Akik nem dolgoznak és mégis megélnek (beszélgetés)

Bocs, én ott akadtam el, hogy

" x-y óráig jelen lenni"

most x vagy y?

tudnék nagyon jó gyerek lenni :)

remélem, azért apu jól van :) nem kínlódik sokat a betegséggel.

nem irigylem őket... csak fogadjanak örökbe! (kiskorúsítom magam... lehet ilyet?)

Drágám, te mindig ilyen jó gyerek voltál??

Egyébként nagyon beleillenél a családba, mert apuka is Chron-beteg..

De nagyon ne irigyeld őket. Én már nem dolgoznék annyit, meg nem görcsölnék annyit még annyi pénzért se. Vigy el az ördög. Bevallom.

üsse kő! irigykedjenek csak anyura és apura! és nem bánom, ha utolsóként visznek haza a... a... a... izé... akárhonnan is.

és esküszöm, nem fogom zavarni őket, ha este 10kor még dolgozni akarnak.

Majd mondom nekik, hogy mennyire szimpatikusak mindenkinek..

Egyébként nagyon sokat tettek is ezért, volt némi szerencséjük is, és azon kívül az árnyoldalát is megélik ennek.. Mert azért az is van ám. És ezzel együtt nem nagyzolóak.

Pl. két éves korától a kisfiuk magánbölcsi-oviba járt. Aztán 3 éves korától átvitték a normál városiba, pont azért, hogy ne csak gazdaggyerekek között nőjön fel. Meg különben is, miért ne.. Ott meg állandó harcot vívtak, mert ők - lásd munkaidő - negyed6-fél6-ra értek a gyerekért. Az intézmény 6-ig tart hivatalosan nyitva. Ha éppen az ő gyerekük - aki egyébként tök jól nevelt - valamit csinált mégis, azonnal behívták őket, hogy látják, ez azért van, mert ők csak a pénzzel törődnek, és lám, ők viszik haza utoljára a gyereket..

Nem mellesleg az ő adójukból tartják fent jószerivel az országot, az óvodát, az óvónők fizetését, stb..

De az óvónők is csak irigykedni tudtak. Bár ők összegszerűleg nyilván nem tudták, mennyit keresnek, de azért gondolták, hogy nem annyit, mint ők.. De ők nem is értették, hogy mi az, hogy még este 10-kor, ha lefektették a gyereket, bizony még visszaülnek dolgozni, netán még hétvégén is csinálják - bár ezt tudatosan igyekszik kerülni, de azért néha csak kell..

Mert bizony, ezért a pénzért, meg a fele ennyiért is komoly elvárások vannak. Meg állandó tanulás, továbbképzés, nyelvi képzés, stb..

Az, hogy "vállalkozó" egy gazdasági formáció.

Nem az számít, hanem az, hogy mi az, amit dolgozol. Egy vállalkozóval is lehet olyan szerződést kötni, hogy köteles x-y óráig jelen lenni, ügyeletet biztosítani, stb..

Én is dolgoztam cégnél számlázva egyéni vállalkozóként, de szerződéssel, munkaidővel, rendelkezésre állással.

Meg lehet valaki alkalmazott szabad munkaidővel is.

De nagyon sok mukánál jobb az, ha megvannak a keretek, a mettől-meddig, kevésbé folynak szét a dolgok, pláne, ahol egymás munkájából dolgozunk. Mondjuk egy nagyobb mérnökirodában, ahol a szakágak (mérnök, építész, gépész, kertész-mérnök) egymás mukájából, és egymást követve dolgozik, érdekes lenne, ha az egyik átszólna a másik asztalához, hogy bocs Józsi, de én vállalkozóként számlázok, tudod, úgyhogy most nem küldök terveket, mert majd nekem este 6-11-ig lesz kedvem rajzolni..

A sógorom alkalmazott szegény, IT-területen, keres vele kb2 milliót havonta.. A felesége, is majdnem ennyit keres, ő vállalkozóként, de szintén nagyon kötött feltételek mellett, meghatározott projecteken..

Nem, nem ezen múlik.

Bár van, aki lelki alkatából adódóan alkalmasabb egy alkalmazott-létre, mint egy "vállalkozói" létre.

De ez nem baj, megtanulni meg mindent lehet, csak annyira nem szabad soha belelkesedni, hogy az ember vaklóként valaminek a negatívumait ne lássa.

Vállalkozás előtt piackutatás, felmérés, számítások szükségesek.. Akár csak a tekintetben is, hogy pl. valaki egyéni vállalkozóit váltson ki, vagy alapítson egy kkt-t. Vagy éppen kft-t. Vagy, hogy milyen adózási módot válasszon. Melyik számára az előnyösebb.

Nem árt stratégiai terv, hogy akkor hogyan lesz időben a nyitvatartás, a beszerzés, mi az a költség, amit el lehet számolni, és mi az, amit nem.. Vagy, ha elszámolom, mi kell ahhoz, hogy azt bizonyítani tudjam.. Mert azt nem számolhatom el, hogy a céges autóval átugrottam a sógornőhöz, vagy suliba vittem a gyereket. Kell útnyilvántartás. Egy komolyabb NAV-os meg fogja nézni, hogy az reális-e, tényleg jött-e onnan áru, ahova a kiküldetést megírtam... Vagy pl. ha saját ház alatt van a bolt, akkor valamennyi villanyt el tudok számolni, de nyilván nem mindet.. Akkor külön órát felszereltetni, stb.. Ezekre gondoltál?

Tényleg tisztában vagyok-e azzal, hogy milyen forgalomból milyen bevétel származik. Annak mennyi részét kell adóba befizetni. Milyen egyéb költségeim vannak, mennyit forgaok vissza.. A saját magam számára - esetleg alkalmazott számára - adott fizetésnek mennyi a terhe, valójában a kezemhez én mennyi pénzt is kapok..

Hát már csak az, hogy valaki ezt kiszámoltatja, már az se két fillér..

Enélkül meg belevágni..

Mert hiába nincs 6 faluban se használtruhás, ha mindenki közmunkából él arrafelé..

De ha meg a nyugati határszélen van a falu, akkor meg megint más a történet...

Gondolkodni, és az alapján döntést hozni, nem a lelkesedés alapján.

Én is így vagyok :)

Kikapcsolódás, ha épp kell pár perc szünet.

Én is vállalkozom,azért tudok néha ide is felnézni...:))

Számítógéppel dolgozom és nem napi 8 órát.

Nem neked!:)

Amit beraktam, ő írta, hogy ez nincs, az nincs.

Van hoxa, van tévézés, ha valakinek ez a fontos. Vannak időszakok, amikor sűrűbb, van, amikor lazább, ez változó.

Hiteles lenne, ha azt mondanám, vállalkozás mellett nincs hoxa? Filmezni is szoktam, bár nem tévén :)

... szóval vállalkozni... de tény, hogy akkor nincs hoxa, nincs tv-zés.. és folyamatos fejlődés, előrenézés szükséges. Valahogy azért csak-csak volt, akinek sikerült már. :)

Na, itt olvastam el valamit, biztos.

De sok sikert, én jobb szerettem bezárni este az ajtót.:)

Rég nem tévézek :)

Van, mikor belefér, ha épp várok valamire, van, mikor nem. De az én esetem speciális, gép mellett dolgozom. Viszont nyaralás idén nem fog beleférni, időhiány miatt.

Tényleg valamit valamiért, mindenkinek el kell döntenie, mi a fontos.