Szoptatás kontra tápszer

Több fórumot olvastam már, ahol a "szoptatós" anyák és a "tápszerezős" anyák összecsaptak elég kemény szavakat vágva egymás fejéhez.

Már ez a két megfogalmazás is felesleges!

Mert mi van, ha szülsz még egy gyermeket, és a másik "tábort" fogod "erősíteni"?

Egyáltalán mi értelme van azon veszekedni, hogy egy babát anyatejjel vagy tápszerrel etetnek-e?

Az a lényeg, hogy korának megfelelő táplálékot kapjon, és a tápszer is ebbe a kategóriába tartozik. Mindkettőnek van előnye is, hátránya is.

Az anyatej vitathatatlanul egészségesebb, de a tápszerrel etetett babák is szépen megnőnek, és nem ettől függ, hogy egészségesek lesznek-e.

Hát akkor? Van értelme ezen veszekedni, és egymást sértegetni?

Nem lehetne inkább tapasztalatokat megosztani egymással, anélkül, hogy leordítanánk a másik fejét, mert ő nem úgy táplálta gyermekét, ahogy mi?

Ugyan már! Emberek! ANYÁK vagyunk. Az a lényeg, hogy szeressük gyermekeinket, biztonságot nyújtsunk nekik.

Csak néha elfelejtünk gondolkodni, úgy érzem.

Én szoptatom a fiamat, de nem ítélek el senkit azért, mert tápszerrel eteti a gyermekét.

Nem ettől függ, hogy valaki jó anya lesz-e.

Lehet, hogy a következő babámat nem tudnám szoptatni, bár ha rajtam múlik, fogom.

Azért tudom megérteni azokat az anyákat, akik tápszerrel etetik gyermeküket, mert nekem több alkalommal majdnem elment a tejem, és bizony közel álltam hozzá, hogy feladjam a szoptatást. A környezetemben hetekig mindenki azt kérdezgette tőlem, hogy "nem elég a tejed?". Még édesanyám és a párom is arra biztatott, hogy adjak tápszert a kisfiamnak, hiszen nem tudom őt szoptatni. Tudom, milyen szörnyű érzés, amikor az embernek nekiszegezik ezt a kérdést. Az önbecsülésem a padló alá zuhant, és senki nem segített abban, hogy szoptatni tudjak. Úgyhogy a kisfiam bizony kapott tápszert is az első hetekben, bár nem sokat (pótlásként). Mivel mindenki azt erősítette bennem, hogy nem elég a tejem.

Aztán pár hét elteltével, amikor már kellően kétségbeestem a kudarcoktól, elpanaszoltam a védőnőnek, hogy nem elég a tejem. Egyedül ő volt az, aki biztatott, hogy ne adjam fel, szoptassak tovább. Ha látom, hogy nem elég a tejem, akkor szoptassak gyakrabban. Ha ő nincs, szerintem feladtam volna, de így kaptam egy kicsi megerősítést, és nem adtam fel. És bár nagyon kevés tejem van már, de még szoptatok.

Mindezt csak azért írtam le, mert így talán láthatóvá válik az a vékony határvonal, ami a szoptatás és a tápszerezés között van. Ezt a vékony vonalat olyan könnyű átlépni!

Én megtettem.

Bárki megteheti, ezért nem szabad elítélni egymást. Nem tudhatjuk, ki miért eteti úgy a gyermekét, ahogy.

De megérthetjük egymást, csak akarni kell. És ez sokkal jobb út, mint ítélkezni, nem?