"A lelkek találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla." (Charlotte Brontë) Valóban így lenne? (beszélgetés)

Sziasztok

Szeretném ha válaszolnátok arra a kérdésemre, hogy ha én már megtaláltam Őt és boldog voltam Vele több mint 20 évig, akkor a sors miért vette el tőlem Őt egy perc alatt? Mi lehet ennek az oka?

De csodálatos dolgokról írtatok.

Azt hisszük, hogy ez a szerelemről szól. Pedig ez annál sokkal szebb és magasztosabb érzés.

Erről nekem is van történetem. Egy évig hiába próbálkozott nálam a pasi. Párkapcsolatban élek, persze nem a legjobb az összhang köztünk, de ugye a megszokás...Így inkább csak a hiúságomat legyezgette. Szeptemberben történt velem valami, ami fenekestül kiforgatta gondolkodásom és én vágytam együtt lenni vele. Úgy viselkedtem, mint a szerelmes tizenéves lányom. A föld felett jártam egy méterrel, állandóan mosolyogtam és kivirultam. És én kezdeményeztem. Odaadtam a telefonszámom, megszerveztem a találkozásunk. Na az volt aztán a nagy durranás. Nem volt hatalmas sex, itt nem az volt az Univerzum célja. Nekünk találkoznunk kellett és a testi vágyak hozták össze a lelkünket. Tudjátok én úgy éreztem magam mintha rá vártam volna egész életemben. Nem hagyott nyugodni az érzés, de azt hiszem az ő lelke még nem érte el a megfelelő érettségi fokot, hogy igazán egymáséi legyünk.

Én annyira belebetegedtem az érzéseimbe, hogy felkerestem egy spirituális tanácsadót és megnéztük mi volt a mi találkozásunk célja.

Először a jelenlegi párkapcsolatomat tettük helyre, a mi "karmánk" a kicsi gyermekem születésével beteljesedett. Valószínűleg ezért romlott meg utána kapcsolatunk.

Valószínűleg Katabosziék, ti is azért nem jöttek össze rögtön, mert még mindkettőtöknek elintéznivalója volt.Ugye milyen csodálatos érzés a karjai közt lenni, mintha hazataláltál volna.

Ő pedig... tényleg a lélektársam. Mi ebben az életünkben nem leszünk egy pár , de a lelkünk felemelkedés után( az is hamarosan elkövetkezik) együtt lesz. Annyira megnyugodtam a terápia után és azóta is nagyon boldog vagyok.

Tegnap 11.11.11. volt és szívtam magamba a rengeteg energiát. És most várok, várok, hogy sorsunk beteljesedjen.

jav.:

codát-csodát

Elnézést a félreütéseimért.

"A lelkek találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla. "

Ahogy az előttem szóló irta ezt a tökéletes idézetet a témára, úgy nekem az a véleményem:

Aki valóban megtapasztalta és átélte ezt a kimondhatatlan codát-a nemtud róla beszélni. Mert nincsenek emberi szavak, smivel ezt le lehetne tökéletesen irni.

Tehát aki beszél róla, azon felül, hogy azt mondja a lelkem másik fele-az nem tapasztalta meg.Max. szeretné és próbálja utánozni azt amit még nem érzett.

"A lelkek találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla."

Nagyon szép gondolat...

Sziasztok!

Én sem tudom elmondani szavakkal. Soha ilyet korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem, de mikor megláttam Őt olyan érzésem volt hogy Ő az!Mikor közeledni próbált felém, olyan volt mintha bele láttam, éreztem volna az érzéseit:fájdalmat, vágyódást, izzást, szenvedést, kételyeket, haragot, csalódást. Sokkal idősebb mint én. Amikor megláttam a tekintetében a lángot a legelső gondolatom az volt:Úr Isten, csak nehogy elveszítsem ŐT. Pedig konkrétabb dolgok nem történtek még közöttünk.Kapcsolatban élek, igaz elég rossz kapcsolatban, és próbáltam elfelejteni, de egyszerűen nem megy.Viszont biztosan érzem, legbelül, hogy szeret engem és ő is szenved miattam.Nem tudom miért érzem így.Olyan mintha már hozzá tartoznák, mintha egy gumi kötél lenne közöttünk, ami visszaránt és csak idő kérdése a tényleges kapcsolatteremtés. Úgy érzem ha rá nézek mintha önmagam látnám benne, a másik felemet. Ez a Sors? A fintor pedig az a 25 év, ami köztünk van?Épp ésszel ellenkezik, de ha tényleg szeret nekem vele kell tartanom ebbe a kapcsolatba.Úgy érzem ez nem lehet másképp.Létezik ilyen helyzet?Azóta a régi életem oda, csak körülötte forog minden, másra sem tudok gondolni és néha úgy érzem, mintha egy új életre egy új boldog kapcsolatra kellene készülnöm.Mi ez? Mi történik? Miért pont Ő?

Csak nyugi, nagyon sem kell siettetni, de lehet jelzéseket adni, mert ezek a fiúk jobban szeretnek Ők dönteni, csak mi meg segítsük ebben a bizonytalanságukban :)) és utána jöhet a mondás,

a férfi a család feje, a nő, meg a nyaka.:))

Igen ám, csakhogy a fej arra fordul, amerre a nyak akarja :))))

de ezt is finoman, csak óvatosan :)))

én értem :)

az előbbi hozzászólásomat ugy értettem, hogy van ugy, hogy kölcsönösek az érzelmek, de pont a nagy érzelmek bénitják le mindkét félt, és nehezen tudnak kapcsolatot kialakitani.

Miért? Mi mindketten foglaltak voltunk, bizonyos értelemben, de ha beszélgettünk, akár más előtt is, bizony látszódott rajtunk, hogy mit érzünk és gondolunk.

De igyekeztünk mindent titokban tartani.

Az a véleményem, ha Ő van Neked szánva az égiektől, megkapod, lehet nem azonnal, lehet bizonyítani kell, hogy megérdemlitek egymást.

Nem a siker számít, hogy máris összejöjjön az ember az általa szeretet személlyel.

hanem az, hogy valóban Ő kell neked és nem csak egy futó érzés. Szóval érted.

nem vájkálsz, dehogy, legfeljebb annyit mondok el, amennyit jónak látok :))

Ez annyira erős valami volt, hogy soha nem tudtam más fiúval jól érezni magam, mert mindig hasonlítottam Hozzá őket.

Ő is udvarolt, ez hosszú história.

Jól mondod, én is csak olvastam lányregényekben ezt. Soha nem hittem, hogy ez létezik és pont velem történik majd meg. Hihetetlen is, nem egy hihető, pedig így történt :))

Utána egy pár szót váltottunk, mert ez munkahely volt, én pedig siettem máshova, ugye udvaroltak akkor nekem is.:))

De valahol mindig ott mocorgott bennem és ahányszor találkoztunk teljesen más érzés volt, mint bárkivel eddig. Ő is udvarolt, tehát nem sok reményem lehetett.

Vártam, beszélgettünk, egyre többet és többet, majd eljött az idő, amikor tett egy gesztust, ettől kezdve jártunk együtt. :))

Ha azonnal megvolt és kölcsönös is volt.. Miért kellettek évek? Mire? Hát nem ez a legerősebb valami, ami létezik?..

(bocsi, csak szeretném megérteni, nem a magánéletedben vájkálni - remélem nem veszed annak:)

Én mentem anyukámhoz, Ő jött ki a liftajtón és egymásra néztünk, azonnal mosolyogtunk, pedig Ő is én is elég komolyak voltunk mindig :))

Amikor kezet fogtunk, már tudtam, nekem EZ a fiú KELL. Még szerencse, hogy neki is ezek voltak az érzései, bár vártunk egymásra elég sok évet :)))

Nagyon-nagyon jó ilyet olvasni. Gratulálok a 33 évhez.. ez tényleg nem semmi..:)

És milyen jó, hogy Ő is.. azonnal.. hogy találkoztatok?

Sziaa:)))

Nem könyvből, csak találtam ezt az idézetet, külön mindentől.

Azóta sokminden történt.. vagyis nem "annyira" látványos dolgok, inkább csak bennem. Azt hiszem értem, amit akkor nem értettem.. Jól vagy??