A gyerekem kamasz és én vagyok a rossz ..nálatok is igy van ez? (beszélgetés)

Van még remény feléleszteni ezt a topikot?

Szerintem rengeteg anyuka van itt, akinek kamaszkorban van a gyereke...

Kis gyerek kis gond....bizony, bizony :).

Gyere, mesélj....beszélgessünk. Tapasztalatok...

A mai kamaszok nem olyanok, mint mi voltunk...de őket is szeretjük...

Egy nagyon jó gondolatot olvastam egyszer...

Az a szerencséjük a kamaszoknak, mire elérik a kamaszkort, a szüleik megszeretik őket, különben nem élnék túl! :)

..teljesen igazad van, de a tágabb környezettől nem tudjuk megóvni őket, bízni kell abban, hogy a családból hozott példa talán jobban hat a személyiségére.

Nekem két felnőtt lányom van, a nagyobbik alkalmazkodó volt kicsi korától kezdve, míg a kicsi akaratos, hisztis, pedig próbáltuk egyformán terelgetni őket... a kicsi miatt, aki már 39 éves nagyon sokat sírtam, többször megbántott és egyszer azt mondtam neki,hogy" nem kívánok semmi rosszat az élettől, csak azt, hogy adjon neked két fiút és azt kapd vissza tőlük, amit nekem adtál"!..és mid ad a sors, van két gyönyörű fia és a kisebbikkel, aki most 13 éves ugyanazok a gondjai, mint nekem volt vele..az élet ismétli önmagát!

Ennek ellenére mind a két gyermekemmel imádjuk , segítjük, tiszteljük egymást...mind a kettő az én hivatásomat folytatja, óvónőként a sajátjuk mellett a másokét is nagy szeretettel nevelik, gondozzák.

A kamaszokkal régen is és mai sok a gond, de ha szeretetet éreznek minden megoldható!

IGEN DE TELEVAN MINDEN PORNÓVAL ÉS KÁBITÓSZERES VACKOKKAL MONDHATUNK MI AMIT AKARUNK CSAK KIPROBÁLTAM A VÁLASZ MA MÁS VILÁG VAN DE NEM JOBB SOKKALTA NAGYOBB VESZÉLYEKKEL TELI AZ UT A FELNŐTTÉ VÁLÁSIG MA MÁR NEM CSAK A CIGERTTA HANEM EZER RÁHATÁS KÖZT ÖRLÖDIK EGY GYEREK ÉS A TV IS CSUPA ERŐSZAKKAL TELIS TELI...

SZÓVAL NEM CSAK MI ELHATÁROZÁSUNK IRÁNYÍT HANEM A SZUPER KÖRNYEZET

HÁT HA MÉG EGY KIS KÉSSÉGE IS VAN A GYEREKNEK KIKERÜLNI ÉN SZERINTEM NEM SIKERÜL ÉS MI MEG LELKÜNKRE VESZÜK MINTHA MI OKOZNÁNK A BAJT

Ez is igaz.

Csak én mindig magamból indulok ki,az akkori világból,amiben én nőttem fel,az akkori követelményekből,az akkori elvárásokból....stb.pedig tudom, hogy az akkori és a mostani világ nem egyezik,ma is rohamosan változik a világ (rossz irányba).

Bár nem volt olyan régen,de akkor is.

Tudom ez hiba,hisz a mai világ sokkal több veszélyt hordoz magával,bár a drogok akkor is megvoltak,még sem fordult meg 1 percig sem a fejemben,és remélem nagyon,hogy a gyerekeim fejében sem fog.

Egyébként a mai nevelési módszerekben nem mindegyikkel értek egyet.Pl.hogy a gyermeket csak terelgetni kell,és nem szabad befolyásolni,had döntsön önállóan neki mi a jó.......stb.bla-bla.Egy szülőnek igen is van joga beleszólni,hol a határ,éppen azért, hogy a bajt megelőzzük.

De a meglévő, karcsú tapasztalataim azt mutatják,hogy ez hiba,mert a gyerek annál jobban akarja.A mai gyerekeket nem lehet meggyőzni,érvelni nekik.De én,mi akkor is töretlenül próbálkozunk,próbálkozunk úgy terelgetni,hogy a gyerek a helyes irányt vegye....

Ez is igaz.

Nagyon nehéz.Szerintem.Pedig annyira szeretnék jó anya lenni.Mért van, hogy a lányom rajong értem,a fiam,khm- messze van a rajongástól,pedig egységesen szeretem őket,s lassan Danival már többet is foglalkozunk,mint a pici 3 évessel.....????

Én most eléggé meg vagyok ijedve,pedig még csak a kiskamaszkorban vagyunk a fiammal.

Mi lesz később....????

Próbálom könnyedén megélni a nehézségeket,de az nem szülő,aki nem borul ki egyetlen egyszer sem,mert akkor nincs benne az aggódás.

Sokszor felteszem a kérdést:jól csináltam?

Pedig egyszerűen jól csinálni,tökéletesen nem lehet.

Nálunk,a nagyobbiknál esedékesek ezek a dolgok,9 éves.Sajnos,sok rossz dolog bújik meg a dolgok hátterében,amiken tudok változtatni változtatok,amin nem tudok,mert más helyett nem tudok lépni......

De az 100,hogy nagyon elfog a bizonytalanság,mit csináljak,mikor,és miért......

Valamiért a fiamnál mindent nehezebben viselek,könnyebben kiborulok,és nagyobbat csalódok,ha rossz történik, mint a láyomnál,pedig egyformán szeretem őket.

Az is 100,hogy a fiam által kitaposott úton könnyebb áthaladnom,azaz már tudom a picinél mire számítsak......és könnyebben veszem az akadályt.

Úgyhogy, a sok nehézség után csak a jó következhet,remélem.

Csakhogy nem mindegy a nehézségeket hogyan éljük meg.........egyedül,vagy segítséggel....????

először is nekem egy osztálynyi a gyerekem igy a baj is sokkalta könnyebben talál meg.. persze az örömök is és az a gyerek a legjobb ki legmesszebb van igy most noémi vagy anti...ők most cipruson és németországban vannak és természetesen nekik hiányzonk legjobban is egyelőre a közös telek és az egyik uj ház adott sőt a másik ház tervei nyomják a fiokot már itt de én mind szélnek eresztem először és egyet visszahivok hátha jön majd...

de ki kell mindenkinek probálni mire menne ha nem lennénk vele..

az embvernek a gyereke bajai még sajátjánál is rosszabbak..munkanélküliség fiu cserék minddel szenvedünk mi...

és van ki olyan mélyen sebez lassan a heg bevaratlan marad amig élek...

azért gyermekeink boldogsága ennél sokkaltöbb mindenen függ...beleszolni nem is mernék...

de néha kihasználom ,hogy vannak és a kamaszok lehetetlenségeinek igazítását áthárítom mert egy fiataltól könnyebb elfogadni...azt mit apa ugy is mondana...