A párom kirakta anyámat az albérletünkből (beszélgetés)

Ez viszont olyan gond, amit a mamának magának kell megoldani, és nem a lánya és családja kárára.

A lánya helyében én simán elköltöznék, és közölném a mamával, hogy önálló életet szeretnék élni a családommal. Ami természetes.

2 naponként meglátogatnám.

Jó volna tudni, hogy a mama miért nem képes ezt elfogadni?

Se nem beteg, se nem öreg.

Nem magatehetetlen, hogy állandó gondozás kellene neki. De egyébként arra vannak szakápolók. Nem kell a családtagoknak tönkremenniük a beteg ellátásában.

Igazad van abban, hogy nem jó a sok rosszba belemerülni, mert akkor belesüpped az ember.

A másik felével nem tudok egyetérteni: nem lehet valakit csakúgy megvádolni azzal, hogy nem szereti az édesanyját, amikor nem ismerjük, hogy ő min megy át. A mérgező szülő jelensége létezik, ugyanúgy, mint a rossz útra tévedt gyermek.

Persze csak akkor, ha ő maga akar beköltözni egy otthonba.

Egyébként nagyon sokan választják ezt a megoldást, és szerintem jól döntenek.

Minket nem érint, mások miatt /hiába vannak sokan/ nem fogok ilyesmit olvasni.

Éri az embert így is sok rossz, sokszor még a fórumokat is kár átolvasni. :)

Valamiért nagyon magadra vetted ezt a dolgot...

Máskor gondolkozz, mielőtt azt állítod valakiről hogy piál, ahogy te fogalmazol.

Bárkitől származik, nem olvasok ilyesmit, mivel nem érint.

Ha eddig nem volt "mérgező" a családban, remélem, ezután sem jön elő.

Az otthonnal kapcsolatban a kora és egészségi állapota miatt lepődtem meg.

Tőlem nemidegen az otthon, nekem is volt ott Anyukám, én is inkább azt választom, még tiszta fejjel le fogom írni.

Hiába nem állunk rosszul anyagilag, 3-500 000 ft.-nincs rá, hogy az otthonápolást válasszuk.

Ez egy nagyon jó összefoglaló a témában:

[link]

Susan Forward amerikai családterapeuta-pszichológustól származik a "mérgező szülő" kijelentés, ugyanez az erről szóló munkájának a címe. Nem árt átolvasni, nagyon jól leírja a jelenséget. Természetesen nekem is iszonyatosan fájna, ha a lányomnak egyszer csak eszébe jutna így nevezni engem. Attól még lehet, hogy én is megmérgezem az életét....

Kérlek ne vegyél mindenkit egy kalap alá, nincs te és mi kategória, mindenkinek csak saját véleménye van, legfeljebb más véleményünk van. Pl. nem tudok egyetérteni ezzel az otthon témával, mert tudom, hogy a szüleim nem szeretnének idős korukban otthonba menni, így nem is fognak, még apámat sem helyezném be, de nem is tudnám gondozni, de megoldható, hogy neki is jó legyen. Szerencsére még nem téma. Az, hogy én bevonulnék-e egy otthonba, az más kérdés, egyszer igen, máskor meg nem, mondjuk egy ideig még ez sem téma. :)

Igen, mind a két fél hibázott, nehéz lesz jól kivergődni egy ilyen helyzetből.

Azért annyira nem kegyetlen dolog, ha csak külön albérletbe akarnak költözni, nem kell 170 km-re küldeni, anyagi támogatásról is szó volt....

Ne vedd magadra a témát, minden helyzet más és más, minden családban más a probléma és talán a megoldás is más.

Ide akartam, de szinte mindegy is, ugyanaz a téma.

Tudunk arról valamit, hogy miért költöztek össze?

Valami volt, hogy vigyáz a gyerekekre az anyja.

Mikor kiderült, hogy inkább piál, mint vigyázna, miért nem akkor léptek?

7 éve van velük, eddig nem dolgozott, megengedhették maguknak, ha még jelzálog is van a házán?

A szeretetet azért írtam, hogy nincs a lánya részéről, mert a másik fórumban is csak azt írta, hogy sajnálja.

A "mérgező szülő" kifejezést még csak itt a Hoxán láttam, nekem furcsa.

És a fórum címét sem igazán értem.

Akkor most kirakta a párja, vagy csak akarja, hova teszi a gyerekeket, a nő a munkáját miattuk adta fel, hogy 170 km-re elmenjen, sok kérdés van, amit nem tudtok. Mi a felnőtt gyermek igénye? Hoyg vigyázzon a gyerekekre, és ha megkíván egy pohár italt, már alkoholista?

Az, hogy 63 évesen menjen otthonba, érdekes.

Ha esze lenne a nőnek, ha tudná mi folyik a háta mögött, remélem a következőt tenné: házát az otthonnak adná, beköltözne, gyerekeit még látogatóba sem fogadná.

És megnyugtatnám, hogy egy kis piát az otthonban is meg tudna inni.

De az is lehet, hogy náluk nagyon feszült, ezért "kell" neki.

Kicsit megviccelt a technika.

Tehát a fenti rész volt az első pont.

A második részhez: a gyermeknek is nagyon fáj, ha ezt a szülő nem érti meg, nem veszi figyelembe a felnőtt gyermeke igényeit.

Szülőként fájó ez a "mérgező szülő" kifejezés, egészen biztos vagyok benne, hogy nem rosszindulatból telepszik rá egy szülő sem a felnőtt gyermeke életére, ennek megint sok oka lehet (pl. magány, bizonytalanság, hogy jól nevelte-e, félelem attól, hogy a felnőtt gyermek elhidegül, stb.).

fincsi5 2016-08-12 08:53

Semmi jele annak, hogy szereted, ne áltasd magad, nem jött le ilyesmi.

Megállapítottátok, hogy mérgező szülő, és ki kell rakni. Nyugodtan tedd meg.

El bírom képzelni, hogy ő milyen jól érzi magát nálatok.

Másik fórumra írta fincsi, de ide szánta, itt válaszolok, mert érintve érzem magam két okból is: egyrészt én is azt javasoltam, hogy ne éljenek együtt, másrészt pedig én is meg kellett húzzam apám felé a határokat. Ugyanakkor egy idegen ember felé sem ildomos érzelmi zsarolást alkalmazni, nem mondhatjuk azt valakinek, hogy "semmi jele annak, hogy szereted...." Annak, hogy szeretnének külön élni és nem úgy hogy anyuka irányítja a hétköznapjaikat, semmi köze a szeretetnek! Én is szeretem anyumat, de ő nem szól bele a felnőtt lánya életébe.

Az a természetes folyamat, hogy a szülőknek le kell váljanak a felnőttkorú gyerekeikről, tanácsot akkor adhatnak, amikor kérnek tőlük. Milyen rosszul esik, ha a szomszédasszony azt mondja, hogy "Te Maris, nem jól csinálod, így csináld! Nem jól neveled azt a gyermeket, hanem így kell!", stb. S milyen rosszul esik Maris nevű szomszédasszonyunknak, amikor azt mondjuk neki, hogy "már egy ideje felnőtt vagyok, el tudom dönteni, hogy hogyan neveljem a gyermekem". S ez hatványozottabban rosszul esik egy felnőtt nőnek, ha az anyukáján azt látja, hogy nem bízik meg benne, hogy igenis, meg tudja csinálni, jól-rosszul, de ez az ő élete, hadd kövesse el azokat a hibákat amiből tanulhat. A nevelés a szülő részéről le kell záruljon 18 éves korig, mondjuk szerintem korábban, de ezt hagyjuk, nem ez a lényeg. Nagyon sok szülő viszont úgy viselkedik a felnőtt gyermekével, mintha azok megrekedtek volna 10-11 éves korukban. Sajnos a szülő-gyerekkapcsolat meg is rekedt a gyermek kamasz korszakában, s nem sikerült átkerülni egy egészséges szülő-felnőttgyermek kapcsolatba, amikor a két fél egyenrangú, egyformán számít mindkettő véleménye, meglátása, de nem a gyermek párkapcsolatában, hanem a kettőjük viszonyában.

Az első ponthoz.