Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk!

5 éves vizsgálat.

Április 26-án, hétfőn elvittük Márkot vérvételre és hallásvizsgálatra.

Egész úton a kórház felé gyomoridegem volt. Mi lesz, ha nem engedi, hogy levegyék a vért?

Mi lesz, ha a pici kis szemei tele lesznek könnycseppel?

Annyira aggódtam, a szívem is összeszorult, mikor mondták, hogy mi következünk.

A párom leült a székbe és Márk az ölébe ült, én pedig a kis tündérem mellett álltam.

A lány, aki a vért vette le, velem egykorú lehetett és tuti, hogy volt gyermeke, mert nagyon kedves volt és elmondta Márknak, hogy:

- Most egy varázssprayt fújok a kis karocskádra, pici szúrást fogsz érezni, de ha ügyes leszel, választhatsz ezek közül a játékok közül.

Pakolt ki pár autót és kis kinderfigurákat az asztalra.

Megsimogattam a kis buksiját és a lány pedig levette a vért.

Tartotta a kis kezét és nem sírt, csak annyit mondott, hogy ez fáj, mikor megszúrták a tűvel és rám nézett. Én próbáltam elterelni a figyelmét, és beszéltem hozzá, hogy milyen ügyes és mindjárt kész is lesz és utána a néni ad neked játékot.

A lány megdicsérte, és mert nem sírt, választhatott ajándékot. Mivel vonat nem volt így egy autót választott. Én pedig annyira, de annyira büszke voltam rá!

Az autó nagyon jó volt, mert lefoglalta magát, mivel hallásvizsgálatra csak 10 órára volt időpont. (Még 2 és fél óra, jaj…)

Ott is nagyon ügyes volt, és most az én ölemben ült.

A doktornő Márk fejecskéjére helyezett egy fülhallgatót.

Mutogatni kellett, hol hallja a brummogó maci hangokat és a halk zajokat.

Itt is megdicsérték és kapott egy kis matricát, ami egy kisgyermeknek nagy kincs. :)

11 óra körül haza is értünk. Átöltöztünk megmostuk az autóját és amíg Márk játszott gyorsan pucoltam egy kis krumplit.

Sütés közben elgondolkoztam azon, hogy amikor anyukák leszünk mennyi, de mennyi aggódás és féltés lesz az életünk.

Kezdve a terhességtől, hogy egészséges legyen…

Amikor megszületik, lesz-e elég tejcsi, amivel táplálhatom.

Amikor elindul négykézláb, nincs-e veszélyes apró tárgy a földön, magára ne rántson valamit, fel ne másszon az ablakhoz stb.

Elkezdődnek a védőoltások, gyomorideg, hogy sírni fog, hogy fáj neki, szinte átérezzük a fájdalmát.

Elkezdődik az ovi és már nem a mi féltő, óvó tekintetünk vigyáz rá.

Sajnáljuk, ha elmeséli, hogy elvette egy másik a kisautóját, amivel játszott vagy a másik gyerek ellökte.

És vajon eszik-e a gyermekünk az oviban?

Ha iskolás lesz, minden reggel átnézzük, hogy meg vannak-e faragva a ceruzái. Be van-e pakolva minden, kész van-e a házi?

Ha fekete pontot kap, mert nincs kész egy házi feladat, magunkat okoljuk, hisz mi nem vettük észre, hogy pár oldallal arrébb volt még egy feladat, amit meg kellett volna csinálni, stb., stb. stb.

Aggódunk, féltünk és szeretünk, mert édesanyák vagyunk!!!