Amikor gyerek voltam a szüleim mindig leszidtak amikor... (beszélgetés)

Nem egészen.

Nem a figyelmeztetéssel volt a gond.Hanem azzal,hogy nekem támadtak szinte és nemhogy ápolgattak volna utána,hanem napokig mérgesek voltak rám,volt hogy inkább ki sem mentem a szobából,hogy ne találkozzak velük.

Mindenre figyeltem,hogy ne legyek beteg,belém verték szinte.

Anyukám soha nem mondott ilyet.

Ő csak megjegyezte :ne ülj le a hideg kőre ,mert véreset fogsz pisilni.

Ez annyira beégett a vérpisi ,hogy nem igen voltam felfázva.

Voltak még ilyen elrettentő példái😁

Elhiszem. "Az én megmondtam" bezzegelés meg olyan kisstílű, főleg a saját kölykömmel szemben.

Tanulj belőle, betegség miatt sose szidj senkit, főleg ne a gyereke(de)t!

És ez felnőttként akkora trauma, hogy vallomás kell?🤣

Hányszor hangzik el a szülőktől, hogy "Ne vedd le a sapkát!", "Gombold be a kabátod!", "Kint van a derakad!"?

Gondolom, akkor oda sem figyeltél, ahogyan sokan mások sem.

Mármint,hogy szidtak le?

Mert nem mindegy,hogy ugye mondtam èn hogy kell a kabát! vagy de qva jó,most mèg vehetek gyógyszert is ès kiesek a munkából miattad!...