Csak én látom azt, hogy egyre több a drogos, akár fiatal, akár felnőtt? (beszélgetés)

Ismerősöm pont azon nyavalyog, hogy nincs pénze és,mégis szívja a jó drágán vásárolt műfüvet. Munkahelyről egy hétig kizárták, de nem is tett érte semmit, hogy mehessen dolgozni. Otthon szívott kisebb társaságban és a lakása retkes, koszos, büdös volt. Hívott, hogy aludjak ott, de annyira nem bírtam a büdöset, hogy kitaláltam, hogy nem bírok aludni, megyek inkább haza.

Ő lány, 3 gyereke van, akik egész nyáron nyaralnak. Szerinte abba fogja tudni hagyni ezt amire visszajönnek a gyerekek. De nem hiszem, mert nagyon belesüllyedt... Pedig semmi hajlamot nem mutatott ez vagy bármi függőség iránt...

Gondolod te!No, nem mintha a dohányzást+alkoholt védelmembe akarnám venni.

Mindhárom nagyon ártalmas, de a drogok viszonylag rövid időn belül zombivá tesznek, nem leszel a saját gondolataid ura, kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, mert az anyag kell, de ahhoz pénz is szükségeltetik. És így tovább!

Ezt kapásból cáfolom. Nekem is /mint talán mindenkinek az élete során/ volt olyan periódus az életemben, mikor úgy éreztem, minden összedől, nem megy tovább, kész. Egyetem estin, válás, gyereknevelés egyedül, édesanyám hirtelen halála...

És mégsem az volt az első gondolatom, hogy jól beiszom, vagy belövöm magam. Soha ilyen nem fordult meg a fejemben, ez ugyanis nem lehet megoldás a problémákra.

Ez, amit írsz, egy nagyon jól csengő , hangzatos kifogás a saját tehetetlenségünkre!

Mit szívsz?

Az élet baromságait?

:)

Nem vagyok ott - nem ítélkezek.

Ilyen férjed van? :(

Tudod kit küldene ki.