Amniocentézis - ahogy én éltem át.... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Amniocentézis - ahogy én éltem át....
Azóta három hónapos múlt és makk egészséges a kisfiúnk.Borzalmas volt a várakozás minden perce.a szülés gyors volt és teljesen komplikáció mentes.Szoptatni is tudok szerencsére.
Minden jól alakult végül, de sok viszontagság volt.
Én a kombinált tesztet nézem semmibe, mert nagyon úgy tűnik, hogy az is csak egy üzleti fogás-igazából valószínasom itt a neten, mert valóségszámítás sok összetevővel és egyre több kismama kétségbeesett kérdéseit olvasom itt a neten, mert pozitív a kombi teszt.Aztán eddig nagyjából mindenkinek kiderült, hogy nincs gond.Szerencsére.Mindenesetre írjon nyugodtan privit aki hasonló helyzetbe kerül-szívesen megosztom a tapasztalataimat és segítek, amiben tudok-mert azokat a rettegéssel töltött napokat soha nem felejtem el.
Gratulálok!
gondoltam, mert ha baj van, egy, max. két héten belül szólnak.
most már felhőtlenül örülhetsz:-)
Gratulálok!
gondoltam egyébként, mert ha baj van, azért egy, max. két héten belül szólnak.
most már felhőtlenül örülhetsz:-)
Ma tudtam meg, hogy jó eredmény született!Egészséges a babám!
Nagyon féltem, de így már megnyugodtam és végre kezdődhet a boldog babavárás.:))))
Köszönjük. Abból a szempontból jobb túlleni a vizsgálaton, hogy legalább nem kell aggódnod a Down-kór és még a másik kettő vizsgált genetikai rendellenesség miatt ( többi rendellenességre nem derül fény), és terhességed nyugodt lesz, ami nagyon sokat számít abból a szempontból, hogy a baba mennyire lesz kiegyensúlyozott. Johanna még csak kettő hónapos, de nagyon jó természetű (eddig:-).
nagyon szorítok!
Tudom,hogy már nem aktuális a hozzászólásom, mégis úgy döntöttem, hogy ha megszülöm a kisbabám, és egészséges lesz, leírom az amniocentézissel kapcsolatos tapasztalataimat, hátha valakinek segít.
31 évesen estem teherbe, eléggé nehezen, sokáig vártunk Johannára. Első terhességem volt, eléggé tapaszatalatlan voltam. Az Istenhegyi Géndiagnosztikán megcsináltattuk a kombinált tesztet, melynek eredménye a Down-kórra 1:15.000 lett, azaz jó eredményt kaptunk, de az uh.vizsgálaton megállapították, hogy a baba kb. egy héttel kisebb a koránál. Emiatt az AFP eredményem a 16. héten 0,78 lett, ami egy kicsit alacsony, ezért orvosom genetikai tanácsadásra küldött, és én az 1-es női klinikát választottam. Vesztemre.
Az ultrahang vizsgálatot végző nem doktor, szonográfus Siposné Radványi Zsuzsa minősíthetelen stílusban viselkedett, és ráírta a leletre, hogy echodens belek. Nem magyarázta el, hogy az mi, gondoltam, biztosan éhes szegény Picikém.
A genetikai tanácsadást végző orvos ezután közölte, hogy amniocentézisre van szükségem, mert intermedier az életkorom (32 évet épp csak betöltöttem!) plusz a kicsi belei miatt is.
Persze először tiltakoztam, majd a kezelőorvosom nyomására, aki szerint ennek semmi kockázata az aminónak, és az ő 28 éves prakszisa alatt egy vetélés történt, hosszas tépelődés után, aláírtam a nyilatkozatot.Ekkor már a 20 hétben voltam.
Előtte azért elmentem a Bajcsy kórházba is, ahol az I. sz. Női klinika vizsgálata után két nappal már nem láttak echodens beleket, és nem javasolták a magzatvízvételt. Ismét elmentem az Istenhegyi géndiagnosztikára is, ahol azt mondták, hogy az amniocentézisnek nagyobb az esélye a vetélésre, mint annak, hogy beteg a baba.
Ennek ellenére, én őrült, belevágtam a szúrásba, mert nem bírtam volna ki az aggodalamat a szülésig, hogy talán beteg a gyerekem.
A 21 héten (mert, hogy eddigre kaptam időpontot) így megszúrtak az I. Női Klinikán.
Becsuktam a szemem, hogy ne is lássak semmit. Nem fájt, tényleg nem, pedig én még a vérvételtől is félek. Csak aztán mégegyszer megszúrtak, ezúttal egy másik helyen, pár centivel arrébb.Amikor végeztek, nem segített fel senki az ágyról, nagy nehezen feltápászkodtam, majd megkérdeztem, hogy miért szúrtak másodszor is. A válasz: sajnos nem jött víz a tűből, mert régi szériás tű volt az első, de a második szúrás a jó tűvel már sikerült.
Ezt nem hiszem el!Régi tűvel kisérleteznek az embereken egy amúgy sem vészélytetelen vizsgálaton?
Ezután az összes papírmunkálatot a klinikán még nekem elintéznem, szúrt hassal.
Hazamentem, szigorúan feküdtem két napot,szedtem a magnéziumot, majd a harmadik nap reggelén azt vettem észre, hogy vérzek.Bementem a bezárás előtt álló Kútvölgyibe, ahol a kezelőorvosom dolgozott, majd az ultrahang vizsgálat alapján megállapították, hogy a méhlepény egy darabon levált, de sajnos ők nem tudnak fogadni, mert az 1. sz. női klinika már fekvőbetegként felvett!
De hát én nem feküdtem bent egy percet sem!Ők sem értik, mindenesetre menjek oda, de gyorsan, mert veszélyben a baba élete.Próbálkoztam, hogy majd a férjem elintézi, hogy az 1. Klinikán töröljenek, csak nekem ne kelljen oda visszamennem.
De sajnos vissza kellett, ahol két hétig feküdtem méhlepényleválással.
Mint később megtudtam, azért vettek fel fekvőbetegként, mert a kilinika így több pénzt kap utánam.
4 hét várakozás után megkaptam az eredményt, a kislányom egészséges.Nem kívánom senkinek ezt a két hónapot!Azt,hogy egészségesen megszületett Johanna, csak a Jóistennek, Johanna erejének és magamnak köszönhetem, és nem a kórházaknak!
Így mindenki, aki szúrásra vállalkozik, jobban teszi, ha nem az 1-es Női Klinikát választja, mert futószalagon, embertelen körülmények között végzik a szúrást, válassza a Bajcsy kórházat.Ha pedig szép eredményt kapott a kombinált teszten, inkább abban bízzon, mint egy korszerűtlen AFP eredményben.
Remélem tudtam segíteni néhány hezitáló kismamának a döntésben.
Régi egy kicsit az utolsó hozzásszólás. Az élmény nekem meg friss. 2 napja voltam a Baross utcában. Nekem az volt furcsa, hogy UH egyátalán nem volt. (Az előző terhességemnél chorionbiopsziát csináltak. Ott volt.)
De amin a legjobban meglepődtem, hogy eredmény 4 hét múlva!!!
Köszönöm még egyszer a kedves hozzászólásokat, gratulációkat! Aranyosak vagytok:)
Erika és Bekomi, nagyon sajnálom, hogy át kellett élnetek ezt a szörnyűséget! El sem tudom képzelni, és nem is akarom soha, hogy milyen érzés lehet. Kívánom nektek, hogy ezek után csak szép és jó dolog történjen veletek!
Szia!
Köszönöm, hogy együtt érzel velem.
Te hogy viseled ezt, vagy viseled, a babád elvesztését?
Én més ma is megkönnyezem, sírok, ha rágondolok.
Ezt nem lehet túl, vagy átvészelni, legalábbis én nem tudom. Mondták nekem hogy engedjem el, mert így a kis lelke a 2 világ között lebeg, de egyszerűen nem tudom.Úgy érzem akkor becsapnám őt.
Tanárnéninek tisztelettel jelentem,patakokban hullott a könnyem!
Nagyon szép lett,emlékszem mikor szomorú voltál ez miatt,de már el felejtettem, mert tudom ,hogy Petra egészséges mint a makk!
Viszont azt elhiszem hogy Te nem!
Puszi nektek szépségességek!
Szia!
Sajnálom,ami veletek történt. :-(
Átérzem a fájdalmad,én 8 hónapra szültem a kisfiam,és 18 napos korában hagyott itt örökre.:-(
Idén már 21 éves lehetne.
Sziasztok!
Nekem 23évesen a 2. terhességemnél kellett elvégezni ezt a vizsgálatot. Az első AFP eredményem az akkori mértékegységet tekeintve a megengedett 13-54tartomány helyett 521 lett.Mikor a dokim megkapta az eredményt, azonnal hívott, menjek be a kórházba, ahol elmondta mi a baj,és hogy meg kell ismételni a vizsgálatot. ": vizsgálat nemhogy jó lett, hanem rosszabb. AZ érték 843 volt.
Tudni kell hogy a magas AFP érték utalhat nyitot gerincre, ezért azonnal megultrahangozott az orvosom, aki az egyik legjobb UH szakember, de nem találtt nyitott gerincet a kicsinél. Meg uh-ott egy másik orvos is de ő sem talált erre utaló jelekett, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk az amniocentézist, ami nekem abszolútt nem fájt, a saját lábamon hagytam el a vizsgálót is(volt akit tolókocsiban toltak ki)Nagyon rendes az orvosom, minden tekintetben.
Nekem nem kellett várni sokat az eredményre, elintézte, hogy már délutánra meglegyen az eredmény, ami igazolta az Uh eredményét is, hogy nincs nyitott gerince a kislányomnak.
AZ éjszakát ott kellett töltenem.
Az én történetem nem végződött happí enddel, ugyanis az én kicsike kis angyalkám 28. héten, meghalt, hiába kértem orvosi segítséget az ügyeleten(az orvosom sajnos külföldön volt)sajnos nem kaptam nem kapott esélyt az én pici lányom.
A boncolásból nem derült ki semmilyen betegség ami miatt meghalt,oxigénhiányt feltételeztek." A halál oka nem csupán a ténye állapíthaó meg."
Ez mindig, még most 7 év távlatából is itt cseng a fülemben.
Orvosi gondatlanság történt. Sehol, senki nem tudott magyarázatot adni a kislányunk halálára,pedig sok híres ismert embert tudóst megkerestünk.
Valahol írja egy szakirodalom, hogy ilyen extrémen magas Afp utalhat egy későbbi, esetleges magzatelhalásra, amit, csak utólag tudtunk meg. Sajnos.
Örülök hogy a ti esetetekben minden jóra fordult, és egy gyönyörű kisbabát szülhettél meg.Gratulálok.
Kedves Ancsa! Gratu a cikkedhez. Kemény heteid lehettek! Nekem is volt AC-m, de azt gondolom, hogy az akkor átélt izgalmakat össze sem lehet hasonlítani a Tiéddel.
Az ehhez hasonló traumák után talán még értékesebb tud lenni az "eredmény" - ha egyáltalán lehetséges fokozni az anyaság örömét. És Petra tényleg egy gyönyörű kis hölgy:-) Büszke lehetsz rá!:-)
Szia!
Akkor gondolom,orvos függő is lehet,de akkor mi 3-an voltunk,különböző orvosaink vannak,bár mindhármunknak Sikovanyecz doktor csinálta,de a másik két lánynak is szigorúan feküdni kellett 2 vagy 3 órát.
Ez érdekes, nekem is Szegeden csinálták, és nekem előtte kellett (volna) egy napot bent aludnom, utána szó nélkül haza engedtek, pedig keményedett az én hasam is rendesen. Én 100 km-re lakok onnan.
Nekem viszont egyáltalán nem fájt a szúrás. kicsi nyomáson kívül nem is éreztem semmit, pedig a lepényen is át kellett szúrni.
Sziasztok!
Nekem is volt amniocentézisem,a korom végett ajánlották,de én azért is döntöttünk így,mert a férjem családjáról nem tudunk semmit.Ráadásul,a dokim véleménye(aki nemzetközileg is nagyon elismert)hogy az egyetlen biztos módszer.Nekem is nagyon fájt,amikor beszúrták a tűt.
Nekem szegeden csinálták,és ott muszály feküdni az osztályon 2-3 órát,és ha minden rendben,akkor mehetsz haza.Mivel én vidéki vagyok,(30km) az én dokim nem is engedett volna aznap haza,ha minden oké,akkor sem,de ráadásul,a mintavétel után átkozottul feszült a hasam,egész másnap délig,így még aznap sem jöhettem haza.:-(
Szerencsére,az eredmény negatív lett,és kiderült az is,hogy kislányt várunk.Kellemetlen volt,de nem bántam meg,hogy megcsináltattam,bár akkor,ha csak rajtam múlik,nem csináltatom.
és ma már csak 2-3 hét választ el attól,hogy a kezemben is tarthassam a kicsikémet.