Amit tudnia kell egy nagycsoportos gyermeknek a számokról, és amit nem

A számlálás adott halmaz elemszámának megállapítására szolgáló eljárás. A kisgyereknek, akiről azt gondoljuk, hogy számol, tudnia kell válaszolnia a "mennyi" és a "mekkora" kérdésekre, a távolságra és az egyéb mennyiségekkel kapcsolatban.

A számlálás kezdetének lehetünk tanúi, amikor a 2-3 éves gyermek úgy veszi számba játékait, hogy minden egyesre rámutatva azt monda: egy, egy, egy, egy. Azonban ez még nem számlálás, mivel a mennyi kérdésre még nem tud felelni. Ehhez még meg kell előbb tanulnia az egy, kettő, három stb. számok neveit és növekvő sorozatát. 3-4 éves korban, az óvodában és otthon a felnőtteket utánozva mondogatja egyre: egy, kettő, három, négy stb. ötig, tízig. A számlálás gépies tanulásától nem is lehet távol tartani a gyerekeket, de a szülők gyakran felértékelik gyermekük matematikai megnyilvánulásaikat, mert nem veszik figyelembe, hogy ezek mennyiben ismétlései a felnőttektől hallott szavaknak, és mennyiben a saját gondolatuk.

Az óvodai középső és nagy csoportban az óvónő a matematikai foglalkozásokon tervszerűen irányítja a gyermekek tapasztalatszerző tevékenységét. Néhány foglalkozás után gyakran hangzik el a "mennyi", "hány" kérdőszó. Az óvodások ettől kezdve szinte minden foglalkozáson gyakorolják a számlálást. Tárgyakat vesznek számba az egy, kettő, három, ... hangosan és hang nélküli mondogatásával.

Az óvodából kilépő gyermekek számlálással viszonylag jól meg tudják határozni a 10-nél nem nagyobb számú tárgyakat (kisautó, baba, ceruza). Nincs azonban kialakult fogalmuk a számokról, de a számlálás műveletéről sem. Azt sokszor tapasztalták, hogy ha a számok sorozatában, az 1, 2, 3, 4, ... mondókákban nem tévednek, akkor az utolsó számra mondott számnevet mindig elfogadják válaszként a felnőttek a "mennyi" kérdésükre. A tíznél nem nagyobb számokról sok tapasztalatot szerezhetnek a gyerekek ezeken a foglalkozásokon, de az első osztályt kezdő gyermek eredményes számolási tevékenységéből sem következtethetünk arra, hogy a számláláskor mondott számok fogalmával már tisztában van.

Összegzésképpen arra a kérdésekre válaszolva, hogy kell-e tudnia számolni egy első osztályt kezdő gyereknek valamint az az óvodás, aki elmondja a számokat húszig, ténylegesen számol vagy csak megtanulta a szavakat, a válasz a következő.

Az első osztályba lépő gyereknek nem kell tudnia számolni, tehát nem kell megijednie a szülőnek, de semmi hátránya nem származik, ha esetleg tud számolni. Ennek ellenére a húszas számkörben való biztos számolni tudás kialakításának elsősorban az első osztályban kell megvalósulnia és nem az óvodában. Arra vigyázzanak a szülők, hogy gyermeküket csak hozzáértő (tanító, óvónő) szakember tanítsa számolni iskola előtt. Hatalmas károkat okozhatnak a szülők gyermeküknek, ha hozzáértés nélkül valamint a gyermek akarata és érdeklődése ellenére elkezdenek magyarázni, tanítani mindenfélét a számokról. Ezek károkat okozhatnak, amiket csak hosszú gyakorlás és helyreállítás során javítható ki. Végül akár évismétléshez is vezethetnek.

Ha a kisgyerek érdeklődést mutat a számok iránt, akkor ma már a gyermekük fejlettségének megfelelő nagyon jó, érdekes és nem utolsósorban játékos foglalkoztató füzetek állnak a szülők és gyermekeik rendelkezéseikre.