A cicáim

Igaz az is, hogy a kedvenc megérzi, ha valami baj van, és nagyon szomorúak tudnak lenni.

Úgy gondolom, aki nem igazán tud foglalkozni egy állattal, az inkább ne is vegyen magához, mert a kis teremtés nagyon hamar megszereti a gazdit és nagyon szomorú, ha a gazdi nem igazán szereti. Ezt megérzi minden állat.

Mi arra neveltük a gyermekeinket, hogy szeressék az állatokat és örömömre ők továbbadták az állatszeretetet az unokáimnak.

A mi cicáink

Két cicám volt eddig, egy fiú aki 7 évig élt és a mostani egy lány cica.

Nagyon szerettük az első cicánkat, mikor beteg lett és meghalt napokig sírtam. A párom temette el.

Nagyon szeretjük a kis állatokat, de nekem a cicák a kedvenceim.

Frici, a fiú cica 6 hetesen került hozzánk. Gyönyörű szürke cica volt, a négy lába, pofija és a mellénye fehér. Nagyon okos szófogadó cica volt.

Hét éves korába meg kellett műteni epekővel, de sajnos nem bírta ki a műtétet. Napokig sirattam. A párom egy kibélelt dobozban temette el.

Pár évig nem volt cicánk, most van megint egy 6,5 éves lány cicánk, aki nagyon önfejű, de azért nagyon szeretjük. Cicuskám nagyon nehezen viseli a forróságot, alig evett csak ivott, most már megint jól érzi magát. Mivel tömblakásba lakunk és a negyediken, így csak az erkélyre jár ki.

Nagyon sokat szoktunk nevetni a különböző pózain, szeret játszani, szereti, ha simogatjuk, de csak akkor, ha ő is akarja. Régebben volt két papagájunk is egy lány és egy fiú. A képen a mostani cicám látható. Szép kislány.