Anyám a barátom ellen van, akit nagyon szeretek (beszélgetés)

Hát valószínűleg nem. De én először azt hittem, hogy még erről is engedte dönteni az anyukáját. Holott egy felnőtt nőnek a szexuális élete aztán már tényleg a saját ügye. Ha akarja éli, ha nem, akkor koplal. Az ő dolga. Ehhez aztán már tényleg nincsen köze se az anyukájának, se másnak.

Olvastam olyasmit (nem tudom, hogy igaz-e), hogy az araboknál az esküvő előtt, vagy után (már nem emlékszem), az anyós megnézi szűz-e még az ara. :)

Ja bocs,nem voltam elég figyelmes...

Hát,igen....gondolom az anyukája nem fogja havonta ellenőrizgetni,hogy szűz-e még vagy sem:)

Szóval..érted..

Biztos van olyan fiú, aki bír várni, de legyél biztos benne, hogy az vagy jól lakik máshol, vagy pedig nem áll fel neki. Nem akarom anyukád nézeteit cáfolni, de szerintem két egészséges fiatal, akik vonzódnak egymáshoz, és szeretik egymást, azok nem fognak tudni várni az esküvőig. Ha tudnak, akkor ott szerintem valami nem stimmel, ugyanis ez így nem természetes. A kiegyensúlyozott szexuális élet a jó kapcsolat szerves része. Házasság pedig elvileg kiegyensúlyozott kapcsolatból lesz. Vagy nem?

Hozzá mész feleségül, és csak azután ismeritek meg egymást úgy igazán? Hát elég érdekes elgondolás. Azt mondom én is, hogy belátásod szerint használd a fejedet, és vedd a SAJÁT kezedbe az életed irányítását.

Ha TE úgy gondolod mint anyukád, akkor várjatok ezzel a fiúval, vagy akár egy másikkal esküvőig... De akkor ez a Te döntésed legyen. De én nem hiszem, hogy egészséges ösztönökkel megáldott férfi ilyesmit becsülettel kivárna. Ha igen, akkor abban nem sok örömöd lesz, ami az ágybeli teljesítményeket illeti...

beszéltem vele és úgy tűnik hogy kezdi elfogadni hogy felnőttem,igaz elég soká tudtam csak elmagyarázni hogy nem megyek férjhez a jövő hét szombaton, meg hogy vele nagyon boldog vagyok stb stb. az volt erre a válasz hogy fél hogy elveszit meg hogy van saját fejem és használjam. kiváncsi vagyok h ez meddig marad igy.

a szüzesség elvesztéséről só sem lehet a házasságig,mert az már eleve nem jó ha a fiú nem bir várni-ezt anyu igy gondolja

Egyszerűen ne kérd el magad, hanem menj!!!! Könyörgöm, 20 éves vagy...

A szüzességedet is őrzik, gondolom. Mikor veszítheted el? Az egyetemi évek után, vagy ha betöltöd a 30-at? Anyukád majd akkor is ott akar lenni, hogy lássa, milyen a pasas?

Bocs az iróniáért, de ez tök gáz. Pláne az a gáz, hogy nem érted miért az... Felnézek a barátodra, biztosan nagyon fontos lehetsz neki, ha nem lécelt még le... Pedig számtalan fiatal nő van aki nem tinédzserként él az anyukája szoknyája mellett.

az irása alapján ne itéljetek meg egy embert. töröm a magyar nyelvet és nem magyarországi vagyok

AZÉRT MEG KÜLÖN ELNÉZÉST SZERETNÉK KÉRNI HOGY NEM VAGYOK OLYAN TÖKÉLETES MINT TI!!!!!!!!!!!

elkéreszkedni

ez már fájt :(

Az enyém meg is kapta. Sőt, még az se volt, egyátalán nem volt szakmája.

Ma ő tart el mindannyiunkat. Az egész sokdiplomás finom úri beképzelt társaságot.

Te a mi szüleink nem testvérek véletlenül??

Ugyanez volt a duma nálunk is.. Ugyanezek..

Hogy mi miért nem megyünk el a 4 fal közül.. Ők bezzeg a pincebuliban, stb.. De amikor meg az volt, hogy jó, most elmegyünk hozzájuk, akkor jött ez az illik dolog..

Aztán igen, később meg az "ottalvós" dolgoknál: az nem baj, ha későn jövök haza, mondjuk éjfélkor. De semmiképpen se másnap hajnalban, vagy délelőtt, mert az nem illik, és majd mit szólnak...

Az nem zavarta volna, ha a diszkóban állatkodunk, de az zavarta, ha otthon ülünk.. Szerintem egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy annyira eldurvultak a dolgok, hogy ma már az nem szórakozás, amire ő gondol..

Hát ilyenek ezek..

Csak arra vigyázz, hogy te meg annyira ne mássz bele a dolgokba ezzel a sráccal, hogy aztán ne tudj belőle kimászni szükség esetén. Meg csak azért, hogy anyáddal ellenkezzél, meg "megmutasd neki", azért ne maradj vele.. Majd emlékezzél erre 2-3 év múlva..

Kicsit ki vagyok akadva azon hogy

egyes szülőknek milyen hozzáállásuk van a dolgokhoz!

Mondjuk ez nálunk sem volt eleinte másképp,bár nem tiltottak,de tudom nem nézték jó szemmel a dolgokat!

Nálunk a 3. verzió volt az ezelőtti hozzászólásból.

Nem igazán tudták elfogadni a kapcsolatunkat,talán csak azután hogy megszülettek a gyerekeink.

És íme 23 éve egymás mellett vagyunk jóban-rosszban! :)

Nem kell félni,oda kell állni szerintem és őszintén megmondani mit szeretnél.A hazugságok erdelyéből a végén nem lehet kikeveredni.Azt hiszem nem ilyen életet szeretnél magadnak!Ugye?