Aki az iskolában nem talál magának barátokat, párt, az a későbbiekben hogy fog tudni? (Hosszú lesz...) (beszélgetés)

Lehet találni párt így is, aki akar és tesz érte.

Én pl sose kezdtem volna kapcsolatot iskola/osztálytársakkal, ismerősi körből sem és munkatársak közül sem senkivel.

Házi nyúlra nem lövök elvből. Mivel nem voltam soha szociálisan aktív, így mindig is neten ismerkedtem. Így jöttem össze a korábbi párjaimmal, és a férjemmel is.

Jársz rendszeresen társaságba? Ha igen, akkor egy váltás nem ártana, ha nem, akkor meg keress magadnak egyet. Az interneten elég nehéz ismerkedni szerintem. Régen én is próbáltam, nem jött be. Ha bekerülsz egy új társaságba, akkor akarva és akaratlanul is lesznek új társas kapcsolataid.

Én pl sosem az iskolában barátkoztam/pasiztam. Nem muszáj azokkal jóban lenni, akikkel kényszerűen “egybe vagy zárva”.

18 évesen meg nagyon nincs veszve semmi, de ha idősebb lennél, akkor sem lenne.

18 évesen én is hasonlóan voltam ezzel. Meg voltam győződve róla, hogy az emberek gonoszak, pletykásak, és hogy nekem sosem lesznek barátaim. A fiúkról nem is beszélve. Aztán egyetemre kerültem, és kitárult a világ. Kiderült, hogy az emberek kedvesek és jófejek, és érdemes velük barátkozni. Csak akiket addig ismertem, a volt osztálytársaim voltak olyanok, amilyenek. Barátom is lett.

Mivel az egyetemen mindenki új volt, könnyű volt barátkozni is. Mindenki nyitott volt, hogy beüljünk valahova inni egyet.

Fel a fejjel! Nem veled van a gond, csak még nem találtad meg a hozzád való embereket :)

Én pasi vagyok és tőled idősebb, de kapjál egy ilyen látószögű véleményt is:

Sz.rd már le. Hidd el, nem maradtál még le semmiről. Ha azt az oldalát nézzük, hogy nem volt még fiúkhoz "komolyabban" közöd -tekintve a korodbéli fiúkat- pláne nem maradtál le semmiről.

Előttem *Szöszke* teljesen jól leírta a lényeget, pasi oldalról ezt teljesen meg tudom erősíteni.

Inkább legyen később és kevesebb, de minőségibb emberi kapcsolatod, mint sok és annál sekélyesebb.

Ismerkedési és kapcsolódási pont lehet például közös hobbi. Mondjuk ha szívesen kirándulsz: Felregisztrálsz a túratársra, eljársz túraeseményekre és máris meg fogsz ismerni új embereket, amiből később tartós ismeretség is kialakulhat.

Nem vagy defektes. Valószínű introvertált személyiség vagy, ami egyébként nem baj. Sőt. Én is introvertált vagyok, viszonylag kevés, de minőségi emberi kapcsolatom van.

Biztos vagyok benne, hogy fogsz még találkozni hasonló személyiség vonásokkal rendelkező fiúkkal és lányokkal is, ővelük lesz igazán esélyed mélyebb és tartósabb kapcsolatokat kialakítani.

Szóval fel ne add, semmiféle gond nincs veled!

Ma már nagyon felszínesek az emberi kapcsolatok és mitől te a sok barinőt látod,meg milyen idilli lehet,hidd el valójában ritka az amelyik őszinte baràtság.

Ha nagyon ismerkedni szeretnél esetleg keress csoportokat fbon valami olyan témàban ami érdekel aztàn majd spontán alakul.

Az,hogy pasival semmilyen formàban nem voltál korod ellenére,hidd el sok pasi sem...csak nekik nagy az egójuk és eljátszanak dolgokat.Láttam én fiatalon olyan macsó 18évest aki valójában szűz volt,sőt 22évest is..

Az hogy kilengsz a sorból és nem tartassz a birkákkal csak jót jelent!

Nem mindig az a helyes amit a legtöbben tesznek.

Gondolj bele,te legalább el tudod majd mondani magadról pár èv múlva,hogy egy egészséges felnőtt vagy,akit nem használtak ki a korabeli srácok.Hidd el jön egy pasi aki mindezt nagyon értékelni fogja és ki tudsz alakítani akár egy hosszútávú kapcsolatot.

A barátok legtöbb esetben csak magukkal ràntanak és sok baromsàgot követsz el,mert az ő köreikben az az elfogadott vagy helyes..

18 éves lány vagyok, májusban leszek 19. 18 évem során ha visszatekintek, nem volt egy igazi barátom se. Voltak olyanok, akikkel pár hónapig nagyon jóba voltam, de ennyi volt. Ezek olyan barátok voltak, akikkel suliban lógtam, hogy ne legyek egyedül. Iskolán kívül se sz4rtuk egymást.

18 éves vagyok, és fiúhoz még semmilyen szinten nem volt közöm. Semmilyen szinten. Nem hogy fiúbarátom nem volt még, de fiúm se. Egy fiú se közeledett még hozzám, de ha én közeledtem, akkor annak minfig rossz vége lett. (Offolás, pletykák).

Sehova nem szoktam eljárni senkivel. Eleinte azért nem jártam sehova senkivel, mert nem volt rá igényem (15-16 éves koromig). Aztán meg most már van, szeretnék elmenni ide-oda barátnőkkel, de nincs senki, aki eljönne velem. Bárhova is.

Kezdem azt hinni, hogy defektes vagyok. Antiszoc és magamnak való.

Az a baj, hogy én leragadtam 8-9 éves koromnál a barátkozásnál, hogy odamentem a játszótéren random emberekhez barátkozni menni, és ennyi. De most, a "mai világban" ez már nincs így. De ez az, hogy én nem tudok úgy ismerkedni, hogy ráírok valakire random csak úgy. Szia, ismerleknél leragadunk, meg ha el is jutunk valameddig (akár fiúról van szó, akár lányról), akkor ott maradunk a hogyvagy-jolkoszieste-megvagyok-mizu vonalon.