Állást találni kismamaként (beszélgetés)

Szóval csak azt akartam mondani, hogy szerintem nem jó válasz a "nem lehet gyerekem" vagy "nem akarok gyereket szülni" az állásinterjún (úgysem hiszik el), inkább a "2-3 éven belül nem tervezek gyereket szülni" válasz. Egy normális munkáltatónak ezzel is be kell érnie.

Várandósan nem tudom, hogy lehet elhelyezkedni. TÁMOP támogatás nem igényelhető, mint GYES-ről GYED-ről visszatérő anyukáknál? Igen nagy a támogatás összege, a munkáltatónak így már megérné alkalmazni. A Munkanélküli központban a munkáltatónak adható támogatásról kéne érdeklődni, van-e, hogy lehetne felvenni. Ilyen infókkal felszerelkezve egy állásinterjún, támogatásokkal a háta mögött (ha van egyáltalán) már labdába rúgna egy várandós nő is. Egy kis utánajárás megéri.

utóbbi mondatod nagyon igaz:((((nagyon nagyon nehéz,de itthon az elmult hónapokban nem talált munkát,pedig nem nagy fizetésre vágytunk ,stb.....olyan szinten elszegényedtünk hogy majd mindenünk odaveszett és a kaja stb is necces néha,most ment ki megint,de nem tudjuk meddig lesz munka.....

nyisson már valaki fórumot léccilécci:) vagy ahol régen beszélgettünk távkapcsolatban élők fóruma stb de már nem ismertem a végén akik oda jártak a többiben pedig főleg kamionosfeleségek irnak ami szintén nem az én világom mert a mi helyzetünk más....off vége:)

"Ha viszont nem munkaviszonyból mész szülni akkor mindegy elötte hány év biztosított idöd volt. Nem számít nem kapsz semmit. Illetve ha otthon lennél ilyenkor járna a Gyes alanyi jogon, persze csak ha a férjed is otthon van. Ha nem akkor az ö jogán nézik a te Gyesedet is. Tehát nem kapsz semmit, mert az az ország folyosítja az anyasági juttatást ahol a férjed dolgozik. Ha abban az országban nincs ilyen, akkor megszívtad, akkr sem kapod a magyart."

:(((((( ez már rég off ha valakinek van kedve fórumot nyitni ezzel kapcsolatban örülnék neki,megnyitnám de nincs címötletem:)

szomorú egyébként hogy hiába élek itt életvitelszerüen nem kaphatom és ugye azokról is elesek amikhez kérik a csp határozatot....belefáradtam bizonygatni hogy az én gyerekem mindhárom és itthon lakok velül,egy lakcimen itt járnak oktatási intézményekbe stb....mindenhová hurcolom a születési anyakönyvi kivonatokat,lakcimkártyákat stb és a hivatalokban még igy is nehezen hiszik hogy van ilyen jogszabály:((

Tanuljon és éljen ott, ahol értékelik a tudását és a munkáját!

Tanulni egyébként mindig érdemes, magunkért.

Nem akartam háborút, csak néha olyan nagy indulat feszül bennem.Meg sajnos ott afélelem bennem, hogy hosszótávon ennek az lesz a következménye, hogy a nöket kiszorítják a munkaeröpiacról....

Mert most gondoljatok bele, tanultam, nagyon sokat nagyon keményen, nyaranta mindig dolgoztam, hogy legyen pénz a tanulásra. Annyi mindenről lemondtam. De semmi értelme nem volt. Ha lesz lányom mit tanácsoljak neki? Tanuljon vagy ne tanuljon?

33 éves vagyok. Munka mellett szereztem diplomát, ráadásul állítólag piacképeset. Volt már egy szakmám, amit az érettségimmel szereztem. Egy nyelvet tűrhetően beszélek, kettőt megértek. Megyei jogú városban lakom és több mint egy éve vagyok munkanélküli. A legutóbbi állásom úgy veszítettem el, hogy megszünt a cég.

Az elhelyezkedés nehézségei:

1. Ha olyan helyre pályázok ahova a diplomámmmal tudnék elhelyezkedni, akkor az az első öt kérdés valamelyike, hogy mikor szeretnék kisbabát. Hiába mondom, hogy nem tervezek kisbabát lelki okokból, ugye nem hiszik el. Mondtam már azt is, hogy nem lehet, az sem volt jó válasz. Pedig tényleg nem tervezek, mióta elveszítettem a gyermekemet.

2. Mivel dolgozni szeretnék és ugyebár szakmám is van, ráadásul gyakorlatom is benne, illetve jó versenyeredményeim, gondoltam félre teszem a diplomát és megpróbálok a szakmámban elhelyezkedni. Az utóbbi három helyről azzal utasítottak el, hogy bár külsőre megfelelnék, de fiatalabbra gondoltak. Értsd: 33 évesen, öreg vagyok.

Azt látom, hogy sok kismama dolgozik. És az utóbbi napokban több olyan álláshírdetés is láttam, ami kifejezetten kisbabás édesanyákat preferál. Gondolom, ők is arra alapoznak, hogy a kisbabások után csökken a járulék január 1.-től. Így viszont én és a hozzám hasonlók egyre inkább esélytelennek érzik magukat.

Szia!

Ezt sajnos csak így tudod megoldani, ahogy az utolsó sorban leírtad. De azért ne reklámozd, mert nyilván ez nem túl járható út legálisan, nehogy bajod származzon belőle. Egyébként ha valaki így jár, munkanélkülire mindenképp be kell jelentkezni, mert az is biztosított idő, na meg ha tud, éljen a passzív táppénzzel is. Sajnos a mai világban minden fűszálba kapaszkodni kell.

Remélem megoldódik a helyzeted.

MInden szavaddal egyetértek.

Bizonytalan anyagi helyzetre ne vállaljunk gyereket. De aki elválik még a gyereke 1. születésnapja előtt, az felelős szülő, aki mindent megad a gyermeknek. Nem értem én ezt.

Ahogy az egyik esetet, úgy a másikat is meg kéne érteni.

Sok író, színész, közismert embert mesélt már úgy a gyerekkoráról, és nyilván mindneki családjában is van ilyen idős ember, hogy nagyon szegények voltak, karácsonykor kockacukrot csomagoltak selyempapírba és diót festettek, ezt tették a fára, ajándék az volt, hogy együtt voltak, néha csak pirítós volt, vagy még az sem, mégis nagyon boldog gyermekkoruk volt, mert a szülei szeretteék őt és egymást.

De olyat még nem hallottam, hogy bár a szüleim rengeteget veszekedtek, amikor nem ,akkor nme is voltak otthon,m ert napestig dolgoztak, 7 éves koromban elváltak, a rokonokkal rossz a viszony, de nagyon boldog gyermekkorom volt, mert anyagilag megvolt mindenem....

Kinek mi a fontos.

Teljesen igazad van, hogy az ember ilyenkor milyen kiszolgáltatott helyzetben van és nem érti, hogy a világ miért van ellene, miért nem hagyják dolgozni.

De ha a másik szempontból, a munkáltató szempontjából nézed a dolgokat, akkor rá lehet jönni, hogy miért nem lehet ilyen helyzetben munkát találni.

A munkáltató köteles fizetni utánad, ha te veszélyeztetett terhes leszel és táppénzes állományba kerülsz. És azért semelyik munláltatótól nem várhatod el, hogy felvegyen, dolgozol 1 hónapot és teszemazt utána fizet 6 hónapot a tb-nek, azért cserébe hogy aztán te otthon feküdj a gyerekkel. Ekkora kockázatot jelen gazdasági helyzetben senki nem fog felvállalni érted.

Emellett egy csomó munkakör 1-3 hónap betanulási idővel jár. Szóval ez idő alatt te nem számítasz teljes értékű munkavállalónak. Az megint hatalmas kiesés, ha betanítanak, és mire 100%-ban dolgozhatnál, addigra lelépsz és fel kell venniük másvalakit, akit szintén be kell tanítaniuk.

Többek között ilyen dolgok miatt nem tudnak téged alkalmazásba venni.....

De mi nők megértjük a te szorult helyzetedet is. Én azt javaslom, hogy olyan alkalmi munkát keress magadnak, amihez nem kell csak 1-2 nap hogy betanulj. pl: hosztesz, kóstoltató...

ÉS olyat, ahol megbízási szerződéssel tudnak alkalmazni. Tehát az ellátott feladat arányában fizetnek.

Sok szerencsét neked!

Sziasztok!

Igazán meglepődtem, hogy ennyi kommentet kapott a cikkem. Nem akartam belőle háborút, de látom azért voltak szóváltások.

Megpróbálok válaszolni a felmerült kérdésekre.

Azóta 21 hetes kismama vagyok, azóta is próbáltam állást találni, és ahogy írtátok inkább időszakos munkákat, ahol amúgy se várnak el több évet, de olyanra se vettek fel, így még küzdök, bár már lassan belefáradok.

Voltam a TB-nél, és igen elkeserítő volt a helyzet, mert kishíján átvertek, h iratkozzak be egy suliba és úgy jó lesz, de szerencse hogy megkérdeztem más ügyintézőt is, mert különben belevittek volna hülyeségbe.

Amúgy a felmerült kérdésre, hogy miért nem tudtunk várni amíg fix lesz az állásom, sajnos elég szomorú a válasz, mert egy nagyon közeli rokonék, 5 éve sikertelenül próbálkoznak a babával, már minden kezelésen túl vannak, de semmi. Emiatt rettegtem a vetélés után, hogy én nem akarok így járni, féltem hogy talán lappang ez a családban, lehet hülyeség, de akkor nagyon kétségbe ejtő volt.

A munkáltatókról csak annyit, én nem akartam kihasználni, bár ez nem derül ki a cikkből, ha egy "kedves" munkáltatóm rendesen bejelent, akkor még ennyi se hiányozna a gyedhez.

Úgyhogy, nagyon úgy fest, hogy majd lesz intézve nekem egy bejelentés, majd fizetem a járulékot, és majd úgy nem úszik el a pénz.

NÉzd, igazad is van, meg nem is. Én is kivártam, amíg véglegesítettek a munkahelyemen, az ára csupán annyi, hogy időközben betöltöttem a 33-at. Évekig mindig én helyettesítettem éppen gyerekkel otthon lévő kismamákat, örültem, hogy azokra a két-két évekre kaptam állást. Aztán egyszer csak jött az, hogy közeledek a 30 felé, és az állásinterjúkon a jó referenciák, a továbbképzések, stb. ellenére a második kérdés az volt, hogy mikor akarok gyereket. Jó válasz nem volt. Először ostoba módon hazudtam, de persze senki nem hitte el, aztán megmondtam az igazat, akkor azért nem vettek fel sehová. egy igazgató volt, aki ezt nem kérdezte meg, de ezért el kellett jönnöm dolgozni egy 100 km-re lévő városba, egy évig éltünk külön a férjemtől. a következő évben jött ő is utánam, azóta se talált munkát itt.

Úgyhogy a mai állás: nekem "fix" állásom van, a munkahelyemen egy rossz szót sem kaptam, amikor kiderült, hogy kismama vagyok, azért sem, hogy a 21. héttől táppénzre megyek, de most meg a férjem munkanélküli. Közben meg is vénültem, az esélyeim sem ugyanolyanok egy egészséges babára, mint akkor lettek volna, amikor először akartunk belevágni, csak éppen határozott idejű szerződésem volt.

Nem bánok semmit, de kérlek, ne mondd nekem, hogy ez mindenkinek megérné.

Együttérzés vagy sem: a rendszer nem jó szerintem, mert a gyermeket vállalót is "bünteti", és azt is, aki ilyen munkaerőt alkalmazna. NIncs igazi rugalmasság még azokon a területeken sem, ahol lehetne.