Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » A dada... fórum

A dada... (beszélgetés)

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A dada...

2011. máj. 14. 10:30
Én is köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat.
16. beatrix57 (válaszként erre: 1. - Ilike46)
2011. ápr. 27. 13:51
Köszönöm!!!!!!
15. ilike46 (válaszként erre: 14. - Venezuela)
2011. ápr. 26. 17:51

A család építkezésbe kezdett, s az utcában szétszórtan külön élt a kis család. Mindhárman másnál, csak egy rövid időt, vagyis az esti fürdést, vacsorát töltötték együtt.

A fiatalasszonyt aztán egy nagy baleset érte építkezés közben. Az építkezés félbe is maradt, szóval nagy gondok között teltek az évek, s nem is csodálom, hogy megfeledkeztek Oá-ról.

2011. ápr. 26. 14:25
Én is megkönnyeztem,kár,hogy a család nem ment többször....:(:(:(:(:(:(
2011. ápr. 26. 08:51

Köszönöm szépen a kedves megjegyzéseiteket.

Örülök, hogy érző szívekre találtam az olvasóimban.


Legyen szép a napotok.

Szeretettel: Ilike

12. t.Ili (válaszként erre: 1. - Ilike46)
2011. ápr. 25. 23:45

Gyönyörű történet.

Szép leírás!

11. wiki76
2011. ápr. 25. 22:29
köszönöm!!!!!!!!!!!
2011. ápr. 25. 20:52
Megható és nagyon tanulságos történet volt, köszönöm, hogy olvashattam.
2011. ápr. 25. 20:43
Én is megsirattam Óá-t, köszönjük, hogy megosztottad velünk
2011. ápr. 25. 20:26
Ilike ! köszönöm,hogy megosztottad Velünk ezt a csodálatos történeted.
2011. ápr. 25. 20:00

Én is megkönnyeztem ezt a történetet,mint mindenki aki ovassa.És nem azért mert szomorú,hanem mert nagyon szép.

Köszönöm,hogy olvashattam.

2011. ápr. 25. 18:00

Köszönöm, hogy olvastatok. Nem állt szándékomban, hogy pont a mai napon búslakodjatok, de így jött ki a lépés a cikk közlésének időpontja miatt.

Ne szomorkodjatok, kérlek benneteket.

Ölelésem.

2011. ápr. 25. 17:58
De szép történet.És olyan szépen leírtad,hogy magam előtt láttam a szereplőket.A szemem nem maradt szárazon.Köszönjük.
2011. ápr. 25. 16:35
bizony én is megkönnyeztem
2011. ápr. 25. 16:26
Nekem is a könnyeim potyogtak...
2011. ápr. 25. 16:17
Nagyon megható történet,én megsirattam!
2011. ápr. 25. 16:08
E régi történet a háború utáni időszakot, nehéz sorsok emlékét idézi.
Embert próbáló túlélést elevenít meg, mikor mindenki számára létfontosságú volt, hogy segítsenek egymáson.
Nem számított, hogy ki melyik templomba járt, vagy nem járt, hogy kihez imádkozott.

A történet szereplőit a háború okozta fájdalmak és a szükség kovácsolta barátokká. Olyan barátokká, akikre még sok-sok év múltával is szívesen emlékezik vissza.
Ezt teszem most én is...

Ugrás a teljes írásra: A dada...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook