A mi történetünk (beszélgetés)

Szia! Ebben igazad van, ott és akkor csak a ruhát látta. Nem tudom, hogy ez-e a legfontosabb, de teljes pompában csak és kizárólag az induláskor látott, mert hazament a szüleihez aludni.

Szia! Köszönöm, hogy elolvastál és megértettél!:-)

Aranyos történet és megható az önvallomás a végén, senki sem tökéletes azt akarta írni A 95%-kal, de nem minden a külső a fontos, itt másról szól, valami kis rezgés valami megmagyarázhatatlan....Belana kivirult, megnyugodott a férje mellett, na ez a fontos:))) GRAT NEKTEK!

Konkrétumot inkább nem írtam, mert az nem igazán kiteregetni való, az simán egy könyv anyaga volna.:-)))

Szia! Gratulálok nektek is!

Azért 95%, mert 100%-ot szerintem senki sem éri el, azért neki is maradtak még változtatni való tulajdonságai.

Férjemmel úgy ismerkedtünk meg,hogy rosszul lettem a munkahelyemen,és ő ,mint mentőszolgálati dolgozó jött ki hozzám a mentőautón.Másfél évig eljátszottuk,hogy csak barátok vagyunk-18év van köztünk-aztán rájöttünk,hogy szerelmesek vagyunk,bár nem ez a legjobb szó erre.se feleséget,se gyereket nem akart.azóta a felesége vagyok és két gyönyörű gyerekünk van,boldogok vagyunk.én semmit nem erőltettem,minden alakult magától.

Csatlakozom az előttem szólóhoz :), de a vége nekem is kicsit zavaros... Inkább azért, mert írtál a problémákról, de éppen, hogy csak...vagyis konkrétumot nem.

Szép történet!De a végét nem értem!Ha tökéletes minden akkor miért csak 95 %-ban tökéletes férj?

21 éves koromig csak vártam a nagy Ő-re, álmodoztam a szőke, kék szemű hercegről. Olyan váratlanul csapott le rám a megálmodott herceg, hogy azóta is úgy érzem még mindig csak álmodom. Nem tudok betelni kék szemével, szőkés hajával és számomra Dávid szobor termetével.

Ugrás a teljes írásra: A mi történetünk