A mások gyereke, nálatok (beszélgetés)

Amikor a címet olvastam, azt hittem, hogy mások GYEREKÉRŐL van szó, nem a fiam barátnőjéről:)

Most ugyanis éppen torkig vagyok "mások gyerekével", mert két nagyon elkényeztetett rokongyerek ölte az idegeim egy hétig.

No de térjünk a témára:

Engem nem zavartak a fiam barátnői, (múlt idő, mert már megállapodott) szerettem őket és egy kivételével, ők is szerettek engem.

Én örömmel vettem, hogy ott vannak, rosszul viseltem volna, ha a fiamnak kell "idegenbe" mennie.

Nekem semmilyen szabályt nem kellett lefektetnem, mert a FIAM ismerte a szabályainkat és annak megfelelően alakította az életüket.

Én nem vagyok egy csicskatermészet, de mástól sem várom el.

Amikor reggel nagyon siettek, én rámoltam el utánuk a reggeli maradékot, de az én megkezdett vasalásomat meg a kislány fejezte be.

Én néha hajnalig nézem a TV-t, mert nem tudok aludni, ezért fülhallgatót vettem, hogy ne zavarjam őket.

Ők viszont reggel voltak csendben, hogy én tudjak aludni.

A rezsi egy kicsivel magasabb lett, a kaja is jobban fogyott, de ehhez kérés nélkül hozzájárultak, pedig még tanultak mindketten.

Gyakran elvállaltak alkalmi munkákat, hol egyik, hol a másik és mindig igyekeztek kompenzálni a különbséget.

Szerintem mindez csak nevelés kérdése, amit a "gyerek" magába szívott addigi élete során, ez esetben is azt adja vissza.

Hát igen, nem csak az én stílusommal van baj. Igen a barátnőm dolga , érdekelt mások hogy látják.

Hogy milyen anyós leszek az meg a a családom dolga:)

Hogy a kettőjük kapcsolata milyen volt arról nem írtam sehol, hogy te miket kombinálsz hozzá.. azon meg jót nevettem:)

Attól függ, milyen idősek a gyerekek, mennyire komoly köztük a kapcsolat (kamaszszerelem, vagy pl. huszonévesen tervezgetik a közös jövőt).

Az ember a saját otthonában szeret azt csinálni, amihez kedve van, és ha én vasárnap reggel egy szál gatyában akarok vécére menni, akkor ne azon agyaljak a hálóból kifelé jövet, hogy ki láthat meg útközben. És ez még csak egy jelentéktelen példa volt.

Mi sokáig laktunk szülőkkel itt is, ott is, de főleg nálunk. A nővérem barátja is lakott a szüleimnél életvitelszerűen, a szüleim soha nem csináltak ebből problémát, és ha nem akartunk volna mi magunk elköltözni, még vígan ellehetnénk most is ott vagy a testvéremék is. Hozzátartozik, hogy nálunk a amúgy sem alap, hogy a szüleink a alánk, a saját gyerekeik feneke alá toljanak mindent készen, így eleve kevesebb az ütközésipont, hiszen nem plusz teherként csapódtak a családhoz a fiúk.

A nővéremék azóta is együtt vannak, és mi is.

Még jó messze vagyunk ettől, de nekem teljesen természetes, hogy a gyerekem párja ugyanolyan teljes értékű és jogú családtag, mint a kölkeim. Hogy a férjem hogy fogja elviselni, hogy a kishercernője már egy másik pasit imád, az persze érdekes lesz :)

Minden esetre szeretnék legalább olyan jó anyós lenni, amilyen nekem van. És nagyon össze kell szednem magam, mert igen magasan van a léc.

De hogy a fiam barátnője, felesége sose lesz számomra a "nője", abban biztos vagyok :)

Na meglátszik a stílusodon a hozzáállásod a "nője" szó hallatán...

Szerintem miért ne lakhatna ott, legalább közel vannak, amúgy a fiataloknak segítség kell.Inkább legyenek közel, mint távol.

Amúgy a barátnőd dolga, nem a tied.

Jó anyós leszel a jövőben...csak így tovább!!!

Nem tudom te honnan vagy biztos benne, hogy milyen volt a kettőjük kapcsolata meg, egyszerűen nem értem...Még a végén kiderül, hogy a te kezed is benne van a szakításban...

Nálunk kb. ugyan ez a helyzet. A fiam és barátnője egyik héten nálunk laknak, másik héten a barátnőéknél. Ha nálunk vannak akkor két gyerekem van otthon. (lányom már családot alapított más városban)

Ugyan ez a helyzet ha a barátnőéknél vannak, ott is otthon van a fiam is. Bevonják a házkörüli munkába is, bevásárol, vigyáz a család kisebb gyerekére, stb. Barátnő nálunk is tesz vesz.

Igen, azt hiszem az egyensúly, mint minden másban itt is lényeges.

Itt szerintem szimplán a beköltöző fél hozzáállása a kérdés. Egy Anya is bármikor szívesen veszi, ha elmosogatnak helyette, vagy kitakarítanak, mire hazaér. Én is nagyon sokat lógtam Pároméknál, kábé mindennap, és ezt úgy oldottuk meg, hogy mindenbe segítettem, és persze nem voltam láb alatt, ha nem kellettem. Mondjuk az a ház kb 300nm, szóval simán el lehet lenni anélkül, hogy zavarnánk egymást, ez egy kis lakásban nem biztos, hogy kivitelezhető.

A lényeg az akart lenni, hogy ha alapból negatívan állsz a gyerkőcöd párja elé, és esélyt sem adsz a közreműködéshez, akkor abból semmi jó nem fog származni.

Meg persze szabályok felállítása is nagyon fontos!

Sok sikert!

Mindenki annyit enged meg magának, amennyit megengednek neki. Csinálhatta, hát csinálta.

Világosan le kell fektetni a szabályokat. Kb ennyi.

én pesti vagyok barátom esztergomi. 6 éve vagyunk együtt ebből 3,5t külföldön dolgozott,addig 3 hetente láttuk egymást, így akkor havonta egy hétvégét ott töltöttem. most már itthon van régóta de ez valahogy így alakult ki a hétvégéket mindig Esztergomban töltöm, ha nem vagyok beteg vagy nincs valami dolgom.

mindig elmosogatok reggeli, ebed vacsi után, segítek a főzésben, a barátom ingeit én vasalom ki.

engem zavar a helyzet, hiába tudom h szeretnek ott, nem szeretnek nyűg lenni :) de barátom kerek-perec megmondta anyukájának hogy ha zavarja szóljon.

így azért elég tiszta a helyzet szerintem.

meg hál-isten ez már csak átmeneti állapot mert idén összeköltözünk külön lakásba.

működhet ez a dolog, de életvitel szerűen megrontja a kapcsolatot szinte mindig.. barátnőméknél felejtette ott magát a pasija, az elején minden rózsaszín volt, most áll a háború barátnőm és barátja, barátja és a szülök, barátnőm és a szülei között.. idegeire mentek egymásnak.

Biztos furán fog hangzani és sokan azt mondják, hogy rátelepedek egy szem kisfiamra, de én a fiammal megbeszéltem, hogy se neki, se a barátnőinek nem kell a másikhoz költöznie. A mai világban ez nagy teher a szülőknek, hiszen plusz egy ember fogyasztja a villanyt, gázt, stb., plusz egy emberre kell főzni.

Nálunk az alakult ki, hogy időnként nálunk alszik a barátnője vagy ő a lánynál.

Én is úgy viselkedek a barátnővel mintha a sajátom lenne, de sosem várom el tőle, hogy csináljon valamit nálunk, mert ő vendég. Persze kimosom az ő ottani ruháit is és ki is vasalom, de ebből nem csinálunk nagy ügyet:)

Én sokáig kb kétlaki életet éltem. Hol otthon voltam, hol pároméknál (most már a férjem). Anyósom ugyanúgy kinyalta a fenekem, mint a fiának.

Persze nem követelőztem, meg nem csicskáztattam.

Szerintem ebben meg lehet találni az egyensúlyt. Sőt, ha az anya szereti a gyereke párját, akkor tényleg úgy is viselkedik vele, mint a saját gyerekével.

Mi a véleményed arról ha a tizenéves vagy 20 évei elején járó gyereked párja életvitel szerűen nálatok lakik?

Csak én nem tartom ezt túl jó ötletnek, vagy valójában normális ha úgy él mozog egy háztartásban a más gyereke mintha ő is oda született volna.

kb 5 évig élt barátnőméknél a fia nője, mondván a közeli nagyvárosban tanul. Barátnőm mosott takarított, főzött rájuk, ha valamit kért hogy a csaj csinálja meg szájhúzkodás volt a válasz.

Külön mentek miután a lány végzett a sulival, persze a mindenes cseléd nélkül a házaspárosdi már terhes volt neki, több látványos szakítás után a fiú már egy másik lánnyal van ( első babájukat várják).

Már akkor is mondtam neki, nem normális hogy engedi, én pl nem tenném. Nyilván más ha hétvégén alszik ott néha, de hogy saját gyereknek nyilvánítsa magát....

Mi a te véleményed?