Ámor összevissza nyilazgat - Ha tetszik valaki és rengeteget gondolok rá, bevonzhatom? (beszélgetés)

Hát, ..... a végén már csak nevetni tud ..... addigra elfogynak a könnyek ...... :o)

Jó éjszakát! :o))

Igen, eletemben egyszer gorcsoltem ra valakire, nagyon-nagyon akartam, tenni nem tettem erte, csak megfogalmazodott es kertem (tinedzser fejjel)... aztan berobbant evekkel kesobb az eletembe es eletem legnagyobb hibaja volt, ujra kezdhettem szinte mindent.

A nagyon akarast viszont nem teszem egy szintre a felelmekkel. Az utobbi bonyolultabb, osszetettebb modon bevonzhato.

... így van. :)Aztán az ember már azt se tudja a végén, hogy sírjon vagy nevessen a tehetetlenségtől. :))

Köszi! :) Holnap konditerem 13.30-tól 15.00-ig.... öregkoromra totál meghülyülök és gyönyörű leszek! :DDDD

Lépek szunyálni, jó éjt! :)

Így van. Mindenkinek szabad akarata van ...... bármilyen bosszantó is tud lenni .... ;o))))

Mi csak a magunk lépéseit tehetjük meg ..... a másik helyett nem lépegethetünk .....

Egészségedre! :o))))

Nem, nem .... a kívánságműsortól messze van! Abszolút egyetértek. :o))

A tudatalattink is tud ám "bűbájkodni", és sajnos a félelmeink is .....

Én pont az erőltetés és a görcsölés kiiktatására miatt bízom sokszor a Felsőbb Hatalomra a fontos dolgokat ..... ne az én AKARATOM érvényesüljön, hanem ami valóban jó és szükséges nekem.

... sok mindent nem írtam le, de annyi külső segítséget kapott az élettől, hogy már én vakartam a falat, de ugye ÉN NEM SEGÍTHETEK, látom... és érzékelek dolgokat, de döntéshelyzetekbe nem nyúlhatok bele, egyrészt óriási felelősség (még ha esetleg hagyná is a másik), másrészt érzékelnem kell, hogy a másik hol tart...

... nah mindegy... az élet szééép, tenéked magyarázzam? :DD

Ma hastáncoltam 5-8-ig, dupla óra (2x1,5)... minden porcikám külön érzem, és imáááádom. :)))

Zizisicc velemenyet osztom, de hozzatennem, ez sokszor nem kivansagmusor, ettol fuggetlenul bevonzhatod, viszont az a tapasztalatom, jobb hagyni tortenni a dolgokat, engedni az embereket jonni, menni, mert nem biztos, hogy amire vagysz, arra tenyleg szukseged is van :)

Az eroltetesekrol, gorcsolesekrol szinte mindig kiderul utolag, hogy zsakutcak es csak az idot vettek el.

Vagyis leszurhetsz utolag ennyi tanulsagot, hogy kar volt.

Az a helyzet, hogy van egy csomó olyan ember, akivel vmiért találkoznunk kell, vmi dolgunk van egymással, vmit együtt meg kell valósítanunk. Lehet ez barátság, szerelem ..... Ők szerepelnek a mi "paklinkban", mi is az övékében. A találkozás, kapcsolatfelvétel mindenképp megtörténik - legyenek bármilyen hülye, logikátlan, hihetetlen körülmények, és segítő erők is vannak, amik abba az irányba mozdítanak minket, hogy megvalósítsuk azt, amiért találkoztunk, ami célként, lehetőség, vagy "ajánlás" szintjén benne van az életünkben, de ennek ellenére sokszor nem sikerül, mert vagy nem ismerjük fel, vagy ha fel is ismerjük, és érezzük, hogy mit kéne, de még sem merjük felvállalni, nem merünk lépni ..... és akkor hiába taszigálnak minket az erők, ha megfutamodunk, vagy a másik pánikol be ..... vagy fel sem fogja a jelentőségét .....

Deeee, persze bármi is történik velünk, tanít minket vmire .... építkezni kell belőle .....

Nem tudom... esetemben nem tudom azt mondani, hogy nem kellett volna bevonzani, inkább azt mondom, hogy ez a kapcsolat nem az én épülésemet szolgálta... persze lehet, hogy a másik fél is ezt mondaná, így viszont tényleg felesleges időpazarlás volt.

Visszanézve konkrétan meg tudom nevezni azokat a kapcsolatokat, amik értem voltak... persze mindegyikből tanul az ember valamit, de van amelyikből annyira egyenesen látszik, hogy iiiigen, ez az én épülésemre hivatott. :)

Szerintem sokkal több mindennel megkínálnak bennünket, nem csak azzal, amire valóban szükségünk van, ami valóban jó lenne nekünk, vagy ami valóban benne van a paklinkban .... :o))

És a gondolatainkkal teremtjük a jót és a rosszat is magunk körül .... ha úgy tetszik, bevonzzuk azt, amire fókuszálunk, de nem mindent kéne ..... :o))

Hmmmm .... csak azt nem tudja, hogy amit akar, az valóban jó-e neki ..... én is tudom általában, hogy mit akarok, meg is fogalmazom, el is képzelem ..... de ha komoly dolgokról van szó, akkor mindig a "felsőbb hatalomra" - ki minek nevezi - bízom a döntést.

:o))

De igen...:) ... és ez is tapasztalat. :) Ha valakit nagyon akarunk, nagyon szeretnénk, mert tudjuk, (vagyis úgy gondoljuk, hogy Ő az a bizonyos...) hogy vele akarjuk élni az életünk, és ezt szem előtt tartjuk, az élet adja a helyzeteket, ami által közelebb kerülünk hozzá. Egyszerűen a sok mindenből, a sok hatásból, azok jutnak el hozzánk, ami felé vezetnek... :))

(aztán meg kiderül a végén, hogy minek is...? ... de ez egy más történet már. :))

"Ámor összevissza nyilazgat"

Ez tetszik,és tényleg igaz.:)

Ja, meg annyit szeretnek elmondani, hogy a lenyeg, hogy vedd nagyon lazara, hidd el, hogy igen is van ilyen, es kesz. Es valts at lelki uzemmodba, legjobb elalvas elott, amikor a tested mar nem vonja el a figyelmet a tudatalattidtol.

Meg keresek neked egy agykontrollos konyvet is. :)

Amugy nagyon jol lehet fejleszteni is.

Pl. a munkehelyemen a kollegaimat azzal szorakoztattam, hogy kitalaltattam veluk azt a ketjegyu szamot, amire gondoltam, vagy egy szint.

Nem kellett sok ido hozza, es mukodott. Mindig, kivetel nelkul. Meg a hitetlenkedoket is megtortem. :D

koszi :) de szerintem aki hisz benne, annal mukodik, en peldaul szentul hiszem, hogy az agyunk hihetetlen dolgokra kepes, csak nem fedeztuk meg fel, vagy nem merjuk elhinni, esetleg megdolne egy csomo elmelet, ha kiderulne... a test is rettentoen csodasan mukodteti magat, ongyogyitas stb.

nekem az szokott mukodni, - az almodas a legkonnyebb sztem, mert akkor mar ellazult allapotban vagyunk - hogy nagyon erosen elkepzelem eloszor a sajat agyam. Lassan, reszletesen, ahogyan hullamokat bocsat ki magabol - ez amugy teny. Aztan azt is elkepzelem, ahogy a masik emberke agya is hullamokat bocsat ki. Ezek lehetnek kulonbozo hullamhosszusaguak, vagy nagyon messze egymastol. Ilyenkor probalok raallni, elkepzelem, ahogy az en agyhullamaim hozzaigazodnak az ovehez. Es ha az megvan, akkor abban, a tudatban, hogy most valami kozos, most egyet latunk, elkezdek arra gondolni, amit szeretnek neki atadni. Majd elalszom. :)

Volt mar ilyen a parommal is, masnap nevetve meselte mit almodott rolam, en meg befejeztem neki a sztorit. :)

Legutobb merges voltam ra, mert veszekedtunk, es o olyan joizuen alukalt, en meg forgolodtam.

Nem is vettem eszre, de valahogy 'rakapcsolodtam' kozben meg mindenfele remseges gondolat gyotort. Horrorisztikus gondolatok egy zombirol, aki rank tor itt az erdo kozepen.

Masnap szegenykem meselte, hogy azt almodta, hogy egy torzszulott uldozte, rank tort egy zombi. :S

Azota odafigyelek. De szamtalan ilyen eset volt, volt baratnok, baratok, barmi. Mar megszoktuk, hogy meg a gondolatokkal is vigyazni kell. :)

:) okes! Az osszekoto magiat csak poenbol csinaltam, egy noi oldalon boklasztam, es mondom fene vigye el, majd adok en neked! :D hat adtam is, meg kaptam is... nem mondom, hogy ettol volt, de vicces volt. :) - bar akkor nem rohogtem.

A gondolatatvitelt mar nagyon regota eszrevettem, legeloszor a tesokamon. Nagyon fajt a buksija, meg kicsi volt, - ez inkabb agykontroll - olbe vettem, lehunytam a szemem es elkepzeltem, ahogy luktet a bucijaban a nagy zold fajdalom. Aztan elkepzeltem, ahogyan 'elszivom' tole, es ahogyan arad at az en fejembe. Par perc mulva azt vettem eszre, hogy a kis husis kezevel utogeti az arcom huncutul, fajdalommentesen, kozben meg az en fejem majd szetszakad. Elmult neki. :)

A masik a mutete utan volt, mar lazado kamasz koraban, amikor gerincerzestelenitest kapott. A noverke ott settenkedett korulottunk a kateterrel, mire en kisirtam meg egy utolso 5 percet - nem akartam ennek kitenni szegeny ocsemet.

Mese nem volt, produkalni kellett egy kis sargat.

Mondtam neki, nem maradt mas hatra, biznia kell bennem, csak hunyja le a szemet. En meg nagyon erosen arra koncentraltam, hogy a holyagja majd szetszakad, es a pisi elindul nagyon lassan kifele. Nagyon erosen koncentraltam, amitol minden erom elszallt, majd 1-2 perc alvas utan arra keltem, hogy a noverke dicseri, mennyit produkalt. Persze akkor nagyon oda volt, most mar meg van gyozodve rola, hogy nelkulem is ment volna.

Nyilvan, ki mit hisz el. :)

A gondolatatvitellel mar ugymond egyutt elek, valamiert meg sem lepodom, amikor a parom azokat hozza fel, amin eppen elotte agyaltam. De igy vagyok a fonokommel, csaladtagjaimmal is.

majd legközelebb megöleled:)))

(amikor senki nem látja)