A férfi mitől lesz értem oda meg vissza? (beszélgetés)

Hahó fórumindító!

Hogy alakultak a dolgok? Beszéltél a pároddal a problémádról?

Ha igen, akkor mit mondott erre?

Akkor lapát.

Ne szard el az életed.

Lehet ez a baj, hogy eleinte nem alakítottál ki velük elfogadható viszonyt. Öcsémnek is volt olyan barátnője, aki nagyon zárkózott volt. Külön evett, nem a családdal, elég keveset beszélt velünk. Aztán kezdett olyan vélemény kialakulni róla szüleimnek, hogy elég tutyi mutyi alamuszi lány:S

Szerintem le kellene lépned.

Lehet, hogy a srác kéri, hogy maradjanak veletek, mert már ő szeretne pontot tenni a kapcsolat végére.

Igaz.

Azt tudom tanácsolni a fórumindítónak, hogy férfit keressen inkább magának, ne egy olyasvalakivel legyen együtt akinek még anyuci és apuci mondja mit csinálhat és mit nem:)

Köszönöm a tanácsot! Mindenképpen megfogadom,mert jelenleg tényleg ennek van értelme.

Anyuci helyére nem akarok lépni,mert az tényleg semmire nem lenne megoldás. Azt akarom,hogy az anyja az anyja maradjon, én pedig a nő legyek a számára.És tervezhessük,alakíthassuk a jövőnket értelemmel felruházva. Különben tényleg nem lesz előrelépés. Még egyszer köszi!

Ezt te elérni sosem fogod tudni, ha nem akarja ő is!

Sajnos ez tény!

Először gondold át, hogy TE mit vársz ettől a kapcsolattól. Mit szeretnél, ha most változna, és mit szeretnél pl. 5 év múlva. Aztán mondd el nyíltan, figyelj a reakcióira, és gondold át, hogy a 4 év tapasztalatai, és a szavai alapján mi a reális. Ha úgy érzed, érdemes, utána meg várj! Ha látsz előrelépést (és nem csak 1-2 hónap erejéig), akkor együtt tudjátok alakítani a jövőt, ha nem engedi el anyuci szoknyáját, akkor vagy megszoksz, vagy megszöksz...

Annak nincs értelme, hogy kihisztizd, hogy anyuci helyére lépj, mert idővel vagy ő fog hibáztatni téged a hibáitokért, vagy te unod meg, hogy nem férfi, akire legalább néha rábízhatnád magad.

Hogyan tudnám elérni,hogy nagyobb figyelmet kapjak páromtól? Végre felnőjön és külön kezelje a dolgait.

Velem tervezze a jövőjét vagy akár egy közös programot,és ne úgy, hogy velem és az anyjáékkal együtt.

Jól van... három hónapja ez van, akkor szépen mondd el Neki, hogy egy éhes Nyuszilányka vagy, és répázzon meg akkor amikor Te akarod, különben lereszeled Neki!

Közöld Vele, hogyha ez így megy tovább te is bogyózni fogsz a kapcsolatra. Legyél kedves és nézz nagy cicás szemekkel, és dörgöld oda a farkincádat...ööö.. a popidat az ágyékához.:)

Négy éve vagytok együtt????

És ez megy??? Te jó ég!!!

Ha a párod nem akar választani, te pedig nem bírod őket elviselni, akkor lépned kell!

Szerintem sejted merre....

Teljes mértékben igazad van. Szeretném,hogy így működjön a kapcsolatom. Viszont nem tudom,hogy a párom mikor jut el erre a szintre,és,hogy nekem mit kell ahhoz tennem,hogy változzon a helyzet.

Valóban nem létkérdés,hogy ki kezdeményez hívást,viszont nő létemre nem érint jól a dolog,ha a párom kevésbé érdeklődik irántam.

Párom nem egyke,de a szülők túl ragaszkodóak. Egy sima hétvégén a szülők ülnek a nyakunkon. Durva hétvégén a fél rokonság jön látogatóba.:-(

4 éve vagyunk együtt.kb.3évig elfogadható volt a dolog.Majd kicsi fiúknál panaszt tettek,hogy én nem vagyok valami beszédes.Aztán megpróbáltam kommunikatív lenni.Valamennyivel közelebb kerültünk egymáshoz,még nem volt durva,hanem olyan elfogadható.Elég volt páromra ránézni,és máris elhúztunk és kettesben voltunk. Kb.3hónapja pedig átestek a ló másik oldalára. Elviselhetetlen a helyzet! És barátom sem akarja nélkülözni őket úgy látom! :-( Én meg elviselni nem tudom őket!:-(

A felnőtt kapcsolat valahol ott kezdődik, hogy nem utalgatunk, meg másokat hibáztatunk, hogy a körülöttünk lévő helyzet miért nem jó, hanem ki tudunk állni magunkért és a kapcsolatunkért arra alapozva, hogy mi magunk pontosan tudjuk már az előtt, hogy kinyitnánk a szánkat, mik az elvárásaink magunkkal, a partnerünkkel és a többi érintettel szemben.

És nem bántásnak mondom, de a nagybetűs kapcsolat nem arról szól, hogy együtt nézünk DVD-t hétvégén, és számolgatjuk, ki hányszor kezdeményezett hívást, hanem hogy hosszútávú közös céljaink vannak.

sajnos, van, hogy az ember akármennyire kedves, segítőkész, alapvető problémájuk akad a kedves szülőknek....

nevezetesen, h el akarod venni tőlük a "kicsi fiukat"! és, h ezt megakadályozzák, bármire képesek! :)

egykéknél (bár, itt ugye nem ez a felállás) pedig hatványozódik bennük ez az érzés!!

akkor pedig, mosogathatsz te bármennyit! :DDD

Már utaltam erre,hogy jó lenne több időt kettesben töltenünk. Barátomnak még nem elemeztem ki ezt a helyzetet,hogy nekem sok ez a családi időtöltés.

Számomra azért furcsa a dolog,mert itthon normálisan kezelnek. Van úgy,hogy együtt eszünk anyumékkal,de utána már megyünk ketten saját útjainkra. Nem akadékoskodik senki nálunk,hogy nehogy véletlenül kettesben legyünk. Nem akarom páromat megbántani,de ezt szerintem neki kellene észrevenni,hogy hozzá megyek,és nem a családjához.

Nem tudom hányszor találkoztál a szülőkkel, de ne hagyd, hogy be skatulyázzanak téged is 16 éves gyerekre.

Mindig határozott és céltudatos legyél velük szemben.

És itt a kolléga is mondta, persze nem ártana beszélni erről a párodnak.

A határokat neki kell felállítania a szüleivel szemben! Ha magától erre nem jön rá, ülj le vele és mond el neki, mi a gondod! A szülők, ha eddig ezt csinálták, nem fogják észrevenni magukat!

Ha időben nem jelölitek ki a határokat, és esetleg együtt maradtok....óriási gondok lehetnek ebből.

Hidd el! :)

Aham. Szóval itt van az eb elhantolva. Köszi, hogy végre valami lényegi infót is elárultál.

Szóval... Arról még nem beszéltél, hogy erről ilyen formában beszéltél-e már Vele?

Csak ennyit kell Tenned, állva kinyitnod szád. Nem guggolva, mert akkor nem jutsz szóhoz. Próbáld ki, lehet hogy minden fasza lesz! :D

Nem tudom hány éves a srác, de nekem az jön le ebből, hogy egy gyerek még, és valószínűleg gyerekként is kezelik a szülei. Szerintem inkább te hívd magadhoz sűrűbben, nem jók az ilyen szülők, mert szerintem befolyásolni tudják a párod, és késöbb a kapcsolatotokat is.

Próbálj meg jópofizni az anyóssal, segíts neki spontán, ha pl. vendégségbe hívtak, elrámolsz az asztalról, vagy mosogatsz:)

Belopod magad a szívükbe ilyen apróságokkal, és akkor talán könnyebben tudod kihozni ebből a szülői légkörből.

Legalább akkor amikor találkozunk. Tervezzük az összeköltözést,viszont jelenleg nincs lehetőségünk rá még. Munkahely,iskola stb.problémák.

A baj az,hogy szinte látom,hogy párom örül,hogy a szüleivel vagyunk...mert ő igényli az ilyet. Jó rendbe,töltsünk velük 1 órát,vagy együnk együtt,vagy bármi. De ne egész napos bevásárlást, kertben levést,pakolászást,bármit akarjanak már. Mert uncsi a dolog. Tudom,hogy szeret párom. De nekem a FÉRFI KELL, nem a kisfiú az anyukájával meg a családdal egész hétvégére. Ennyi a helyzet.

Hétközben telefonálunk anyósjelölt hangja a háttérben. Vagy alig hív fel,megvárja még én hívom.

Valahogy szintet kell lépnünk,vagy a páromnak felnőnie inkább???:-(

Köszönöm a válaszokat! Már rájöttem időközben,hogy nem teljesen pontos ez a nő és barátnő hasonlat nálam...inkább írok konkrét történetet és így érthetőbb lesz.

Barátom a szüleivel lakik jelenleg,én a saját szüleimmel.

Ha jön hozzánk hétvégén,akkor jó minden és én vagyok a NŐ,mivel szüleim nem lógnak rajtunk egész nap.Tényleg jó minden.

Ha náluk vagyok hétvégén, úgy kezel a párom,és a családja is,mintha én nem a FÉRFIHEZ mennék,hanem a tinikapcsolatos fiúkámhoz. Anyósjelölt és apósjelölt elvárja,hogy töltsünk órák hosszat együtt...Párom szaladgál öccsének játékokat telepíteni,meg facebookozgat...

Rendben van esetleg egy étkezés,egy kerti sütés,de nem az egész napos "lógás". Anyósjelölt mindig kitalál valamit,hogy nehogy kettesben legyünk. Párom meg szereti ezeket a családi napokat. Azt hiszem,hogyha végre találkozunk,akkor nem az anyósra vagyok kíváncsi a hétvégén.

Együtt lakik a párom a családjával,rendbe van. De a határok nincsenek meg. Páromnak természetes az egész.Én pedig ettől egy óvodás kapcsolatnak érzem magam,hogy egy délutánt sem töltünk KETTESBEN egy filmnézéssel akár. Mindig közbe jön valami. Nem akarok tinikapcsolatos barátnő lenni.

Felnőtt NŐ akarok lenni,teljes figyelemmel.

Hétközbe családozzon,de talán egy egész szombat délutánt rámfordíthatna...

Teljes figyelmet akarok,ennyi az egész.

Erősnek kell lenni, és ott kell hagyni a pasit, ha nincs oda érted úgy, ahogy vagy. Taktikázással nem lehet elérni semmit.

Az egyenlőséghez is az kell, hogy alapvetően úgy szemlélje a világot, hogy partnert keres, nem kiszolgáló személyzetet, a többi meg már apró igazítás kérdése, amit lépésenként kell lemeccselni.