább csak olvastam a fórumokat nem sokba írtam, na ezentúl ennyibe se fogok.
Megértem az érzéseidet, de gondolom, ez már megváltozott.
Nekem is beletelt pár napba, mire felfogtam, anyává változtam.
Nálunk Leó 2 hónapos, nem szopizik, mert csak az étkezésének 80-90%-a anyatej. Így a napi menetrend: fejés, sterilizálás, etetés...stb. Mellette itthon dolgozom.
Fárasztó, de így nem érzem azt, hogy csak tespednék itthon. Elég durva a napi menetrend, de így megélünk és nekem ez tett jót. Így sokkal türelmesebb vagyok a pici fiamhoz, mert úgy érzem, másra is alkalmas vagyok.
ne haragudj, hogy ezt írom, de nekem mégis úgy tűnik abból amit leírtál, hogy nem kötődsz a nagylányodhoz annyira, mint a kicsikhez.
Ez szomorú, ő is ugyanúgy a tiéd!
"Az emberi szívet nem úgy tervezték, hogy a testen kívül is dobogni tudjon, és mégis, minden gyerek azt jelképezi - hogy egy szülő meztelen szíve a mellkason kívül dobog, most már örökké. "
Debra Ginsberg
Tényleg igaz az, hogy ahogy múlik az idő, egyre könnyebb lesz!
Én is nehezen tudtam ezt elképzelni, amikor csak egy nagy alvásra vágytam és úgy tűnt, hogy soha többet nem leszek kipihent!
Viccelődtem is, hogy "nem akarsz babám kicsit visszabújni, amíg alszok egy nagyot? " :))
Aztán eljött az idő és átaludta az éjszakákat végre, elkezdett járni és nem kellett cipelni, elkezdett egydül enni, szavakkal mondta el mit szeretne, nem sírással fejezte ki magát. Hosszabb ideig lekötötték a játékok, szobatiszta lett. Ezek mind olyan mérföldkövek voltak nekünk, amelyek elérésével egyre könnyebb lett.
Most 3 éves. Egy hónap múlva pedig kezdhetem előlről, mert jön a kistesója!
Tudom, hogy megint fáradt leszek, de azt is tudom, hogy mindent megér kitartani! Mert a legklasszabb dolog a világon anyukának lenni!
Szia:-)
Én nem itéllek el az biztos,én 2 kicsivel csináltam és csinálom még most is imádom őket,igaz nem fordultak meg ilyen tudatosan bennem hogy mennyire nehéz,de a soraid ráébresztettek.Ha nagyobb könnyebb lesz mindenkitől ezt hallom,sokat jelenleg nem érzek belőle,akkor tudok fellélegezni amikor a kedves férjem haza jön külföldröl havonta 4 nap,DE IMÁDNI VALÓK ÉS MINDEN NEHÉZSÉGÉRT KÁRPOTOL AMIKOR A KÉT KICSI KAR ÁTÖLEL ÉS KÖZLI VELED "SZERETLEK ANYA"
Sok örömet kivánok nektek.
Szia!:)
Köszönöm neked a cikked.:) Én most vagyok 13 hetes terhes, egyfolytában hányingerem van, és ettől egyáltalán nincsenek anyai érzéseim. Csak várom, hogy elmúljon...
Szóval, nagyon is meg tudlak érteni!
Fel a fejjel!:) Nagyon jó dolog, ha szembe tudunk ezzel nézni, h a kisbabavállalás nem csak fáklyásmenet.
Szia
Gratulálok a kislányod szépségéhez.
Őszinte vagy és ez nagyon dicséretre méltó.Teljesen elbűvölt a történeted.Öröm volt olvasni.
Hosszú és boldogságos életet kívánok nektek.
Szia! Örülök, hogy végre kijött a cikked!:-) Én aztán tudom min mentél keresztül, nekem majdnem egy éven keresztül ebből állt az életem: fejés, kanalazás, fejés, kanalazás... A többi dologról már nem is beszélve! Én is ugyanazt éreztem, amit te leírtál! Úgyhogy nyugi, én is rájöttem már, hogy nem csupa öröm és boldogság az anyaság! Még most sem, pedig már 20 hónapos, és még mindig kínlódunk az evéssel! De hidd el, napról napra könnyebb lesz minden!!!
Sok boldogságot Nadinhoz!
A szülés utáni első két hét nekem is nehéz volt, mikor a 2. héten hazavittük Janikánkat a szüleimtől és tulajdonképpen kettesben maradtunk (férjem sokat volt távol, meg ő még annyira sem értette a "nyelvét") előjött bennem a félelem. De aztán ahogy teltek a napok, úgy tudtam egyre jobban, mikor mit szeretne. Az biztos, hogy ha ideges az ember, hogy sír a baba, még inkább sírós lesz ő is. Ezt tapasztalatból írom, mert nekem is volt nehz időszakom.
Most voltak nálunk evési problémák, túl keveset evett 3 hónaposan a babánk és nehezen fogadta el a tápot, fogyott is!! De most már szopizik és tápozik vegyesen, és szépen kigömbölyödött, mosolygós, édes baba. Imádok babázni. Persze magamra szinte smemi időm nincs, enni, fürdeni nehezen jutok el, s még ott a háztartás is....ezek azért nem könnyű dolgok. De szerintem sokkal több a jó és szép oldala a babázásnak, mint a rossz dolgok. Próbálj nyugodt lenni a babád előtt, akkor is ha sokat sír és már ez is sokat fog segíteni és a pozitív dolgokra koncentrálni, pl. örülni, hogy egészséges, gyönyörű babád van!! Mindig lesznek nehezebb napok is, dehát azokat is meg kell élni ;) Egy picit szomorúra sikerült az írásod, biztos így is érezted, de ne hagyd ezt eluralkodni magadon...azt nem tudom, hogy ez depi-e, mert ennyire nem értek hozzá. Kívánok neked sok-sok türelmet és küldök neked egy nagy zsák mosolyt, amit elosztogathatsz a kis hercegnődnek :))))!!!
Lehet nem kérsz a tanácsokból,mégis úgy gondolom,nem szégyen segítséget kérni!
Szerencsére engem elkerült a szülés utáni depresszió,de problémák mindig vannak.De ami biztos,ha én bizonytalan,és ideges vagyok a babám is az.
Ami még meglepett,hogy a sok bukást nem beszélted meg a védőnővel,azt tudják kezelni,és a babád is lehet azért volt nyűgösebb...
bocsi,ha tolakodásnak veszed!
Jó egészséget,és sok-sok örömet,türelmet!
Nem vagyok lélekgyógyász, tehát csak ajánlottam, hogy beszéljen a védőnőjével, ha segítségre van szüksége... szóval én nem keverek össze semmit semmivel...
Abban igazad van, hogy az anyaságot fel kell dolgozni! Ezzel teljesen egyetértek! :)
Szia! Tényleg nem lehet elítélni semmiért. Mi is úgy kezdtük a cicizést, ahogy Ti, de nálunk végül jól alakult a dolog. A kórházban nem akart szopizni rendesen, itthon pedig kb. 1 hétig fejtem, majd cumisüvegeztünk. Aztán mi úgy oldottuk meg a problémát, hogy egy kajcsi kimaradt, s végül olyan éhes volt, hogy bimbóvédővel, de legalább szopizott. Ekkor nagyon örültem! Aztán kb. 3 hónapig csak bimbóvédővel volt hajlandó cicizni, s végül ez is elmaradt. 6 hónapos koráig nem kapott semmi kiegészítést, csak a saját lefejt tejemet. Megszenvedtünk érte, de megérte!!! Szóval tényleg nem mindig fenékig tejfel az anyaság, de azért jó! :)
A segítséget (amiről picike79 ír) szerintem a védőnődtől kérheted, ha megbízol benne! Nem szégyen a szülés utáni depresszió, én is átestem rajta. Bár akkor ezt nem ismertem fel, csak úgy éreztem, hogy pattanásig feszülnek az idegeim a kialvatlanság és az egész új helyzet miatt. Végül nem kértem segítséget, mert magától megoldódott a helyzet... Vagy mégse?! Néha most is "idegbeteg" vagyok, ha valami nem úgy sikerül, ahogy én azt elterveztem. Aztán veszek két nagy levegőt, és lenyugszom. A citromfűlevél tea is nagyon jó nyugtató! :)
Kitartást és sok boldogságot Nektek!
Én is ugyanezeket éltem át, úgyhogy megértem az érzéseidet.
Minden jót kívánok neked és kis családodnak!
Szia!
Én sem ítéllek el, maximálisan megértelek. Amelyik szült nő azt állítja, hogy nálunk mindig minden rózsás, nos az nem mondja meg az igazat. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem vagy rossz Anya.
Kitartást, és sok erőt valamint boldogságot Nadinhoz:)