A gyerek boldogsága? (beszélgetés)
làtam ojat màr ahol a gyerekkor ota mindent meg kapot jelzem ott sem volt gazdagsàg felnötèl vàlàsnal sajnos nagy let az ego csak ő gondolta magàt tökèletesnek ès probàlta csak azt az utat követni amibe felnöt majd jöt a gyerek ès ugyan azt a hibàt követi el mint amit nàla szoval a gyerek mindent meg kap mijen felnöt lesz belöle azt mar csak a jövö tudja.a màsik hasonlo sztori de ott a gyerek sose let nagykèpü vagy bekèpzelt sőt inkàbb adakozo lett segit a màsik emberen ha tud...itt inkàbb az a tanulsàg h a szűlöktöl mit tanulnak meg kaphat mindent az a gyerek de a szűlötöl függ h mit mutat neki ha a szűlö is nagykèpü bekèpzelt akk a gyerek is ezt fogja eltanulni mert ezt làsa h igy kell viselkedni ha szűlö jo pèldàt mutat akk nem lesz gond a kèsöbbiekben...
Ha otthonról ezt a mintát hozza magával, akkor bizony nehéz lesz levetkôznie - de nem lehetetlen.
Ez a cikk szuper. Es itt nem arrol van szo h utni, verni kell a gyereket, hanem arrol, h igenis szabalyokat kell felallitani ahhoz h a gyerek testileg, szellemileg, erzelmileg normalisan fejlodjon. Es ezeket a szabalyokat minden korulmenyek kozott tartani kell. Persze konnyebb legyinteni es mindent megengedni. Hat perszem
Valamelyik szulotol kell h tartson a gyerek, mi lenne akkor ha parod is olyan engedekeny lenne, mint te:) te leszel az ovo vedo anyuka, akihez mindig rohanhat majd a gyerek. Ettol fuggetlenul beszeljetek sokat, nagyon sokat, mert most kell megalapozni a gyerekkel valo jo viszonyt, most fektetitek le nala az alapszabalyokat, amiket majd az eletben hasznalni fog. Olyan lesz, amilyen ti, amilyen mintat lat otthon. Es ha ennyirr elternek az allaspontok, abbol csak baj lesz.
Igazad van. Sok felesleges dologból vizsgázunk, a legfontosabbból pont nem.
A egyébként tényleg nem megadatik, azt az ember csinálja ;) Szerintem ne görcsölj, majd beletanulsz. A legfontosabb, hogy te jól érezd magad - akkor a gyerek is jól fogja, és nyugodtabb lesz.
Ne kompenzálj, ne vegyél neki nasikákat minden nap, nem egészséges rászoktatni.
Önbizalom, önbizalom és önbizalom. Gondold át, beszéld meg magaddal, mit hogyan miként. De ne apróságokban, próbálj nagyobb volumenben gondolkodni, általánosabban felállítani szabályokat, de neked is azt mondom, először magadban rendezd le, nyugodj meg, beszéld át magaddal stb. stb.
Messze bele lehetne ebbe menni.Azért lássuk be,hogy nem adatik meg minden embernek egy harmonikus család,ahol minden tökéletes,és a szülők következetesek,tudatosak és minden szuper.Én pl apa nélkül nőttem fel két testvéremmel,anyám meg labilis lelki állapotú,és enyhén fogalmazok,ha azt mondom,rendszeresen kaptunk nem kis pofonokat...stb...Na,én ezt nem akarom,azt szeretném adni a fiamnak,amit én nem kaptam meg,viszont sajnos halvány lila gőzöm sincs róla,hogy csináljam....Szülőséget meg nem tanítanak az iskolában,így sajnos mindenki magára van utalva és abból kell táplálkozzon,amije van.Igyekszem,de sajnos nekem e kettőből van a legkevesebb.....
Én is hasonlóan voltam, igen. Aztán az életben más, de van egy tanácsom is, először mindig magad gondold át, úgymond magad neveld meg, hogy mit hogyan. Nem kell minden pici dologra szabály, csak nagyobb volumenben, mire hogyan, és ahhoz képest már könnyen tudsz viszonyulni.
De tényleg az a legnagyobb gond, ha a gyerek neveli a szülőt, és nem fordítva, és a szeretet az attól ott van, sőt.:)
Vanl. Következetességnek és tudatosságnak hívják ;)
Ez úgy baromság, ahogy van. A liberális nevelés messze nem azt jelenti, hogy a gyerek azt csinál, amit akar.
Óriási a különbség a között, hogy beidomítom, és az van, amit mondok, vagy meghatározom a kereteket, és hagyom, hogy kibontakozzon az egyénisége. Tudnia kell, hogy mindennek, amit tesz, gondol, annak következménye van. Azt pedig viselnie kell.
Szerinted hogy fog az a gyerek felnőtt korában a munkahelyén viselkedni, akit folyton fegyelmeztek, kezére csapkodtak? Hogy fogja az érdekeit érvényesíteni, hogy tanul meg érvelni, pl?
Látod, tudod te a megoldást, belül mindig tudjuk, főleg, ha kicsit beszélünk róla. Le is írtad, következetesebbnek kell lenned, és a párod pedig többet igazoljon vissza. Ezt biztos meg lehet vele beszélni. Szerintem még segíteni is fog a következetességben. Mondd el neki, hogy neked kell a visszaigazolás néha, mert az megerősít.
A kedves apukát sem ártana egy kicsit nevelni.
Ha most várod, akkor még időben szólok: gyereket nem fenyegetünk, és és ha valamit egyszer kimondunk, az tényleg legyen úgy. Kvázi a mamád - ha már megígérte - jól tette, hogy odacsapott ;)
Igen,olvastam.Át is futott az agyamon,hogy lesz-e valaha olyan módszer,amire majd azt mondják:Na igen,ez.ez a tuti recept! :)
Köszi a sok-sok választ!Igazatok van,mármint abban,hogy tudunk kellene közös nevezőre jutni...Biztos meg fogom próbálni még százszor elmagyarázni a páromnak-aki még nem a férjem :)-hogy szerintem az ő módszere miért nem jó,és hogy értsen meg engem is,de előre tudom,hogy a már leírt sorok fogják ismét elhagyni a száját...Ismerem.Ez persze nem jó,de veszekedni meg nem akarok...Amúgy mikor várandós lettem a babámmal,mi is tökjól megbeszéltük,hogy majd mit hogy fogunk csinálni,én,mint első babás anyuka,persze helyeseltem neki,ő tudja,hisz már felnevelt egy gyereket(félig),de aztán ahogy megszületett,minden teljesen máshogy jött össze.A fiam soha egyetlen éjszakát sem aludt még át,csak akkor tudtunk aludni,mikor magam mellé vettem,ami azt jelenti,hogy néha még most is mellettünk alszik,az éjjel kb felétől,hogy azért tudjunk aludni(mivel azért,hogy végülis neki is igaza legyen,meg egyébként is ez lenne a rend,visszarakosgatom a kiságyába,ha visszaaludt,de ez kb addig tart,míg én visszafekszem,meg rá kb 15 percig,aztán újra felébred,és csak akkor alszik hosszan,ha mellettünk van).Sajnálom,ezt én rontottam el,de nem bírtam a folyamatos éjjelt,meg napközben sem aludt,most se nagyon,szóval 24 órában fent lenni nem volt kellemes...De ezt szerintem senkinek nem kell bemutatnom.Fárasztó volt,meg én eleve engedékenyebb voltam vele,mint az átlag,mert szívbetegen született.Ugyan már megműtötték és jól van,de azért ez nem múlik el nyomtalanul egy anyából,hogy akkor most aztán a széltől is,ha kell... :) Egyébként nem üt rá rendszeresen,csak akkor,amikor már tényleg minden hiába,azért a rendszeres verést nem tűrném,de bele nem hal abba sem,ha egyszer meglegyintik a kezét.Felnőtt férfiről beszélünk,hát ki engedné meg,hogy a lapát kezeivel teljes erőből odavágjon egy kisgyereknek?És imádja is a fiát,csak szerinte neveletlen.Én tényleg nem vagyok következetes.Kitartónak e téren nem mondanám magam,és ebből tényleg sok probléma származik,de minden könnyebb lenne,ha a másik szülő támogatná az elsőt,ugye...Én eddig még dícséretet nem hallottam tőle azért,hogy valamit jól csinálok....Ez meg már megint másik probléma.De persze le fogok ülni vele megbeszélni,remélem,sikerül.Amúgy meg arra várok türelmetlenül,hogy a gyerek beszéljen rendesen,és akkor talán könnyebb,mert el tud mondani dolgokat,mi baja stb...És talán meg is érti azt is,amit a szülei mondanak neki...(Ne reménykedjek,mi? :) )
Azt is hozzátenném, hogy szerintem anyukám azért meséli el a történeteket nekünk rendszeresen, mert azóta is mentegetőzik miatta, pedig szerintem igaza volt. Ill. hogy még tényleg nem vagyok gyakorló anyuka, úh. ne is figyeljetek rám, mert majd pár hónap, és lehet h. én leszek a legelkényeztetősebb és legkövetkezetlenebb anyuka....
Én még nem vagyok gyakorló anyuka, még csak várom az első babámat, és nálunk egyelőre úgy tűnik összhang van legalábbis abban, hogyan képzeljük el a gyereknevelést.
Nekem anyukám a kézre csapással kapcsolatban mindig azt a történetet meséli, amikor a legidősebb bátyám 2 éves kor körül elkezdte az egyik szobanövénynek a levelét letépkedni. Anyu rászólt egyszer-kétszer, aztán azt mondta, ha még egyet letépsz a kezedre csapok, és a bátyám még egyet letépett, anyu reakcióját figyelve, és akkor anyu odament és a kezére csapott.
Nekem is volt valami hasonló esetem vele, hogy verset tanultunk, és az "útra kelt azóta a búbos banka is" helyett folyton "útra kelt azóta a büdös blanka is" sort mondogattam. És esküszöm, hogy nem szándékos volt, hogy egyszerűen az h. búbos banka nem jelentett nekem semmit, és ezért cseréltem ki számomra értelmes szavakkal... de anyu meg félt, mert épp a padtársamat Blankának hívták. És ugyanúgy, mint a bátyámat.... rám szólt egyszer, rám szólt kétszer, majd közölte velem, ha következőnek sem figyelek oda, megpofoz, és én következőnek sem figyeltem oda, és megpofozott.
Igy én a büntetésről két dolgot gondolok, a helytelen viselkedésnek igenis legyen következménye, az h. mi... én nem tartom anyut rossz anyukának azért mert életében pontosan 1-szer megpofozott, sőt most h. a saját gyerekemet várom értem meg igazán, hogy miért tette. De ha rendszeresen a kezünkre csapott volna, vagy rendszeresen pofozkodik... azért az egész más lett volna. A másik, hogy szerintem az üres fenyegetőzés mindennél rosszabb és kártékonyabb. Ha azt mondod ne csináld, mert baj lesz, akkor legyen baj.
A kényeztetésről meg... szerintem, ha mindennap van túrórudi, vagy puding, vagy rendszeresen kap játékot, akkor az a gyereknek egy idő után nem kényeztetés, hanem magától értetődő.
És amúgy alapvetően egyetértek a többiekkel, valahol a kettőtök között van az igazság, együtt kéne megtalálnotok, és meg KELL tudnotok beszélni pároddal.
Nekem az jött le, hogy nem a férje.
A saját súlycsoportjával verekedjen.
Normális ember nem rúgja tökön a férjét. Különösképpen azért nem, mert úgy gondolja, hogy amit a pasi csinál, az nem normális.
Szerintem a párodnak nem szabadna csapkodni a gyereket neked meg el kéne felejteni az elektromos kisautós h.ülyeségeket.
Vagy ha a főnök odamenne és nyakon vágná apukát, ha valami nem tetszik neki :D
Csúnyán nézhetnek... de kezet emelni rá????
Az elektromos kisautót felejtsd el; egy kerékpárral többet teszel az egészségéért.
Na igen, belőlem is kitör az anyatigris, már akkor is ha csak csúnyán néznek a gyerekemre:D
Ütésnél pedig cselekednék én is.....
Ha a 40 éves pasi ráütne a 2 éves gyermekemre, úgy rúgnám tökön, hogy a fal adná neki a másikat!
Nem félelemmel, fájdalommal lehet gyermeket nevelni, hanem következetességgel, példamutatással.Ôt is így idomították - bánalmazással.
Ez nem nevelés, hanem idomítás és elôbb-utóbb bántalmazás.
A mindennapos nasival le kéne állnod. Később könnyen rászokik majd, hogy nasival jutalmazza vagy vigasztalja magát és hogy a kajához nem egészséges viszony fűzi majd.
Igen, néha lehet venni alkalom nélkül is ajándékot, NÉHA.
A te oldaladon talán azt kéne belátni, hogy amit ezekkel a dolgokkal elérsz, az csak pillanatnyi öröm. De a cél hosszútávú: hogy boldog legyen a gyereked, mindenki ezt akarja. Ahhoz viszont nem csak szeretgetésre, kényeztetésre, van szüksége, hanem a szereteten kívül biztonságra is. A biztonságban pedig benne van az, hogy vannak szabályok, amiket következetesen betartat vele a szülő. Nem lehet gyengébb a szülő, kell egy fokú határozottság. Az a gyerek, aki egy mosollyal vagy némi hisztivel meg tudja vesztegetni a szülőket, nem érzi magát biztonságban. Hisz az a szülő, akit ennyi eltérít az akaratától, az nem megbízható. Most durván fogalmaztam, de ennek e viselkedésnek ez az üzenete.
Úgyhogy részben igaza van a párodnak, a nyakló nélküli ajnározás egyáltalán nem tesz jót a gyereknek. De a katonai fegyelem sem, a büntetéses-megtorlásos nevelés ugyanúgy árt, akit így nevelnek, nem lesz normális önbecsülése.
Megértő, szerető, de következetes nevelés kell.
Szia. Szerintem beszélnetek kéne egymàssal és mindkettőtöknek a megoldàsra törekedni. 13évig neveltük a férjemmel a gyerekeinket és én is sokszor keveredtem vitàba vele a nevelést illetően. Nagyon fontos hogy legyen egy egységes jutalmazàs büntetés rendszeretek. Enélkül csak elöbb utobb feszültség lessz az otthonotokban. Most még kicsi a csemetéd de érzi hogy ellentét van köztetek. Ha a legjobbat akarjàtok neki először egymàs közt rendezzétek el a dolgokat!
Mennyit magyarázol egy alkalommal? Még az jutott eszembe, hogy lehet, hogy többet, mint amit megért a pici, és ez is kiváltja ezt a férjedből/párodból. Egy kis két évesnek még elég röviden mondani, kevés magyarázat lehet, de nem mindig szükséges feltétlenül az sem, nagyon okosak már ilyenkor. Persze, te ismered, mindegyik gyermek más. De figyeld a viselkedését, mert lehet, hogy kevesebb is elég.
További ajánlott fórumok: