3-4 havonta egyszeri találkozás...külföldi munka miatt. (beszélgetős fórum)
akkor hagyjál időt. ha igazán szeretitek egymást, nem fog véget érni csak azért, mert ő külföldre megy, találkozhattok úgy is, és az idő eldönti, hogy együtt akartok-e maradni vagy külön. lehet, hogy pont te leszel az, aki inkább lemond róla :)
Szinte biztos vagyok benne, hogy azt mondaná, ne cseréljem fel a mostani stabil és jó munkámat egy 10-12 órás szalagmunkára, amit vagy bírok, vagy nem, és ne menjek a bizonytalanba. Fordított helyzetben én is ezt mondanám. Célozni céloztam már rá, hogy mi lenne ha... és nem válaszolt rá semmit. Ő sincs a legjobb passzban... Nyaggatni sem akarom. Csak szenvedek csendben.
miért nem kérdezed meg? lehet, hogy ő azt hiszi, te nem akarnál menni. ha nemet mond, az sem rosszabb, mint csendben hagyni, hogy menjen, nem?
Látom, régen nem írt ide senki, de végigolvastam a hozzászólásokat, és most, ha lehet, még sötétebben látom a saját helyzetemet: régi szerelmemmel kb két hónapja tart újra a kapcsolat, és nagyon szeretem őt, az igazság az, hogy mindig is szerettem, bár annak idején elváltak útjaink. Azt hiszem, ha itthon maradna, ebből lehetne egy boldog élet...de ő is külföldre megy. Nálunk ráadásul nagyon kezdeti még a dolog, nincs mire építeni. Én papiron házas vagyok ugyan, de gyakorlatilag már nem, szóval mehetnék is vele, ha akarná...De nem tudom, akarná-e. Nem akarom megkérdezni tőle, félek, hogy nemet mondana. Nekem itthon viszonylag jó munkahelyem van, gyerekeim itt élnek, igazán eddig nem is lett volna komoly okom elmenni innen, bár megfordult már a fejemben. Most meg csak sírok, mint egy kamaszlány, persze előtte nem, mert ő sem jókedvében megy el...Ha elmegy, én kész leszek, padlót fogok, nekem már valószínűleg nem lesz ilyen az életemben, őt vártam vissza éveken keresztül, most visszajött és elmegy...
sziasztok.nagyon sokat rágódok ezen a külföldi témán hogy menjek e vagy inkább maradjak és válasszam a párkapcsolatomat. igazából őszinte voltam a páromhoz és elmondtam neki hogy vacilálok és még nem döntöttem..akkor ugye megkaptam az ultimátumot, hogy őt elvesztem ha kimegyek 5 hónapra a szomszédos országba. Tegnapi veszekedésünk alkalmával elmondta hogy amikor 2010 dec - 2011 április külföldön voltam akkor ő járt egy rövid ideig egy szűz lánnyal, akivel 5ször meg is csalt engem. Azt hittem a szívembe kést döftek amikor elmondta. Az indoka az volt hogy mivel látja rajtam hogy vacilálok ezért megkönnyítette a dolgomat ezzel. Válasszam a pénzt. És én mondtam neki hogy megbocsátom, és a testi megcsalás nem olyan szörnyű mint a lelki, érzelmi, de azt mondta hogy ha kimegyek akkor nem fog még egy csajt azért kidobni amiért én épp jövök haza. És nem igazodok ki egyáltslán rajta. egyik szavában azt mondja hogy ő szürkének érzi már ezt az egészet, és hogy ő szeretne olyanokat szexelni hogy a nő elélvezik alatta ( nem úgy mint én...szeretné a lángolást érezni megint mint a kapcsolatok elején.meg hogy már nem szerelmes belém. Mondtam neki hogy én sem.Átalakult szeretetté, kötődéssé.Szerinte olyanok vagyunk mint a nyugdíjasok.Másik szavával azt mondja ha itthon maradok semmi gond nincs,elvesz feleségül jövőre.Csak a cisztáim, hormongondjaim miatt aggódik hogy nem lehet gyerekem.
Vélemény?
Sok erõ és kitartás kell hozza, én sokszor érzem úgy, hogy nem bírom már, van amikor sírok, van amikor egész nap alapból feszült vagyok. Erõsebbnek gondoltam magam lelkileg, de úgy néz ki tévedtem. Hihetetlenül rossz ez a helyzet :(
Szia tigirl! Hasonló cipőben járok, nekem is külföldön (Ausztriában) dolgozik a barátom. Bár ez talán nem olyan nagy táv, és mi eddig megoldottuk úgy h 2-3 hetente hétvégén találkozunk. Nem vagyunk együtt régóta, és amikor összejöttünk akkor már kint dolgozott, szóval tudtam mit vállalok be. Mi minden este beszélünk skype-on, ez alap h ha mindenki végzett a nap végén, akkor beszélünk. Így azért könnyebb, mert látom is és hallom is:)
Előtte volt egy hosszú többéves kapcsolatom, aminek kb. a felénél a párom kiment Londonba dolgozni 9hónapra. Átvészeltük, bár nem volt könnyű, volt h 3hónapig nem találkoztunk. Akkor azt mondtam h soha többé távkapcsolat...és mégis belevágtam megint:)
Szia, csak te tudhatod, hogy ez a 3 év együttlét mennyit jelent, mennyire vagy boldog, elégedett, bizalmas stb. Ha úgy érzed, hogy minden tekintetben õ az igazi, akkor vedd fontolóra, hogy valahogy megoldod az anyagi gondokat. Egy kicsit durva, hogy kerek-perec kijelentette a szakítást, ha elmész, de az is lehet, hogy csak azt akarta elérni, hogy lemondj róla és nem gondolta komolyan. Ha komolyan gondolta, akkor is meg kell beszélni, mert függ attól is az egész, hogy mennyi idõre mennél, mivel foglalkoznál stb. Mi a párommal rengeteget beszéltünk errõl mielõtt elutazott, holnap lesz 1 hónapja, hogy Csehországban van. Nagyon nehéz és rossz nélküle, ha visszajön, akkor ismét megbeszéljük, hogy megérte-e, mert az a legfontosabb, hogy lelkileg ki hogyan bírja ezt. Amondó vagyok, hogy ha az egész kapcsolat rovására menne, akkor inkább hanyagolnánk a külföldi utat, mert a külön töltött idõt nem adhatja vissza nekünk semmi, bármi baj is megtörténhet. Ha neadj'Isten pont azalatt lesz beteg vagy szenved balesetet amíg nem vagytok együtt, örökre bánnád...persze ez csak piti feltételezés, de igen, benne van a pakli mélyén.
sziasztok.
szeretnék kimenni külföldre dolgozni 900 km távolságba, hogy anyagilag összeszedjem magam, senkire nem számíthatok anyagilag csak magamra. Van egy párom 3 éve, és nagyon jól megvagyunk, együtt is élünk másfél éve. Összeszoktunk vásárlás, háztartás minden téren harmonikus a kapcsolat. A gáz hogy ő nem akar kijönni külföldre, sőt, ha kimegyek ő szakít velem és keres mást. szerintetek mitévő legyek? Menjek vagy maradjak? szexben is kissé a fétis dolgok felé irányulna, csak én nem vagyok ebben partner..lehet hogy hosszú távon ez sem a legjobb, de azt mondta hogy velem azért azt a fajta action-t nem csinálná mert tudja hogy nem szeretem. írjatok. köszi.
Örülök, hogy írtál, megnyugtattak a soraid :) sokan mondták, hogy erõsebb lesz a kapcsolat miután újra együtt leszünk és, hogy 3 hónap nem is olyan sok. Vannak persze negatív tapasztalatok is, amiket mások meséltek, de hát minden ember más. Megcsalástól nem félek, inkább attól, hogy megváltozik kicsit, vagyis, hogy megszokja az ottani stílust, a haverokkal való viselkedést meg ilyenek. Túlbonyolítom én is, az biztos, de ez az elsõ ilyen élményem, egyelõre nem tudom mit kezdjek vele :S
Szia!
Az én férjem is külföldön dolgozik,a mi kapcsolatunk ez által még erősebbé vált:)
Olyan szerelmet érez az ember a másik iránt,mint a kapcsolat elején:)
Azzal riogattak,hogy esetleg megcsal???Szerintem,ha valaki hajlamos a félrelépésre,akkor azt akár a helyi tsz-telepen is megteheti...
Úgyhogy kitartás,lassan itt a Karácsony:)))
Sziasztok,
Késõn ugyan, de visszatértem, mert konkrétan történtek dolgok.
Ismételten leírom, hogy nem volt és nem is lesz szó 2 teljes év különlétrõl.
Írom a fejleményeket:
- párom kapott egy lehetõséget, csehországi munkáról van szó, tegnap utazott el, decemberben jön haza. Fontos, hogy bármikor hazajöhet, ha netán közbejön valami.
- közben én bejuttam mesterire, folytathatom a tanulmányaimat
Ismerõsök, sõt, 3 jó és kedves barát is lesz vele, szóval nem lesz nagyon unalmas, vigyázni is tudnak egymásra. Köztünk pedig stabil a bizalom, egyetlen bajm az, hogy nagyon fura most még, szokatlan a különlét. Megszoktam, hogy minden nap együtt vagyunk. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, remélhetõleg internet-en is sikerül majd olykor kommunikálni.
A kapcsolatunk szoros, stabil, holnap leszünk 3 évesek és 7 hónaposak. Rossz egyedül most, félek, hogy valami gondja, baja lesz stb. Próbálom lefoglalni magam, tudom, hogy renegetg nõnek és feleségnek dolgozik külföldön a párja, vagy kamionosként stb. Ki kell bírni, de nagy segítség lenne, ha tudnék itt beszélgetni olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak.
Azért vigyázz! A férfiak, azok férfiak! Láttál már olyan férfit, aki 2 évig kibírja nő nélkül?
Ha a kapcsolatod fontos, ne menj egyedül! Bár nekem azért furcsa a casinoban szerzett "fizetés". Ott azért, ha jól tudom, veszíteni is szoktak!
Elvileg igen, egy stabil kapcsolatnak ki kell bírnia 3 hónapot! De csak akkor derül ki, hogy mennyire stabil egy kapcsolat. És közbejöhet bármilyen külső körülmény is! Én kis gyerekkel maradtam egyedül, mert visszajött a férjem,és működésképtelen lett a házasságunk!
Én azt mondom saját tapasztalatból, hogy ne menjetek külön külföldre dolgozni! Nekem ráment a házasságom! A férjem 3 hónapig volt csak távol, de egy teljesen más ember jött vissza, mint aki kiment, pedig a kapcsolatunk nagyon stabil volt előtte.
sziasztok!Kérlek írjátok le a véliteket.Köszi előre is.Két éve vagyok együtt a barátommal. Együtt is lakunk. Fél évet voltam ausztriában, és skype-oltunk heti többször. Lényeg a lényeg, hogy elég nehezen viselte, engem lekötött a meló. És most hogy megint mennék ki anyagi helyzet jobb reményében, azt mondta a barátom hogy fél évet még talán kibír, de többet nem, és akkor majd eldől hogy mi lesz velünk, mert neki olyan csaj kell aki vele van nap mint nap és nem távkapcsolatban élnek. Én pedig mondtam neki, menjünk ki Angliába ketten ahol én sem tudom a nyelvet (ő sem) és akkor egyenrangúan ketten összehozzuk a szerencsénket. De a véleménye az hogy ő itthon gondolkozik és tegyem azt én is. Neki megvan a saját lakása, autója, bankszámlája, nagyszülői szülői háttér,és jelenleg a régmúltjához visszatérve casino-ba jár. Igaz havi 70-100 körül hozza össze apránként a bevételét..de én mégsem értem hogy miért nem akar rendes melót vállalni. Én nekem nincs szülői hátterem, késői gyerek vagyok, van egy fogyatékos tesóm akitől segítségre szintén nem számíthatok, és magamnak kell beteremtenem minden filllért. Munkával. Jelenleg munkanélkülig vagyok még 1 hónapig. Lejárt a 3 hó. És én menni akarok külföldre. Barátom biztonsági őrként akar dolgozni.Mondogatja hogy hétfőn megújítja az igazolványát. Nem tudom elhiggyem e neki hogy elmegy dolgozni. És igazából azt sem érti, hogy én miért nem tudom azt megérteni hogy ő casino-zásból összeszedi a "havi fizetését" úgy mintha dolgozni járna. Nem iszik, nem dohányzik. Rendes pasi. Azt mondta ő húz egy vonalat, és ne tovább. De nem tom miért nem akar velem együtt működni a külfölddel kapcsolatban? Menjek, vagy maradjak? A mai pasik olyan elviselhetetlenek hogy nehéz találni egy értelmes párkapcsolatot.Mitévő legyek?
És arról mi a véleményetek, ha az embernek a gyerekei mennek ki véglegesen külföldre, az egyik ide, a másik oda? Az se könnyű. Tudom, hogy nem lehet az útjukban állni, boldoguljanak, de azért belegondoltam, hogy majd évente ha egyszer-kétszer látom az unokáimat...Meg beszélhetek velük interneten. Ismertem már nem egy idős embert, aki így élt, itthon egymagában. Értelmes, orvos volt egyikük, azt mondta, olyan, mintha nem is lennének...Pedig hébe-hóba kiment hozzájuk, de az nem ugyanaz. Én is ettől tartok, hogy ez vár majd rám.
ne tanulj, te is menj ki dolgozni vele együtt. ha szereted a közelségét és napról napra együtt vagytok, nehezen lehet kibírni. én 6 hónapot voltam távol, felénél találkoztunk, de az a két hét annyit ért, mint halottnak a csók.
ha nagyon tanulni akarsz és levelezőn is el lehet végezni, akkor szerintem az a megoldás.
De igen, lenne egy ilyen lehetõség is. Persze erre sem tudok biztosat mondani, mert addig még sok van. Jó lenne az is, nem vetem el az 5letet, de jussunk el odáig és együtt legyünk akkor is.
Sajnos ebben van valami. Mi is két évre jöttünk ki, ami most telik le. Nos az a két év most 10 évre bővült. Minden vágyam egyszer hazamenni, de nem érné meg. És nem a pénz miatt, mert a férjem pozíciójában otthon is keresne ennyit, viszont biztos nem lenne ennyire nyugodt. Itt nem idegeskedik, szeret bejárni dolgozni, szóval nyugodtan élünk.
És arról sem lehet szó, hogy ha le mesteriztél, akkor utána menjél?
Így van, nem a világ végére megy, mindketten tudjuk folytatni a dolgainkat és ha jól összejön minden, akkor 2 év után ha kedvem lesz kimehetek én is, vagy itthon az addig szerzett pénzbõl kezdünk el apró lépéseket tenni :)
Gondolatban olyan könnyû és nyugtató minden, bárcsak gyakorlatban is így lenne :)
Értelek, van igazság abban is, hogy vannak jó oldalai annak is, ha vele mennék, csak az itthoni körülményeim, terveim stb. nem engedik meg. Fiatal korom ellenére elég sokmindent láttam már és éltem át, azt, hogy nem találkozunk minden nap meg hasonlók, kibírom. Itt van az internet, a telefonok stb...rossz lesz, de kibírom. Azt a felét nem bírnám ki, ha kiderülne, hogy nem akar hazajönni, mert nem éri meg itthon dolgozni. Mondjuk ezt teljesen kizárta és megígérte, hogy tényleg 2 évrõl lenne szó. Csak hát, hall mindenfélét az ember, hogy aki 1x elmegy annak annyi...bízom benne, mondhatom, hogy tökéletes a kapcsolatunk, de még sosem voltunk külön. Az újdonságtól tartok csak.
Ennek igazán örülök :-)
Nézd, fontos, hogy képezd magad, nem véletlenül választottad azt a sulit, amit, azon a fokon, ahol.
Az egész életedre kihatással van ez, mind anyagilag, mind lelkileg.
Igen, úgy érzem, értelek. Nem szabad a szerelem miatt feláldozni a jövendő életkilátásokat, sem fordítva. A vőlegényed nem a gulágra megy örökre, hanem csak 2 évre és találkozhattok időről-időre :-)
Ha valódi szerelem ez, akkor ennél nehezebb dolgokat is ki kell bírjon, hiszen a szerelem nem helyrajzi kérdés és soha nem az befolyásolja az erősségét, hogy milyen helyrajzi számon hajtod álomra a fejed ;-)
Lehet, hogy inkább te értettél félre minket. Mi is teljes mértékben melletted állunk, akik azt írták, hogy inkább menj vele. Éppen azért mert nekünk más a tapasztalatunk. Én személy szerint nem bírnám ki, vagyis kibírnám mert muszáj lenne, csak lehet, hogy közben belebetegednék.
Már írtam, hogy az én férjem is sokat utazik. Nem sűrűn, de ha megy akkor hetekre. Legközelebb szeptemberben megy el egy teljes hónapra. Most még jól vagyok és nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi gond, de tudom, hogy ha ott fogunk tartani kész leszek teljesen, pláne mert szeptemberben lesz a gyermekünk születésnapja is, és ő nem lesz ott.
Talán azért vagyok most még nyugodt, mert arra az egy hónapra hazaköltözünk anyuékhoz, és az egy kis lelki nyugalmat ad.
Szóval ne gondold, hogy mi ellened vagyunk, és mondom próbáljátok meg. Azt úgy is csak egyedül te tudod, hogy mennyire vagy erős jellem, vagy mennyire nem.
Barátnőmék is pont hasonló cipőben vannak. A csajszi most kezdi az egyetemet, a barátja meg most pénteken indul Angliába. Még nem tudják milyen sűrűn fognak találkozni. De nem lehet könnyű.
Igazából szerintem, ha komoly a kapcsolat és erős akkor mindenképpen együtt maradtok, csak kérdés, hogy hogy viselitek lelkileg....... Én nagyon rosszul viseltem. Külföldre jártam ki, egyszer bírtam 10 napot. Második alkalommal egyszerűen úgy éreztem, hogy meghalok nélküle. Ahogy ültem a vonaton és csak éreztem, hogy egyre távolabb kerülök a szerelmemtől.... Nagyon nehezen viseltem, minden utat sírással kezdtem. Na és a második útnál nem bírtam egész nap csak sírtam és sírtam..... akármire gondoltam, akármiről beszéltem semmi nem nyugtatott meg. Nem tudom mi történt akkor.... De második nap utánam indult :)) Ahogy tudtam, hogy felült a vonatra kezdtem megnyugodni. De azt vettem észre, hogy talán a távolsággal volt baj.... mert utána "csak" 200km-re voltam tőle és egy hetet vagy 10 napot simán kibírtam. Az másik esetnél meg 19 órára voltam tőle (vonattal)
Na mindegy mi kibírtuk, de nem hónapokról volt szó, csak napokról, hetekről. Én többet soha nem csinálnám, egy napot se akarok tőle távol lenni :))))
Most ezzel a hozzászólással biztos nem segítettem :)) De ezt tényleg neked kell érezned, hogy te mennyire vagy erős lelkileg..... Persze te maradnál itthon, úgyhogy az még a jobbik eset, mert így ott vannak a rokonok barátok a saját környezetedbe vagy.
Amúgy nem tudna valamelyik közeli országban elhelyezkedni, hogy azért havonta tudjatok találkozni?
Ny.ani,
örülök, hogy megérted a történetet a velejéig, eddig te voltál az egyetlen, aki mellettem áll abban a tekintetben, hogy nem muszáj én is elutazzak. Fontos, hogy tovább tanuljak, fontos, hogy majd a szakomnak megfelelõ munkát kapjak, amit szeretek. A hozzászólásaid mind pozitív érzéseket keltettek bennem, talán meg is nyugodtam kicsit :)
Láttam lennebb egy pici félreértést. Az igaz, hogy 2 évig dolgozna kint a párom,amíg én itthon tovább tanulok. De nem folyamatosan lenne kint, hanem 3 havonta jönne haza. 2 teljes év szóba sem jöhetnem egymás nélkül :O:)
Aranyosak vagytok :) én is gondoltam klasszikus levelezésre is majd :D az olyan romantikus és tényleg van mire várni, lesz meglepi :)
Hatalmas gratula ahhoz, hogy ilyen rövid együttlét után is húségesek, kitartóak maradtatok, szerencsések vagytok, sok boldogságot és csodás éveket kívánok nektek! :)
Mi 3 éve vagyunk együtt , de mikor úgy döntöttem , hogy Angliába jövök, alig voltunk 2 évesek. Az addigi kapcsolatunk koránt sem volt stabilnak mondható, sőt többször is szakítottunk mialatt kint voltam.Az ok valójában mindig a kínzó fájdalom volt, ami néhol átcsapott dühbe, hogy enm láthatjuk,ölelhetjük egymást, így ez az út látszott könnyebbnek, de végül ez sem ment.Szeptember 6 óta vagyo kint, 2 szer voltam eddig otthon ezek kb 3-4 hónapos intervallumok között mozogtak. De most jött a fekete leves, és legközelebb csak 5 hónap múlva tudok menni,amiből már másfél hónap lejárt :). Valóban nagyon jó , hogy van internet,skype és webkamera, mert anélkül lehetetlen lenne kibírni. Nagyon szeretem , és Ő is engem , és azt is tudjuk, hogy nekünk még van közös jövőnk, bár még nem látjuk ,hogy hol és mikor!Ő igyekszik kifelé, én meg nem tudom , hogy megéri-e hazamennem , nem miatta, hanem az otthoni állapotok miatt. Szerintem , csak az elvakult szerelem képes összetartani két embert a világ két különböző pontján. Már csak azért is, mert mikor gyengül a szeretet, nincs ott senki, hogy megöleljen, bókot súgjon a füledbe, és megpusziljon, vagy éppen virággal kedveskedjen...tehát semmi amivel erősíteni lehet fizikailag egy kapcsolatot, maradnak a szavak érintés nélkül. Minden nap, arra gondolok,hogy egy nappal kevesebb, és láthatom... :) Remélem minnél hamarabb eljön az a nap, mert annál nincs jobb!!!!!!!!!
További ajánlott fórumok: