Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Amikor egy fiatal felnőtt összeveszik az anyukájával fórum

Amikor egy fiatal felnőtt összeveszik az anyukájával (beszélgetős fórum)

1 2
34. ina87
2017. jún. 21. 20:16
tudni kell h attól h valaki szülő még nem jelenti azt h a felnőtt gyereket úgy kezelje mintha még ovis volna és el várja h szótlanul tűrje,el kell jönni az időnek mikor egy szülő és gyerek úgy tud beszélgetni akár olyanról is amibe nem egyeznek,h igen a gyereknek igen más a véleménye és ezt a szülőnek el kell fogadni nem vitában torkollni a dolog.
33. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 18. - 10cc61fb5a)
2017. máj. 30. 13:23

Atyavilág! De erős konzekvenciát vontál le így ismeretlenül az édesanyáról.


Szerinted mire való egy család, helyesebben annak a felnőtt tagjai? Csupán kötelességeik vannak, elvárásaik nem lehetnek?


Na majd, ha lesz gyereked kíváncsi lennék rá változik-e a véleményed, vagy egy elkényeztetett emberi egyedet nevelsz, aki carik a fejedre?

A család arra való, hogy összetartsanak, ha baj, probléma van segítsenek egymásnak.


Nem a munkából, iskolából rángatta ki az idősebb gyerekét az anya. Azért az elég gáz lenne, ha egy huszonéves nőt nem lehet megkérni, hogy ébressze fel a testvérét.

Ha tényleg kiabált a lányával, azt elítélem, mert megalázó.

De nem tudjuk mi hozta ezt már ki az anyából.

Mik a zsarolások? Nem mindegy, hogy azt mondja, hogy tegyél le a közösbe havi 100 ezer forintot, mert felvágom az ereimet, vagy mondjuk, ha nem jössz haza hétvégére nem főzök legközelebb vacsorát.

32. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 5. - Renyh)
2017. máj. 30. 13:09

Nem volt helyes egy idegen előtt kiabálni veled, de nem tudhatom, miért volt úgy kiborulva. Lehet anyagi, érzelmi gondjai vannak. Jobban örülne, ha Te is biztos egzisztenciát teremtenél magadnak.


Tényleg erről kívülállóként, nem ismerve mindkét részről a helyzetet nem lehet igazán mit mondani.


Anyukád 100% más történetet mondana. Nem véletlenül tette ki az ajándékokat.


Annyira kiszámíthatatlan az élet, legyél a bölcsebb, vigyél egy szál virágot, és béküljetek ki!

Ne bocsánatot kérj, hanem tisztázd az érzéseidet. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha nem megy másképpen írd le egy levélben, már kíváncsiságból is el fogja olvasni. Sok sikert!

31. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 1. - Renyh)
2017. máj. 30. 12:55

Hú, nem tudom. Kinek mi a bagatell, lehet számosra az volt, Édesanyádnak nem. Az esetet nem ismerve nem lehet itt igazságot tenni.

Az öcséd lett a legnagyobb vesztes, hogy nem volt aki ébressze.

30. 10cc61fb5a (válaszként erre: 22. - Zsú1965)
2017. máj. 30. 09:05
Nekem az a mondat ütött szemet a topikindítóban, hogy anyuci sokszor zsarolta. Mivaaan?? Hogy képzeli? Szül egy gyereket csak azért, hogy a saját lelki frusztráltságát kiélhesse rajta? Ez az én szememben nem anya. Ez a véleményem. (nekem is van anyám, elhiheted, de ha efféle dolgot tett volna, már nem szólnék hozzá)
29. 10cc61fb5a (válaszként erre: 20. - Zefex)
2017. máj. 30. 09:02
Vagyis azt mondod az egy teljesen elfogadott szülői lépés, hogy fogom magam, elmegyek 1 hétre és közben -nem teljesítve szülői kötelességemet- utasítom az elsőszülöttemet, hogy jöjjön haza és pesztráljon?? :O Háááááááááát...nekem ez nagyon durva. Elhiszem én hogy anyuci dolgozik, de ezt tegye élhető körülmények között vagy pedig vonja be a kiskorú édesapját a feladatokba.
28. Lonna4 (válaszként erre: 11. - Renyh)
2017. máj. 29. 14:53
Szerencsére nálunk ez megoldott volt. De egyedülálló anya két gyerekkel...a tesód kisebb.Egyszerű nem is értem hol a gond. Jelenegi melóddal jól keresel, mi tart vissza attól hogy többet dolgozz?Netán még suli előtt gyujts egy kis pénzt, nézd átt a hitellehetőségeket( DIÁKHITEL) Felvételizz, aztán halssz egy évet.No akkor mondom alap hogy huszonévesen lásd el magad, főleg ha nem tanulsz.Anyud nyakán élsz ő meg már belefullad a munkába.Ha felnőttként élsz ugy is bánnak veled. Sok sikert.
27. 4c1a787e8f (válaszként erre: 25. - Renyh)
2017. máj. 29. 12:42

Ja, értem ezt, igazad van.

Csak a szülő is ember.

Jobb lenne előre leülni, és tisztázni, ki mit akar valójában, és az mivel jár.

26. 4c1a787e8f (válaszként erre: 24. - 2d052648f4)
2017. máj. 29. 12:42
Ugyanmár, senki sem hibátlan. A mai fiatalok mást látnak, ma már "evidens", hogy lehet továbbtanulni. Még 40-50 éve ez nem volt ennyire az, pláne vidéken.. Másban nőttek fel a mai fiatalok szülei, máson mást értenek.. Az soha sem volt könnyű helyzet, ha a gyereknek jelentősen magasabb végzettsége/keresete lett, mint a szülőknek. Ehhez nagyon nagy szív és lélek kell főleg a gyerek részéről, hogy az ösztönös negatív reakciókat jól kezelje. Nem olyan egyszerű ez, amikor az ember a sűrűjében van.
25. renyh (válaszként erre: 23. - 4c1a787e8f)
2017. máj. 29. 11:32
Nem azzal van a gond szerintem, ha egy szülő jelzi a gyerekének, hogy jobb lenne, ha maga is dolgozna, vagy hogy igenis nehéz eltartani őt. Az én szüleim ezt álszent módban nyomják. "Eladtuk a házat, hogy megszabadujunk a hiteltől és a lányunk el tudjon menni egyetemre." Ez akkor lenne igaz, ha tényleg azon lennének, hogy segítsenek nekem, nem pedig az, hogy "kinyitod a szád kölök? Majd így mész te tovább tanulni"
24. 2d052648f4 (válaszként erre: 18. - 10cc61fb5a)
2017. máj. 29. 10:55

Ezzel nem értek egyet. Persze mindenkinek más a véleménye, nyilván.


De attól, hogy ilyen a természete egy anyának, még szeretheti a gyerekét és lehet jó anya.


Amúgy meg ma már a kényszer nagy úr. Ha jól értem, akkor a másik szülő otthon van, csak lehet reggelente előbb elmegy dolgozni, mint az ébredése lenne a másik gyereknek.


Rengeteg család él úgy, hogy az egyik szülő hetel vagy még tovább van távol. Akkor az nem anya és nem apa?

2017. máj. 29. 10:46

Egyébként ez örök huzavona, hogyha normálisan tanulsz nappalin, akkor rá vagy szorulva a szüleidre. Akkor el kell viselni az ilyen sztorikat.

De lehet úgy is dönteni, hogy elmész, és akkor magad uram, de akkor meg lehet fillérezni, kihasználva dolgozni, és nem annyit foglalkozni a sulival, ami esetleg később kijön...


Azt a konkrét helyzet dönti el, melyik a jobb. Ha még viselhető, akkor inkább az első, de ha már nem, akkor a második. Egyik sem könnyű.


Nálunk mondjuk szóba sem jött még 22 évesen sem, hogy ott aludjon a párom, de még engem sem engedtek el hozzá normálisan, én voltam a k.va, amiért elmentem. Ez nagyon nem jól volt kezelve, de ma már ők is látják... Aztán utána meg simán együtt laktunk 5 évet úgy, hogy összeházasodtunk, és 2 gyerek is született. Amikor a 3. született, akkor szép finoman kidobtak - akkor már igazuk volt, akkor már megvolt a diploma - és akkor voltak azért összeszólakozások. De utólag nézve ez természetes.

22. Zsú1965 (válaszként erre: 18. - 10cc61fb5a)
2017. máj. 29. 10:39

Kemény vélemény...főleg annyi infó alapján, amit erről az anyukáról tudsz.


Remélhetőleg te tökéletes, sosem tévedő, mindig az elvárható legjobban és hibátlanul reagáló anyulka vagy/leszel.


Azért majd számolj be, ha a gyermekeid a kamaszkorban lesznek, hogy nekik mi a véleményük:))


Ja... és azért taníts nekik egy kicsit több empátiát és toleranciát, mint amit most pillanatnyilag a hozzászólásod tükröz...

21. 4c1a787e8f (válaszként erre: 19. - Zefex)
2017. máj. 29. 10:39

Ezt én is tapasztaltam, nálunk is így volt..

Nálunk a páromat nagyon nem akarták férjnek, meg a "korai" gyerekvállalást. Aztán ma meg már örülnek, hogy ilyen férjem van, és 4 szép gyerek.. Sokmindent másként látnak, de ma már azért én se csodálkozom, hogy aggódtak. A lányom hirtelen 13 éves lett, (mert most született ugye), és tényleg nagyon nehezen fogja fel az ember, hogy hát felnőtt...

20. zefex (válaszként erre: 18. - 10cc61fb5a)
2017. máj. 29. 10:37

Ez egy kicsit elhamarkodott volt. Te hol is tartasz a gyerek-szülő-gyerek dologban? :D :D :D


Anyagi egzisztencia is kell, munkahely, ottani feltételeknek megfelelni, nemcsak az otthoniaknak. Nagyobbacska gyerek még örül is, ha egy kicsit fellélegezhet (némi felügyelet mellett), meg hadd tanuljon ő is némi önállóságot.

19. zefex (válaszként erre: 11. - Renyh)
2017. máj. 29. 10:32

Nagyon nehéz a leválás, mindenki megsínyli, a szülő is, a "gyerek" is.

Sok a pillanatnyi hangulat egy-egy vitában, kevés az érv. Van, amikor nem is lehet érvelni, inkább később, amikor elcsitultak az indulatok, akkor próbálkozni.

Annak idején nekem is rengeteg vitám volt otthon, és utólag szülőként a mostani tapasztalatommal, nem biztos, hogy mindig igazam volt, de ehhez sok-sok évnek kellett eltelnie. Közben a szüleim is sokat változtak, Édesapám él már csak, és ledöbbenek, mennyit fordult vele is a világ, amit nekem nem engedett meg, unokától már természetes.

Mi nők hajlamosak vagyunk egy kicsit elsárkányosodni, néha nehéz ellenállni, hogy szó-szót követ játékból idejébe kiszálljunk.

Ha adnak, el kell fogadni :) Majd, amikor rád kerül a sor, szeretettel továbbadni a következő generációnak :)

2017. máj. 29. 10:20
Úgy vélem, anyukádnak nem kellett volna gyerekeket szülni. Az ilyennek nem való! Hagyd a fenébe! Főljön a saját levében és oldja meg a problémáit ezután egyedül. Aki képes otthon hagyni 1 hétre az iskolás gyerekét az nem anya. Ez a véleményem.
2017. máj. 29. 10:16

Én is nagyon sokat vitatkoztam anyukámmal. Nálunk mindig az volt, hogy csak a szülőknek lehet igaza, mert ők tartanak el. Sokszor ment a lelki zsarolás és egyebek. Ennek ellenére mindig jóban voltam a szüleimmel és nagyon ragaszkodom hozzájuk, de szerintem nem így kellett volna sokszor viselkedniük. Amikor elköltöztem, akkor sokat javult a helyzet, de ha valamiben nem értettem egyet anyával, akkor mindig az volt, hogy őt nem érdekli, azt csinálok amit akarok és megsértődött. Sokszor azon vesztünk össze, hogy próbáltam neki megmagyarázni, hogy hadd legyen már saját véleményem, ne akarja rám erőszakolni az övét.


Aztán amióta férjhez mentem és gyerekem van, azóta is vannak viták, de sokat javult a helyzet. Persze sokszor van az, hogy épp miért nem adok ezt meg azt a gyereknek meg ilyenek, mert amikor mi voltunk kicsik lehetett és semmi bajunk nem lett stb. De anyukám ilyen, megváltozni sosem fog. Én már annak örülök, hogy sokkal kevesebb a vita köztünk.

16. Mezei Virág (válaszként erre: 14. - Renyh)
2017. máj. 29. 10:14
Ja, és ha mégis csak nappali van, órákat adhatsz mellette!
15. Mezei Virág (válaszként erre: 14. - Renyh)
2017. máj. 29. 10:10
Nem tudom, de sok szerencsét kívánok neked!
14. renyh
2017. máj. 29. 10:08
ELTE BTK-s leszek, nem tudom van-e lehetőség estire vagy levelezőre, de utánajárok.
13. Mezei Virág (válaszként erre: 11. - Renyh)
2017. máj. 29. 09:53

Munka mellett, estin is lehet tanulni. Vagy előbb dolgozni, aztán tanulni. Sokan teszik így!

Sok sikert!!!

12. Mezei Virág (válaszként erre: 1. - Renyh)
2017. máj. 29. 09:51

Te már felnőtt vagy, ha már gyakorlatilag nem is laksz otthon, nem kötelességed a testvéredet pátyolgatni. Már ő is ezek szerint tizenéves.

Vagyis képes egyedül is elindulni a suliba. Apukád kötelessége gondoskodni róla. Hármuk dolga megoldani a gondjaikat.

Te csak szívességet tettél, meg kéne köszönniük.

Ne engedd, hogy beleszóljanak az életedbe, mert nem lesz jó vége!

Jobban jársz, ha végleg elköltözöl...

11. renyh (válaszként erre: 9. - Zefex)
2017. máj. 29. 09:51
Nálunk nincs meg az empátia, különösen anyukámban. Már gimis koromban is elvárták a szüleim, hogy húzzam meg magam, majd mikor kezdtem az egyetemet és albérletbe kellett költöznöm, folyton jöttek azzal, hogy ők tartanak el (dolgoztam a suli mellett, de az nem jelentett túl sok pénzt). Így hát otthagytam a sulit és azóta foglalkozom magánórák tartásával. Felvételiztem most is és már megint kezdődik a pénz-kérdés, hogy miattam költöztünk el, hogy ne legyen hitel és engem el tudjanak tartani. De én soha többé nem fogok pénzt kérni, leszek koleszos és élek kenyéren és vizen, csak ne függjek tőlük anyagalig.
2017. máj. 29. 09:47

Nem hiszem, hogy úgy kellene tromfolnod anyuddal, hogy a kisebb tesódat (aki biztosan számít rád) nem kelted fel...

Mondjuk szerintem anyukád sem viselkedett okosan, de számomra nem ez a hangsúlyos.


Legyél te a felnőttebb, és kezd a dolog megbeszélését te, akár próbáld többször, ha kell, mielőtt nagyon elmérgesedik a helyzet. Van egy pont, amin túl már nehéz teljesen helyrehozni...

2017. máj. 29. 09:18

Nekem is van huszonéves gyerekem, és néha mi is összeveszünk, van, amikor azt sem tudom, miért? Az esetek többségében normálisan indul egy beszélgetés, de ha úgy alakul, hogy ő esetleg valamit nem jól csinált, vagy több feladatot láthatna el a "közösből", elkomorul, és napokig ellenségként kezel bennünket, de aztán az ok nem derül ki, pedig máskor meg nagyon jó a kapcsolatunk és sokat beszélgetünk. Lehet ezek az okok nem is érdemelnek hosszas elemzést, mert banális apróságok, csak rárakódnak egyéb frusztrációk, és fúvódnak nagy lufivá, ami egy idő után majd úgyis kipukkan. Egyébként nagyon büszke vagyok a fiamra, és sokat dicsérem, tényleg van miért.

Ahogy nekem vannak rosszabb napjaim, neki is lehetnek, és ilyenkor inkább békén kellene hagyni, ha akarja, majd úgyis elmondja. Ebben nem értünk egyet az apjával, mert ő meg mindjárt segíteni szeretne, és ebből meg inkább zaklatás lesz, a végén az egész rajtam csapódik le 

A férjem korán levált, kollégiumba ment, katonaság volt, utána az egyetem, állás távoli városban, felnőttként költözött megint haza, és az özvegy anyósom alkalmazkodott hozzá. A mi fiúnk meg alig volt tőlünk távol, vagy élt tőlünk függetlenül. Még meg sem fogalmazódott benne jól a kívánság, már kínáljuk a megoldásokat…. kicsit mintha helyette akarnánk élni az életét.

Nálunk ezeket látom problémának, és szándékosan ki is éleztem egy kicsit.

Szerintem ilyen kis viharok beleférnek egy család életében, ha megvan a kompromisszumkészség és a közös tisztelet.

2017. máj. 29. 08:32
még nem kezel felnőttnek. Ezen mindenki átesik, idővel megoldódik. Te tudod mi jó neked, és mit szeretnél dolgozni. Értelmes érvekkel vitasd meg, ne érzelmi alapon
7. spinneli (válaszként erre: 5. - Renyh)
2017. máj. 29. 08:17
Te teljsen kisgyerke szerepben vagy még.
2017. máj. 29. 08:12
De szerintem anyának az a baja, hogy jelenleg olyannal keresek pénzt, amihez a "fejem" kell, heti két napot dologzom és jó órabérben. Szerinte pedig reggeltől estig kellene robotolnom, mert ő is azt csinálta ennyi idősen.
2017. máj. 29. 08:11
Azon vesztünk össze, hogy munkát keresek (nem sürgős, részmunkaidős lenne az ideális) és a szomszéd asszony olyan helyen dolgozik, ahol reggel 7-től este 7-ig kellene fizikai munkát végezni. Az udvaron beszéltük a dolgokat, végig hallgattam, aztán odajött a kutyám és megsimogattam, közben a hölgy még mondott egy-két részletet és anyukám elkezdett velem ott kiabálni, hogy miért nem figyelek oda. Holott én -mikor elkezdett a nő beszélni- direkt olyan pozícióba helyezkedtem, hogy tudjak rá figyelni és végig ránéztem.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook