7 és 2 éves fiaim nem tudnak együtt játszani. Mindig csak veszekednek. Hogyan tegyek igazságot? (beszélgetés)

Nálunk is ennyi évesek,2 lány....talán az utóbbi 2 napban tünt fel,hogy csendben elvannak kb 10 percet,tovább ök sem képesek.

Viszont mig a kicsi alszik,addig játszunk a naggyal,délután a kicsivel külön,és a séták együtt vannak.

Na ez naggggyon,de nagggyon ismerős,megfejelve:nálunk különböző neműek is,a nagy a fiú,tehát a babázás kilőve.

Egyesség csak legóban vagy autóban.... :)

De mondom,nálunk ugyanez van.

Nekem ugyan még csak egy dacos hároméves fiam van, de kisebb testvér vagyok, a bátyám 6 évvel idősebb nálam. Azt tudom, hogy a testvéreknek nem KELL szeretniük egymást, és nem KELL együtt játszaniuk. És nem a nagyobbiknak kell alkalmazkodni azért, mert ő a nagy. Ami persze roppant hízelgő tud lenni, de akkor majd nem akar nagy lenni, mert mindig neki kellene engedni. Senki nem szereti, ha elveszik, tönkre teszik a játékait, holmijait, miért kéne egy hétévesnek ezt eltűrnie?

Én valószínűleg azt tenném, hogy ha épp a nagy játszik egy játékkal, a kicsi meg elkérné, akkor megkérdezném a nagyot, hogy megmutatja-e neki, de a kicsinek tényleg csak megnézésre adnám oda, hiszen a nagy játszik vele, miért kellene neki abbahagynia csak a kistesó kedvéért? Ha már nem játszik vele és megengedi, akkor játszhat vele a kicsi is. Ha viszont semmit nem akar odaadni a nagy, akkor megbeszélném vele, hogy válasszunk ki néhány játékot, amivel néha mégis játszhat a kicsi, ne sajátítsa ki mindet.

Azokkal értek egyet, akik szerint nem kell mindig azonnal igazságot tenni. Figyeld őket, "vér ne folyjon", teremtd meg a lehetőséget a nagyobbiknak, hogy külön is játszhasson a saját játékaival. Nálunk is akkor mentek tönkra a játékok, amikor a kisebbek akkorák lettek, hogy el akarták venni a nagyobbaktól pont azt.

Ja, én is a z okos nagyobbik voltam.

Nem is kell mindig a nagyot türelemre inteni.

A pici sem kaphatja meg mindig amit épen akar.Ezt tudomásul kell vennie.Ahogy azt is,hogy nem veszünk el a másiktól semmit.Hisztizik érte?Hisztizzen.Figyelmen kívül kell hagyni,majd abba hagyja.Nálunk aki hisztizik,az bemegy szépen a szobájába,kijöhet ha befejezte.Nem is tart sokéig,és nem is sűrű.Amikor jön a rapli mert nem veheti el a nagytól a játékot,szépen mosolyogva kézen fogod,és bevezeted a szobácskájába.Elmagyarázod,hogy ezt nem teheti,és a hiszti nagyon csúnya dolog.Ha ép se hall se lát,akkor majd ha lenyugodott akkor beszéld meg vele.Arra figyelj,hogy próbálj türelmes maradni.

És ha sikerül neki az önkontroll nagyon dicsérd meg milyen okos nagyfiú már Ő is.

Persze a nagyobbiknak kell belátónak lenni, de nem szabad mindent a kicsire se ráhagyni, mert a nagyobbik ezáltal azt érzi hogy mindig neki kell engedni és haragudni fog a kicsire és rád is.Nehéz időszak, de én mindig figyelem ki tesz alá úgymond a másiknak.Nem igaz hogy a kicsi nem érti hogy rosszat csinál, amikor a másiknak tönkreteszi a játékát, dehogynem, kis rafkósak már 2 évesen is.

Együtt játszani nem fognak, csak egymás mellett és az nem ugyanaz.Az együtt játszás szinte teljesen kizárt, mert nagy a korkülömbség

Mi 3-an vagyunk és mindig igazságot tettek annó a szüleink és egy csomószor nem is annak a javára akinek kellett volna, akkor mindig azt kívántam miért nem hagyják hogy egymás között lerendezzük.

És ez annyira megmaradt hogy én tutira nem fogok bele szólni, intézzék el ők.

Nekem 6,5 és 2,5 évesek a fiaim ismerem a helyzetet. Van amikor nyugisan elautóznak, építenek együtt, meg vonatoznak. Van amikor a kicsi megy birkózni a naggyal. Van fordítva. és van,hogy a veszekedés a játék.

Kezdetben nehéz volt. Neked is meg kell tanulnod, ohgy mikor hisztizik csak a kicsi mert neki is az kell ami a nagynál van. A nagyot meg tanítsd meg arra, hogy a kicsi kicsi van amikor neki a rombolás a játék. Illetve segíts neki, ohgy ne indig csak a kudarc legyen. Amikor elkezd a kicsivel játszani és vita van ne avatkozz bele egészen addig amíg ez nem komoly verekedés, lökdösődés stb. Akkor szét kell őket szedni és elmagyarázni ,ohgy ezt nem.

Nálunk pl a kicsi kezdetben harapta a nagyot aztán jött az üvöltés és a vissza pofozkodás.. a nagynak elmondtam nem verjük a kicsit.. de ugyanúgy a kicsit is leállítottam,ohgy fáj ha megharapod a másikat . Nem rugdossuk, ütjük ,csípjük és nem piszkáljuk a másikat ha elmerül valamiben.

Nem könnyű de megoldható. A Nem csinálok semmit és a beleavatkozom közt kell megtalálni a közép utat.

Én is mindig ezt éreztem:

A nyakamba varrják, és nekem mindig alá kellett vetnem magam, egy 2 éves akaratának, mert én vagyok a nagyobb, és nekem kell "okosabbnak" lennem. Utáltam ezt!

Jó témát vettettél fel, erre én is kíváncsi lennék...

A Hugom és én közöttem is 5 év van, s Anyu ugyanazt a taktikát folytatta, amit Mamszli javasolt. Nálam nem jött be, nem szerettem, hogy mindig nekem kellett lenni az okos nagylánynak, mert ő a kicsi... És ezt utána Tesóm kis is használta :D

Egy próbát megér, de ha nem jön be, akkor inkább ne erőltesd. Bár azt még hozzá teszem, hogy a kapcsolatunk szuper (mióta kinőttünk a játszós korszakból)

Szerintem teljesen érthető, hogy egy 7 éves és egy két éves nem tud együtt játszani, 5 év korkülönbség gyerekeknél mérföldeket jelent, teljesen más értelmi szinten vannak és más játékot igényelnek. Persze el lehet mondani a nagynak, hogy egy kicsit labdázz vele, vagy egy egy keveset ebbő abból, de azt ne várjuk el egy értelmi fejlődésben lévő gyerektől, hogy a visszalépjen a két éves szintre.

Amit tehetsz, az hogy te is sokat játszasz velük és megmutatod, mi az amit együtt is csinálhatnak és mindketten jól érzik magukat.

Igazából semmit nem tudsz csinálni.

A nagy ne érezze, hogy "rálőcsölöd" a kicsit. Köztem és az öcsém között 6,5 év van, mi se tudtunk sokmindent kezdeni egymással, mivel más volt az érdeklődési körünk. Ráadásul a kicsi pont a dackorszakban van, amit egy 7 éves gyerek nehezen tud tolerálni (még én felnőtt fejjel is, nemhogy egy gyerek). Meg kell próbálni olyan játékot kitalálni, ami mindkettőt leköti, bár egy 2 éves még nemigen játszik mással, legalábbis az enyém jobban szereti, ha nézzük és csak ott vagyunk vele.