A nagymama fontossága, de mennyire? (beszélgetés)

Nagyon bölcs vagy...komolyan irigyellek. Próbálok én is így gondolkozni, de nem nagyon sikerül. :(

Van egy Anyukám, aki évente ha 2x láthatja az unokáit, messze lakik. És van egy Anyósom, aki egy szinttel lejjebb lakik, mint mi, ugyanabban a házban. "Imádja" a lányomat, csüng rajta, konkrétan rámászik, nyomul ezerrel. És minden baromságot megenged neki, amit én nem, mert nem tartom normális dolognak. Múltkor az étkezőpulton gugolva szórta szét a műzlit a lány, és mégcsak nem is élvezte különösebben. Csak csinálta, mert hagyták neki. Én meg takaríthattam utánuk. Jó buli, mi? Kifejezetten kértük, hogy ne etesse össze-vissza, azért úgy nagyjából igyekszünk legalább vacsorát ugyanakkor neki. Mintha a falnak beszélnék, kínálgatja, dugja a szájába, még ha már mondta is párszor a kicsi, hogy nem kér. ÁÁÁÁÁÁÁÁ

És én féltékeny vagyok, bizony. Mert utálom, hogy a Mama a jófej, én meg a gonosz, aki csak korlátoz. Ha hazajön tőle pár óra után, hisztis és kezelhetetlen. "Kedvencem", mikor a Mama kérdezgeti tőle, hogy "Kié vagy"? Na, persze, hogy az övé. "A Mama pici lánya". Csak így emlegeti őket, a lányom, a fiam. Tudom, hogy attól még én szültem őket, én vagyok az anyjuk. De basszus! Lesz szíves ezt Ő is tudni, Ők az ÉN gyerekeim.

Van egy 31 éves fia, a férjem. Ugyanaz a szitu, mint amit írtatok. Alig tudott vele lenni, mert dolgozott, a Nagymama nevelte. És most az én gyerekeimen akar pótolni, már pedzegeti, hogy mikor megyek dolgozni. :/

... végülis valóban szerencse... szeretni képes, és szeretni akaró emberekkel vagyok körülvéve. :o))) Örülök neki és boldogan viszonzon is! :o)))

Édesapám: amolyan régi munkásember, iszik... de sokat, és folyik a szájából a káromkodás. Amikor picik voltak a gyerekeim, féltem, hogy majd a papától tanulnak meg beszélni, én pedig szégyenkezhetem. Nem tiltottam soha... aggódtam, ezt bevallom... de látnom kellett, hogy az is a nagypapa, aki hajnali 1/2 4-kor felkel, hogy a 4.12-es busszal be tudjon jönni a városba, almát vagy sütit ... vagy csak az ottfelejtett bármit, vagy mikuláscsomagot behozza a gyerekeknek, hogy amire felébrednek ott legyen... vagy nagyokat kirándul velük; tábortüzet gyújt, szalonnát süt a gyerekeimmel és a barátaikkal. Apu ma is rendkívül durva beszédű, a gyerekek pedig így fogadták el, soha nem szólnak vissza, csendesen félrefordulnak, amikor a papa káromkodik, vagy beiszik... és egyik se beszél csúnyán. Úgy gondolom ezekhez a dolgokhoz is meg kell tanulni alkalmazkodni... mert sajnos sok ilyen lesz még az életükben.

... hogy mondjam neked, nem különleges, tökéletes emberek... úgy, ahogy a gyerekeim se azok és én se, de összetartozunk, kőkeményen... és ezen az se változtathat, hogy bizonyos dolgokban nem értünk egyet, mert persze, más generáció vagyunk... és a gyerekek is mások... természetesnek vesszük, hogy másképp gondolkodunk. Remélem... sőőőőt biztosan tudom, hogy a gyerekeim tőlem tanulják meg, hogyan kell a nagyszülőkhöz viszonyulni. :o))

Biztos!

Mivel nem vagyunk egyformák :D

Igen,mindenkinek van szája és meglehetne beszélni a dolgokat kedves Camea!

Csak egy probléma van ezzel,hogy nem mindenki viseli el ha megmondja az ember a véleményét. Akár finoman,akár nem. Nagyon jó neked,hogy ilyen jó a kapcsolat köztetek,unoka és nagymama között is. Nálunk anyós a nagymama,mivel a szüleimmel nincs kapcsolat.

Teljesen mindegy,hogy anyósról van szó,mert a párom ugyanúgy látja a helyzetet,mint én.

Szerintem nálunk az a gond,hogy anno anyós 16 évesen szült, a párom már 5 hónaposan bekerült a bölcsibe. A gyereket leginkább a nagyszülők nevelték, együtt is laktak jó pár évig. Mivel anyósnak kimaradt ez a kisgyermekkor,azért próbálja az én fiamon bepótolni. Ez csak az én elméletem persze, nem tudom mi áll a háttérben.

Mindenesetre nagyon unom hallgatni,hogy a környezetében lévő gyerekek miket csinálnak,stb. Jó neki,hogy ráér velük foglalkozni,de engem nem érdekel.

Emlékszem tavaly nyáron, a fiam kb. 9-10 hónapos volt,amikor kitalálták,hogy elmennek fürdeni a Balcsira. Két órát azt hallgattam,hogy a gyereket is elkénne vinni ( a 36 fokba), milyen jól érezné magát. Lehet,mert ez nem derült ki. Amikor nem díjaztam az ötletet,azt mondta,hogy akkor elviszi a gyereket én meg maradjak otthon ! Na, ez kedves anyukák milyen hozzáállás? Ő mindig villogni akar csak az unokával, nekem ez már régen lejött...

Ne tudjátok meg,hogy milyen műsor van az utcán,ha ott egy ismerőse! Katasztrófa!

Nem tudom hogyan alakul a jövő,de rossz előérzeteim vannak vele kapcsolatban...

Azért mindenki örüljön,akinek sikerült az ilyen helyzeteket tisztázni :)

Szia Zsuzsa!

Hát szerintem mielőbb őszintén tisztázd az érzéseidet anyukáddal, mert ez szerintem így tarthatatlan helyzet. Neked most nyugodt, boldog jövőbe tekintésre lenne szükséged, és nem aggódásra. Tisztázd a helyzetet mielőbb!

hát szépen leírtad

igazad van

... anyukám egyszer tanult a lányommal úgy, ahogy velem annak idején.... tehát állt a háta mögött és visított. Bementem, és csendben mondtam, hogy akkor ezt itt és most bejezzük, soha többé ne tanuljon a gyerekemmel. Soha többé nem tanult velük... de ettől még imádja őket... és ha kellett mindig jött. Főzni akart nekem olyankor mindig, mondtam, hogy azt én is tudok, társasjátékozni viszont utálok, tehát társasjátékozzon és kártyázzon velük. Nem esett nehezére, mert ő is szeretett. :o)

Nemtom, én ezeket a nagymama problémákat nem értem. Mindenkinek van szája, meg lehet beszélni a dolgokat, de a gyereknek kell, hogy minél többen és sokféleképpen szeressék. ... és mellékesen, amit nem szabad elfelejteni, a nagyszülőknek is szükségük van az unoka közelségére, szeretetére.

Amikor a gyermekeim kicsik voltak, meg kisiskolások nagyon sokat mentek a nagyszülőkhöz, barátostól. SOkszor egész nyáron ott álltak a sátrak az udvaron, a papa meg egész éjjel kinn ült az udvaron, annyira féltette őket. Vitte nekik a fát a tábortűzhöz, hordta a tejet a szomszédból. Én pedig boldog voltam, hogy mennek a nagyszülőkhöz, mert tudtam, hogy tini gyereket már 6 lóval se lehet elvontatni. ... és lám a lányka 16 éves, a fiam 12 éves és minden hétvégén mennek a nagyszülőkhöz, a kisfiam segít a papának a ház körül; a lányom pedig óriási nagy beszélgetésekbe van a mamával... hja, és imádnak együtt enni, velem állítólag nem lehet olyan jól enni, mint a mamával. :o) Én pedig boldog vagyok, mert töltik egymást szeretettel, odafigyeléssel... Szükség van a nagymama szeretetére és a nagymamának igen nagy szükség van az unoka/unokák szeretetére. Ma olvastam, hogy az idős(ebb) embereknek már kevesebb az energiájuk, a gyerekeknél pedig sok a fölös energia... és azt a nagyszülők kapják. Egyébként meg kell, hogy mondjam nem is voltak még betegek a nagyszülők, amióta unokák vannak! :o)))

Nehéz a mama kérdés. Az ember nem is akarja megbántani őket, de néha bizony muszály.

Nálunk az anyóssal egy utcában lakunk anyumékkal pedig szomszédok vagyunk. Az anyóst nem igazán látom, mert neki csak a sógórom lánya létezik az enyémek nem igazán érdeklik. Szülinap, névnap elfelejtve. Amíg csak a nagylányom volt, ő volt az első unoka ment a harc ki vigyázzon rá, amíg én egyetemen voltam hétvégenként. Most csak anyummal kell hadakoznom. Most várom a harmadik babánkat, de már előre félek tőle, hogy mindig itt lesz a nyakunkon. Biztos, hogy az én hülyeségem, de utálom, ha a dolgaink között más pakolászik. A másik két lányomnál is, miután hazajöttem a kórházból minden házimunkát elvégeztem, ha fáradtabb voltam segített a párom, most meg már a lányaim is nagyok, 10 ,14 évesek és sokat segítenek. Anyu már most időbeosztást készít, a hátamon feláll a szőr.

Volt rá példa, hogy az ő nevelési módszerével akarta a klányaimat is megregulázni, konkrétan az ordibálással. Na leállítottam, volt vagy két hét nem beszélünk időszak, de azóta rám hagyja a nevelést. Engem verni nem vert, de a napi ordibálása, néha ok nélkül is lelkileg kikészített.

Hát igen mi vagyunk a felelősek a gyerekért.

Amúgy elmexnek üzenem... a baci a levegőben van, abban a légtérben, ahol a nagymama tartózkodik...

Szerintem is "Gyöngy"-nek van igaza!

Gondoljatok csak bele: ha most küzdeni kell a nagyival,hogy ne "rontsa" már el a gyereket legyen szíves...Amikor mi leszünk nagyik,mi ugyanezt fogjuk tenni? Hát nem hiszem! Főleg ha abból indulunk ki, hogy nehéz zöld ágra vergődni a nagyikkal (tisztelet a kivételnek) !

Sziasztok!

Én nagyon nem értek egyet azzal, hogy a nagymama egyetlen dolga a kényeztetés. Mert ha ez így lenne, akkor az a kérdésem, hogy a gyerek hogy tudja megtanulni a szülő által helyesnek tartott szabályokat. Tipikus példa az édességevés. Én korlátozom, a nagyi meg tömi a csokival? Szerintem ez csak ellenségeskedést szül a generációk között. Szerintem az a jó, ha a szülő alakítja a szabályokat, a nagyszülők meg tiszteletben tartják azt, hiszen a a felelősség a szülőké.

Nem igazán jön be ez a verzió!

Magamból indulok ki, hogy ha én így viselkednék az unokámmal mi lenne...

Mindenesetre agybajt kapnék!

Azt írtad, hogy "az a dolga,hogy kényeztesen...", nálunk most úgy alakult, hogy megfertőzte a családot,rendesen , és még ő van megsértődve. Szerinte a baci a levegőben volt! Akkor mindenki beteg aki kimegy a levegőre?

Na,ebből is látszik,hogy nem vállalja a felelősséget,mert pl. a papa nem beteg...:)))

Úgyhogy nem kérek ebből a "kényeztetésből"!

Segítséget kérek!

A fiam csak 16 hónapos ugyan,de hogy lehet korrigálni,ha a nagyszülő mindent megenged?

Az én drága anyósomnak fontosabb volt,hogy kihozza a karácsonyi ajándékot a gyereknek, ahelyett,hogy otthon pihent volna,amíg meggyógyul. Így a kisfiam 2 napig lázas volt, azóta sem eszik,tiszta ideg vagyok,már mi is betegek vagyunk a párommal.

Hát,ennyire fontos a nagymama!

Az én anyósom mindig nagyon finoman szólt bele a dolgokba... és én mindig mondtam, hogy "igaza van mama... de jó, hogy mondja mama...." és úgy csináltam ahogy akartam, és mindenki boldogságos volt.

Anyukám mindent megvett a gyerekeknek, amit én nem tartottam helyesnek, pl. édességet... Amikor szóvá tettem, hogy tántalán nem kellene... mondta, hogy NEKED, nem kell, mert te az anyukája vagy... NEKEM viszont lehet... mindent, mert én a mamája vagyok, és az a dolgom, hogy mindent megkapjon tőlem, amit otthon nem lehet.

... és tök igaza volt... Az értékeket én alakítottam ki, de mindent megkaptak ami jó és izgalmas és érdekes... és tilos ;)). A mamák dolga, hogy imádják a gyereket, hogy kényeztessék... és legyenek közös titkaik, amit anyunak nem is kell tudni...:o))

Még annyi, hogy anyukám hasonló korosztály,mint Te, de például őt nem érdekli sem az unokája, sem én. Ez a másik véglet!

Nem tudom miért baj, ha nem hagyom rá Anyósra, hogy minden "kacatot" megvegyen a gyereknek? Amikor odakerül a sor, hogy valamit nem tudok majd megvenni a fiamnak,akkor azt fogja mondani, hogy nem baj, mert a mama úgyis megveszi!

Ez lenne a normális? Ugye nem?

Kicsit sarkosan írtad a dolgot!

Egy szóval nem mondtam,hogy tapasztaltabb vagyok,vagy hasonló. Mi jogosítja fel a nagyszülőt, hogy folyamatosan ossza az észt,és hülyének nézze az újdonsült anyukát? Az ilyen nagymamák nem voltak kezdő szülők? Elmondom Neked, hogy anyósom 16 évesen szült, jórészt a nagyik nevelték a gyerekét. Akkor honnan veszi a "tapasztalatokat"? Megmondjam? Megkérdezi a kolléganőit, akiknek hasonló korú gyereke van, majd továbbítja nekem az infókat!

Hát,köszi,de ebből nem kérek!!!

Nekem aranyat érnek a nagyik!!!Mind a kettő!

Én nekem velük szemben semmien elvárás nem volt..én úgy voltam vele,hogy nekik kell a kicsivel kialalkítani mit hogyan hisz...abban a helyzetben ők vannak ketten!A kisgyerekek nagyon tudják mit hol lehet...nálam soha nem próbálkozik avval amit a mami tegyük fel megenged,mert tudja én nem!Egy dologban kértem csak őket hogy a napirendet tartsák be,ha náluk van Manóka!!!Nekem ez így annyira bevált,hogy a gyerek miatt még soha nem volt velük konfliktusom,bár biztos azért mert becsülnek engem mint anya és mindig megkérdeznek mindenről engem..és javarész úgy is csinálják!

Én azt gondolom a gyereknek jó ha a mami más mint az anyu...ettől jó és a mami igenis kényeztesse!!:-))