Akik utálják az anyjukat! (beszélgetés)
Az édesanyámmal soha nem jöttem ki, kicsi korom óta bántott lelkileg. A nagymamám nevelt. Én mindig próbáltam hozzá viszonyulni, segíteni neki. Le sem sajnált. Egy nap jött a hír, hogy meghalt, ép külföldön voltam, ott dolgoztam. Borzasztó volt. A legborzasztóbb, hogy el kellett volna mondanom neki, hogy szeretem, de én makacs voltam. Azóta is bánt. Nagyon is. Meg kell próbálni mindent, amit csak lehet.
sose szerettem,ő sem engem,meg is mondta.csak az idősebb öcsémet.
Együtt érzek ugyan ez van nálunk is a pénzem jo volt mega sok segitség ...de meguntam tisztelettudoan arréb álltam már fél éve nem beszélünk ő keres de én le 💩💩💩💩
Depressziót senki nem akarja. Az egy betegség, van aki képes talpra állni van aki örökké beteg lesz. A legtöbb depressziós már a szülés előtt is szorongott, hangulat ember volt. A környezete elkönyveli hisztisnek és nem gondolnak arra, hogy a hangulat ingadozás mögött betegség van. Mikor megszületik a baba sokan azt gondolják hogy onnantól minden boldogság, úgy bánik vele mindenki, mint ha ő különleges volna, hisz megszületett a várva várt kis jövevény. Aztán szembesülnek azzal hogy a környezete számára pár nap és minden folytatódik a régi kerék vágásban. Az anyának viszont éjszakázni kell, minden idejét lefoglalja a pici. Beszólogatnak neki, ha valamit nem úgy csinál ahogy kellene, kritizálja az anyja, az anyósa a szomszéd. A barát női gyerekei már ezt vagy azt tudják..Szóval az újdonsült anya úgy érzi itt a vég, hiába szereti a gyermekét, úgy érzi amit csinál az senkinek nem jó. Szorongani kezd. És ha a környezete nem figyel fel arra hogy gond van akár tragédiák is történhetnek. Szóval lehet valaki depressziós még akkor is ha szereti a gyerekét és készült az anyaságra.
Az egész délelőttöm rémálom volt:( Anyámtól 38 nem fogadott hívásom volt. Megunta, hogy nem veszem fel a telefont(le volt némítva) És hívott a kórházin. Kérdezte, hol a pénz, mért nem küldtem? Mondtam, hogy nem küldök, hagyjon békén! Kijött a béketűrésből, és alpári hangnem ben elküldött a melegebb éghajlatra!
Azt mondta, azonnal kell neki 10 000 forint, mondtam, hogy nincs, ne is várja. Ezen kiborult a bili, minden voltam, csak jó kislány nem..Azt mondta, menjek a p..csába, és soha többet ne keressem. Megállt bennem az ütő..én??? Én nem is keresem, örülök, hogy nem hallom a hangját. Újra az agresszív, és brutális énjét volt szerencsém hallani! tegnap este még kezes bárány volt..most, hogy megtudta nincs pénz, kikelt magából!
Nagyon sajnálom....tesz, amit tesz, de nekem már elegem van belőle!!!!!
Azt gondolta, hogy majd ma reggel viszi neki a pénzt a kórház sofőrje..hát nem!! Tévedett, de rohadt nagyot!!!!!
Csak abban bízom, hogy már nem fog zaklatni. Egész délelőtt csak a telómat nyomogattam, mert nem akartam vele beszélni. Arra nem gondoltam, hogy a munkahelyi telefonon is fog hívni! Mikor meghallom a hangját, a hányinger kerülget:(
Mondtam neki, ne hívogasson, mert elromlott a telóm..azt mondta: Nem is a telefonnal "kő" pénzt küldeni!
Gyerekek, ha ezt az időszakot túlélem, akkor saját magam előtt emelek kalapot:(
Emellett kihat a nyomorom a családra is..már észrevették:( Mármint a gyerekek...hiába az arcomról olvasni lehet:(
ELÉG MÁR!!!!!!
Szóval napról napra közelebb jutok az utálathoz:(
Tanulom, lehet, hogy már sikerült!!!!!!!!
hm...utálni? azt hogy kell? meg kellene tanulnom, úgy talán könnyebben menne:(
ez a dolog nem az apámról szólt...
???
Tök jó.....
Mégis mit tisztelsz benne?
Nem szeretem,sosem szerettem az anyámat,de tisztelem,mert ő az anyám!!!
...ha otthon maradt volna az apáddal,boldogtalanul,és kétségek között.....akkor azt nem értenétek meg....
túl sok volt, és elég makacs ember vagyok. ő gyenge jellem, én erős. ő megalázkodó tipus, én harcolok a dolgokért. megértem teljesen, hogy miért tet igy, mint nő, megértem, de van 2 gyereke, akik soha nem lesznek képesek megérteni, hogy lehet egy idegen pasi és a lehetőség egy messzi helyen a "nyugalomra" fontosabb náluk...
Annyira értelek,nem is tudod mennyire....de,a megbocsátás,soha nem a szavakon múlik,sőt azon sem,hogy az a másik tesz e azért,hogy megbocsáss.
Belülről kell fakadnia,és ha egyszer sikerül:...."felül tud emelkedni önmagán, a haragján , az érzésein. Megbocsát, persze nem helyesli a tetteket, amit úgy érzi ellene elkövettek, de elfogadja, hogy abban a pillanatban , azok az emberek , csak úgy tudtak tenni. . . ." ezt megérteni,átérezni,akkor a megbocsátás is menni fog.:))
ha igy lett volna, meg tudtam volna érteni, de ha próbálkozás sem volt, meg az erre való szándék sem, csak a legelső és legkönnyebb út, hogy a helyszintől minél távolabb legyen... ez nem a megbocsájtható kategória számomra. a probléma azóta is fennáll, és hiába pl részemről a szándék és az évek óta tartó próbálkozás, könnyebb úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és továbbra is menekülni a felelősség elől...
Megbocsátani szinte bármit meg lehet,hisz az ember idővel felül tud emelkedni önmagán,a haragján ,az érzésein.Megbocsát, persze nem helyesli a tetteket,amit úgy érzi ellene elkövettek,de elfogadja,hogy abban a pillanatban ,azok az emberek ,csak úgy tudtak tenni.....így van ez a szülőkkel is.
ez egy elég érdekes téma. én egyszer szembesitettem az anyámat a érzéseimmel. pár éve történt. a közel 50 oldalból alig volt 3, ami jó dolgokról szólt. meg lehet valaha bocsájtani, ha egy anya elhagyja a gyerekeit csak azért, hogy elmeneküljön a saját maga okozta kellemetlenségek elől? és lehet kezdeni ezzel az emberrel bármit is, ha ő maga nem akarja helyrehozni a dolgokat, és megállás nélkül csak azt látja, neki mennyire rossz? Nem nagyon tudok hinni abban, hogy valaha is képes leszek megbocsájtani az anyámnak...
Szia Baromijokedv !
Nem tudom valosagossan hogy , muködik ez ? !
De nincs összefuggesben az adott donor termeszetevel/viselkedesevel , csak valamilyen "misztikus!" modon onnet jön -:) Teny hogy , mevan allapitva...
Hát én is ezen gondolkodtam:)
De nem vagy az, tehát az állítás megcáfolva. :-)
Szia, Sólyom!
Akkor nekem felelőtlen, önző, gyermekeimmel nem törődő anyának kellene lennem:(
nem tudom depinek nevezhető-e:) csak ilyenek jártak a fejembe hogy csúnyán elhíztam ááá egy év alatt kétszer 32-34 kg:) hogy ronda lettem de ezek csak időszakosak amikor a 36-os méretemből hirtelen 42-es lett:) azóta 40 es:) meg hogy van-e elég tejem talán ez a két dolog ami miatt aggódtam az első fiamnál csak két hónapig ment a szopi mert a korházba szülés után cukros vizet adtak cumiból és onnantól kezdve a szopi nem ment.viszont a másik fiam most 9 hónapos és még szopizik.Ha betegek voltak gyógyítottam ha hiányzott a társaság összevertem a családot szóval én nem éreztem szülési depresziót.Az anyaság összes dolga ösztönösen jött talán mert mindig is erre vágytam.És közre játszott hogy mikor mindkét kicsim két hónapos lett én visszaálltam munkába,sajnos megszünt a bolt így most ithon vagyok de keresem a lehetőségeket.
Tehat a donortol kapja az ember(a NÖ!)azt hogy milyen anya lessz :D
Sólyom...én meg nem is értem az uccsó mondatot!-:):)
Az utolso mondatom tudomanyossan bizonyitott teny :D /szoval nem en talaltam ki./
Ezek szerint te nem szenvedtél a szülés utáni depitől.
Rendben. :-)
Az utolsó mondatoddal nem értek egyet.
Hogy milyen anyák leszünk, az elsősorban rajtunk múlik, de ebben befolyásol a múltunk is.
Te nem tudod elképzelni, mert nem élted át. Amíg nem szültem, én sem tudtam elhinni, hogy ez valóban létezik. Aztán megszültem a kisfiamat, és egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba. Én átéltem, azóta tudom, hogy létezik, az okairól is van már fogalmam, és megértem, ha valaki átéli ezt.
Nem vagyunk egyformák, én így élem meg az anyaságomat, és nem vagyok rá büszke. De vállalom, mert ha tagadom, azzal csak nehezebb lenne. Ha vállalom, tenni is tudok ellene.
Es hat az is fontos hogy ; kinek milyen az a "tökeletes!" szulö ?
Mert lehetnek egy kisgyereknek nagyon jo szulei , de Ö megis ugy gondolja hogy , a szomszed gyereknek sokkal jobb :D Es inkabb ott szeretne csaladtag lenni !
További ajánlott fórumok: