A nők miért nem tartanak össze? (beszélgetés)
:-)azért ezt nem mondanám
Irigyek,féltékenyek,és én inkább hiszek a fiú/lány barátságban mint a barátnős ben!Legalábbis én mindig befürödtem a csajokkal,a fiú barátaimban sosem csalódtam!
Alapkérdés, hogy miért nem tartanak össze ? Mert nők.
Örülök, hogy egyértelművé tudtuk tenni a mondandónkat, de tudod munkámból kifolyólag igen sokféle felfogású emberekkel találkozom, hogy már néha magam sem tudom kinek milyen szavakkal fejezhetem ki magamat. Igen. Egyébként a hozzászólásoknál sokszor eszembe jutnak újabbnál újabb fórumtémák de egyszer úgy belelválasztottam egy témába, hogy utánna csak szégyeltem magamat amiért nem néztem utánna annak, hogy van-e olyan fórum téma. Azóta nem is próbálkoztam. De ha az első lépéseket megteszed a fórum téma nyitásában és csatlakozom a hozzászólásokban.
Köszönöm a jó kívánságaidat, s viszont kívánom mindezt a családodnak, s természetesen Neked is! Mertem remélni, s fogadtam is volna rá, hogy csak egy /mindenkivel előforduló/ pontatlan megfogalmazásról lehetett szó.Az a környezet, amiben írtad, csak erre engedett következtetni. Amiért megjegyeztem, annak az az oka, hogy a hozzászólásokat olvasva, sokan téves következtetéseket vonnak le egyértelmübb fogalmazásokból. Így egyértelművé tettük.Szerintem 3-4 témát is lehetne kezdeni a hozzászólásodból, szerinted megérne egy "misét"? Minden jót mindenkinek!
SZia! Boldog Újévet és eredményekben gazdag életet kívánok Neked és családodnak.
Az arany középút szó alatt nem azt értem, hogy "kutyába" kellene lemenni bárkinek is vagy az önérzetén ejtsen csorbát, de még az önbizalmát sem kellene feladnia senkinek sem. Valószinű félre érhető volt a mondanivalóm, mert talán tényleg helyesebb megfogalmazás let volna amit te is leírtál.
Ha "az önbizalom párosul az empátiával, toleranciával" akkor tényleg nem fog senki lemenni kutyába.
Féltékenységből és az állandó nőies hülyeségek miatt.
Érdekes, az én barátnőim nagyon bírnak engem, nem tudok róla, hogy bárki is utálna. Akárkivel barátkoztam, ha nem is tartjuk a kapcsolatot, de ha ritkán összefutunk, képes az utcán átölelni, annyira örül nekem. Soha nem tettem különbséget emberek között, mindenkit igyekeztem elfogadni olyannak, amilyen. Ha már nagyon durva személyisége is volt valakinek, akkor max távolságot tartottam, de betenni valakinek, az kizárt. Én még a hibáik ellenére is képes voltam bárkit mentegetni.
mert féltékenyek egymásra...
Lényegében egyet értek veled, de van, amivel vitatkoznák! Mi az, hogy "arany középút"? Kicsit adjak le az önbizalmamból, hogy azért maradjon bennem még kisebbségérzet is? Vagy csak tévesen fogalmaztál? Szerintem, ha az önbizalom párosul empátiával, toleranciával, akkor nem adunk fel magunkból semmit sem. Akik meg nem értik, azok miatt nem fogok "lemenni kutyába"! Erről ez a véleményem, szia!
Szia!
Szerintem egy adott témánál nem az a fontos, hogy férfi vagy nő-e az, aki mellé állunk adott esetben, hanem hogy véléményünk szerint kinek van igaza. Csak azért, mert valaki nő, nem fogok szolidaritásból mellé állni, ha a férfinak adok igazat. Az persze érdekes, ha valaki a megerőszakolt nőt hibáztatja azért, ami történt vele.
Végigolvastam itt a véleményeket, de én nekem egészen más a véleményem az összetartásról.Az önbizalom nagyobbá, szabaddá formál(férfit és nőt)egyaránt. A hiánya pedig kissebség érzetet kelt mindenkiben. Én úgy gondolom, hogy az arany középutat kellene mindenkinek megtalálni és akkor nagyobb összetartás alakulhatna ki e világon. Az ,hogy a férfiak összetartóbbak azt igenis cáfolom, mert akkor miért verekednek a hölgyekért? Vagy éppen miért lesznek Öngyilkosak? Lehet, hogy az erősebb nem "gyengébb" idegzetű? Csak nem mutatják úgy ki mint egy nő. A nők inkább képesek másokat okolni a történtek kapcsán és így hamarabb túlteszik magukat a problémákon. Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van másokra és ezt csak megértéssel, összetartással, azaz engedményekkel lehetséges. SOHASEM OKOLJUNK, ÉS SOHASEM BÁNTSUNK MÁSOKAT! Ez az én véleményem.
Leírtad te is a kulcsszót: önbizalom. Szerintem is itt kell keresni a forrást.
Talán csak én magam nem. Sosem voltam túl jó önbizalom terén.
Az igaz, hogy mi általában elfogadjuk olyannak amilyenek :-) ha lesz kis pocijuk az se gond, de ha mi felszedünk pár kilót és látszata is van azért megtudják jegyezni. Meg öltözékbe is ha nem tetszik nekik megjegyzik, de ha tetszik ritka az ha mondják :-(
:DD pont ugyanez jutott eszembe!!!
Amikor a masik lannyal volt kettesben, akkor valoszinuleg rolad beszeltek. Ilyen "baratokra" szukseg sincs. Nem?
Mert a legjobb himekert harcolnak ! Ösi ösztön , gondolom en.
Bizots hogy van igazság,de egy-két dologban totál másnak érzem magam mint az átlag nő!Lehet azért mert korán megtapsztaltam mikre képesek!Már középiskolában csak lány osztályba jártam...32 lány 4 évig együtt nem részletezem!Engem amúgy sem csíptek mert hosszú szőke hajam volt és szerettem csinosan öltözködni..itt ez már elég volt a közutálatnak!Aztán szernecsére ahogy egyre éretebbé váltam tudtam szelektálni és olyan barátnőim lettek akik valóban azok és irigységnek,rivalizálásnak sehol nincs helye amint megérzem kilépek!
Így tetem legutóbb is amikor az új párom által bekerültem egy társaságba akikkel összejártunk iszogatni,vacsorázni!Minden palinak volt nője és mi nők sokszor külön ültünk dumcsiztunk..stb!
Egyszer kettesbe maradtam az egyik csajjal aki megkérdezte tőlem csípem-e az Esztit??Az egy másik csaj volt a társaságból,akit ez a lány aki engem megkérdezett ismert 5 éve engem meg ismert fél éve!Na erre válaszoltam neki hogy nekem semmi bajom vele aztán felálltam otthagytam a csajszit!
Szóval ez is mit bizonyít??Mindig keresik azt kit lehet kibeszélni,utálkozni,féltékenykedni!!
Ha egy nő önbizalam renben akkor szerintem úgy általában rendben is a csaj!
Csak azt nem ertem, hogy emiatt miert te szenvedsz... .
Miert a bizonyitasi vagy.
Nem kellene legyen, mindenki tudja, hogy jobb vagy.
Annyira összetett és bonyolult a helyzet. Van egy ártatlan résztvevő, tudod, miatta. Nem találunk olyan megoldást, ami mindenkinek megnyugtató és kivitelezhető, egyelőre. De igyekszünk, Ő főleg.
A nők is össze tudnak tartani ha akarnak,csak sajna néhol nagy a rivalizáció.
Neked nem kell bizonyitanod es megmutatnod.
Ezt Neki nem szabadna hagynia.
O nem latja, hogy ez igy nem mehet tovabb?
Pedig, amikor már teljesen tehetetlen és tanácstalan vagyok a támadásokkal szemben, bizony ezt érzem, hogy csakazértis legyőzni és megmutatni, hogy jobb vagyok... Tudom, hogy nem helyes, nem visz előbbre és magamnak is csak ártok inkább vele, de mintha tényleg belénk lenne kódolva.
Te nem hinnem, hogy olyan vagy. Mas miatt erzed azt a bizonyos erzest.
De legtöbbükben (én vállalom) sajnos ez is benne van.
További ajánlott fórumok: