A párom gyereket szeretne, de én nem vágyom rá (beszélgetés)

Én sosem szerettem volna gyereket. Rondán hangzik, de én a gyerekeket sem szerettem, nem tudtam mit kezdeni velük; valahogy hiányzott belőlem ez az érzés. Aztán véletlenül terhes lettem, megmagyarázhatatlanul a fogantatás utáni 3-4 napon éreztem, hogy történt valami; még a teszt sem mutatott pozitívat, de én már tudtam, hogy terhes vagyok és valahogy rájöttem hogy soha semmire nem vágytam annyira, mint erre az érzésre, hogy életet adhatok. Azóta a második babát várom...

Nem bíztatok senkit arra, hogy teljesen spontánul ugorjon bele a babavállalásba, de én sem tudtam elképzelni, hogy valaha is gyermeket szeretnék.

Itt nem az a baj, hogy te nem akarsz gyereket, hanem az, hogy nem vagytok egy véleményen a pároddal ebben a fontos kérdésben.

Ha úgy érzed nem neked való az anyaság, nem kell szülnöd, egy ember gyerek nélkül is boldog lehet, viszont a párodat is meg kell érteni. Ha együtt maradtok valamelyikőtöknek engednie kell, de akkor nem lesztek boldogak.

Erről nem beszéltetek korábban? 9 éve vagytok együtt s idáig húztátok egymás idejét? Megértem, hogy szeretitek egymást, de ha ebben nem tudtok közös nevezőre jutni jobb más valaki oldalán keresni a boldogságot. Ráadásul ha te abszolút biztos vagy abban, hogy nem akarsz gyereket, ne húzd még 2 évig fölöslegesen az időt, mert még rosszabb lesz.

Talán azért mosolyog "mindenki", mert átélték ugyanezt fiatalon. Aztán megszületett a gyerekük, és már másként látják.

A huszas évei elején a legtöbb embernek nem a családalapítás a legfontosabb. És ezzel nincs is semmi baj. Mint ahogy azzal sem, ha ez később is így marad. Csakhogy 90%-ban nem marad így. Ilyen az élet. Gyűlnek a tapasztalatok, változnak a dolgok, az életünk, az értékrendünk. Egy természetes folyamat részesei vagyunk. Szerencsére megváltoztathatjuk a döntéseink nagy részét, a hozzáállásunkat bizonyos témákhoz. Ilyen az élet. :)

Szerintem, ha így jó neked akkor maradjon is így.

De a párodat engedd el, hogy ő neki lehessen gyereke, mert aki szeretne annak gyermek nélkül semmit ér az élete.

westsidegirl és ang.

Nem kell megmagyarázni. Nem akartok és kész. Úgy gondoljátok jobb lesz gyerek nélkül, nem a Ti életcélotok. Ha igy érzitek, akkor igazatok van.

Nem kell mindenkinek szülni, nem mindenkinek való az anyaság.

Ennyi, és kész.

Van viszont olyan, aki erre született, és van aki később jön rá.... az majd akkor teszi meg a megfelelő lépéseket.

Azért mert valaki nem akar gyereket, még nem értéktelen. Te sem vagy az. Biztosn megvan az oka is. Ezt csak Te tudhatod. Vagy talán egy pszichológus segíthetne rájönni az okára. Ha egyáltalán érdekel.

De abban azért vitatkoznék, hogy jól megvagytok, ha szinte soha nincs vita köztetek. Egy jó kapcsolatnak ugyanis nem ez az ismérve. Sőt...

Szerintem mostanra jutottatok el odáig, hogy végig kell gondolnotok, hogy valóban együtt akarjátok-e leélni az élteteket, valóban ugyanazt várjátok-e az élettől? Nem csak a megszokás és a biztonság érzése tart együtt Titeket még mindig?

A gyerek egy nagyon lényeges dolgog minden kapcsolatban. Sőt, én azt mondanám, hogy az élet legfontosabb kérdése. Én nem csak a Tiéd és a párodé, hanem a gyereké. Legfőképpen az övé. Ha úgy érzed, hogy nem tudnád szeretni, hogy nem vágysz rá magad miatt, akkor ne szülj! Más miatt semmiféleképpen. De ha csak attól félsz, hogy nem lennél jó szülő, akkor ez azt jelzi, hogy az lennél. Mert már kétségek vannak benned, mert tudod, hogy el is lehet rontani, mert a legjobbat akarod neki már most.

Én nagyon fiatalon tudtam, hogy szeretnék gyereket. Kicsit tovább tartott, míg megtaláltam azt az embert, akit apának szerettem volna, és még pár évig, amíg őt is meggyőztem, hogy a lehető legjobb apa lesz. Igazam lett, és megérte a várakozás. De mindenki más. Mindenkinek másra van szüksége az életben, az élettől. Ettől még nem rossz ember.

NEm érzem azt bajnak, ha még egy huszonéves nő nem akar gyereket. Szerintem ráér. Ma már, attól, hogy testileg hamarabb érettebbek, lelkileg még szerintem éretlenebbek mint a mi időnkben vagy még régebben.

Ma már szinte természetes, hogy szeretné egy nő, ha gyermeke születik, akkor viszonylag biztonságban nőjön fel. Ma ez szinte kivitelezhetetlen.

Ha valaki 30 év felett szül, sokkal érettebben, nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban tud figyelni gyermekére. Természetesen akkor, ha úgy dönt.

Nem kell gyereket szülni, ez nem kötelező. CSak az tegye meg, és akkor amikor elérkezettnek látja az időt. És akkor jó anya lesz.

( persze nem árt kivizsgáltatnia magát még fiatal korban, nehogy később gond legyen a gyerekvállalás)

Ebben az esetben szükség van kompromisszumra. Egy belekényszerített gyerekvállalás egyik fél szempontjából se jó.

ÉS a fóruminditó szerintem nagyon felelősséggel gondolkozik. Nem akar kényszerből szülni, nem akarja azt, hogy a gyermeknek ebből hátránya legyen ( a gyerek megérzni, hogy kényszer hatására született)

Sok sikert neki.

szerintem ez nem korfüggő.

én most terhes vagyok, 30 éves. igaz én mindig szerettem volna babát, de nem minden áron. mikor aztán megtudtam h terhes vagyok, kétségbe estem, megidjedtem, hogy úristen mi lesz. de aztán rájöttem, hogy pont arra van az a 40 hét, hogy ezt feldolgozd és jó anya legyél.

de fura hogy hogy ezt pont Te mint nő írod, általában fordítva szokott lenni.

mindnesetre azt gondolomm, hogy senkit nem szabad erőltetni.

Tényleg "izé" az élet. Egy 40 éves barátnőmmel épp az ellenkezője történt, a párja 6 év után kitalálta, hogy mégsem akar gyereket. Barátnőm most választhat, együtt maradnak gyerek nélkül (és esetleg meggyűlöli a párját emiatt), vagy elhagyja a férfit, akit szívből szeret, akivel le akarja élni az életét, és reménykedik, hogy talál gyorsan másik párt, akivel beteljesülhet az álma, hogy anya lehessen.

Nem kívánom ezt a dilemmát egy nőnek sem (és persze egy férfinak sem, de ők azért lehetnek apák később is)

Én (kései) anyaként azt tudom mondani, hogy most már tudom, hogy mit veszítettem volna, ha lemondok az anyaságról. De nem vagyunk egyformák, sokan érzik úgy, hogy nem akarnak anyák lenni, nincs ezzel semmi baj. Inkább így legyen, mint a gyermek esetleg kárát lássa, teher legyen.

Írok privit neked még.

sajnos mindig meg kell ezt magyarazni...meg en sem jottem ra miert..

mint hogy arra sem, hogy miert mosolyog es bologat mindenki, mondvan, hogy "meglatod, h valtozik ez meg, es lesz gyereked, csak meg fiatal vagy" -ok mosolyognak en vissza mosolygok..s kb ennyi.. xD

szia

kérdés az, hogy egyáltalán nem akarsz, vagy még szükséged van kis időre és akkor akarnál?

ha előbbi engedd el a párod, hogy ő döntsön, veled marad gyerek nélkül, vagy olyan párt keres akivel családot is alkothat

Ha pedig csak kis időt kérsz, látod ő kivárná érted!

Kérlek, ha nem akarsz egyáltalán ne húzd az ő idejét, s hagyd reménykedni... szemét dolog... - szerintem. Én az ilyet soha nem értem, eddig évekig, hogy volt, soha nem volt róla szó? Mi 8 éve együtt vagyunk de pár hó után leszögeztük, mindketten szeretnénk, mikor megfelelő lesz az idő... oda most annyi együtt töltött idő???

Légy korrekt!

S minden jót!

Miért nem akarsz ennyire?

Az hogy több gyerekem legyen én sem tudnám elképzelni, de egy azért kell. El nem tudom képzelni, hogy akkor minek hajtanék. Ha szomorú vagyok ki vigasztalna meg, és ki lenne akiért a világon mindent megtennék. Mert azért valljuk be egy barát, élettárs vagy akár férj azért nem olyan. Legalábbis nekem.

De mindenki maga dönt és ha neked ez a döntésed akkor ez van.

Szia, miért lennél semmirekellő ember?

Próbáld húzni az időt, ha valóban ragaszkodsz a párodhoz, eljön az ideje mindennek. Különben félő, hogy egy idő után másfelé fog kacsingatni. Jó néhány ilyen párt ismertem, akik hosszú idő után, gyermektelenül mentek szét és 1(-2) éven belül a pasinak már gyereke volt.

De az is lehet, hogy neked is csak akkor jön majd meg a kedved az anyasághoz, ha találkozol egy másik férfival, aki kihozza belőled ezeket az érzéseket.