A főnökömről beszéltem a nejemnek. Erre ő felmérgesedett és... (beszélgetés)

Természetesen nem. Csak azon röhögtem ahogy elképzeltem hogy ott egymás mellett fekszünk. Ő a hiányos fogsorával, a cigivel a szájába, meg az úszósapkába amibe mindig van, én meg a gyakran kacsalábon felvett cipőbe, meg az állandóan lecsúszó szemüvegembe, ezt így elképzeltem, és így egy szűk koporsóba ott egymás mellett vagy egymáson, ezen röhögtem, nem pedig azon hogy mérges rám. Néha ilyen hülyén jönnek ki helyzetek.

Akkor szerinted nem velem van a baj?

Hát nem tudom mi lehetett pontosan, de ebből inkább az jön le h az asszonnyal nem stimmel valami 😅🫣

Csupa szívszerelem tombol a feleségedben irántad. Tartsd meg, ilyen kedves lényt nem találsz még egyet.

Micsoda szellemi nívó.

Klassz feleséged van. 🙄

Bocs, hogy ezt mondom, nem áll arányban a kiborulásával, próbáld megnyugtatni.

Nem, a főnököm férfi, de a feleségem nem bírja a kinézete miatt (öltözködés, tetoválások). De nagyon jó a humorérzéke, meg nagyon rendes, de el kellett volna fogadnom hogy nem szereti ha emlegetem. Igen, ezért bántam meg hogy még ki is nevettem, de nem rajta röhögtem, hanem azon hogy így kiakad egy ilyen semmiségtől, de attól még lehettem volna tapintatosabb.

Aranyos.

Nagyon szépen élhettek❗️🥲🫦

Szép:)

A főnököd nő? Milyen előzményei vannak ennek a beszélgetésnek?

És most bánod, hogy kinevetted?

Van stílusod!

A vallomás: "A főnökömről beszéltem a nejemnek. Erre ő felmérgesedett és azt mondta: ó hogy rohadj meg, dögöljetek meg egyszerre egy sírba, akkor talán boldog leszel.Erre én kinevettem ahelyett hogy elnézést kértem volna hogy így kihoztam a sodrából"