42 évesen vágtam bele a jogsiba (beszélgetés)

Én már most is szeretek vezetni. Mindjárt indulok egy kis parkolást gyakorolni. Délután is egy kicsit gyakorolok. Holnap jön a nagy nap! :)

Remélem nem leszek béna. 🙏😇

Az érett gondolkodás nem segít vészhelyzetben.

Ott csak a zsigerből jól működő robotpilótának van esélye.

Igen, a tanulás nekünk lassabban megy, de megfontoltabbak vagyunk. És fontos, hogy nincs nyomás, sürgetés, ez szerintem nagyon sokat számít.

Én is kétszer megyek hetente, 2x50 percet, kedd és csütörtök. Sötétben még nem vezettem, mert mindig reggel megyek, de fogunk majd. Ilyenkor nem kell estig várni. Na látod, te nehezített körülmények között is mentél, csakis hasznodra válik.😊

Én is kíváncsi vagyok, meddig tart ez a jó idő...

Az életkor: úgy gondolom, a fiatalok talán még gyorsabban tanulnak, rugalmasabbak, mint én 40 felett.

Ez az előnyük.

Viszont mi lehet megfontoltabbak vagyunk, nem azért akarunk jogsit, mint a fiatalok közül többen: "hogy meglegyen, mert Apa azt mondta", hogy:"villogjak a haverok előtt" (egyenes út a diszkóbalesetekhez), "mert egyszer még jól fog jönni".

Amióta nem azt hallom örökké a jobbomról, hogy "már megint balra/jobbra húzol, ne rángasd a kormányt", azóta egyre jobban élvezem, s annak örülök leginkább, hogy érzem, ahogy fejlődöm óráról órára,s ez sikerélményt okoz.

Átlag heti két alkalommal szoktam menni, legközelebb majd kedden.

És te?

Sötétben is vezettél már?

Én két alkalommal igen.

Ráadásul mindkét alkalommal szemerkélt az eső is.

Akkor szidom a rendszert (időjárást), de nyáron, örökös napsütésben nem lenne ennyi kihívás.😄

Kíváncsi vagyok, mikor esik le a hó.🤔

(Délután 5 után már sötét van.)

Sajnálom, hogy te nem szeretted meg a vezetést. Ahogy írtam, én pl. nem félek a forgalomban, sőt várom, hogy menjünk, régen tartottam ettől, amíg nem próbáltam. Mentünk Visegrád felé, és vigyorgott a fejem 😁. A bizonytalanság szerintem ennyi óra után nem gáz, hiszen nem abban vagyok bizonytalan, akarom-e (ha így lenne, nem csinálnám), hanem vezetéstechnikai dolgokkal kapcsolatban, ami tanulható, fejleszthető.

Persze hogy nem kell mindenkinek vezetnie. Engem soha semmi és senki nem nyomasztott ezzel, és nem éreztem hiányát. De idén elkezdett foglalkoztatni, és nagyon megjött hozzá a kedvem. Azért, mert neked nem jó élmény, nem túl kedves dolog ilyeneket írni, hogy "ez rossz jel", "nem muszáj mindenkinek négy kerékkel nyomulnia". Érettem gondolkozom, kizárólag magam miatt szeretném és vágtam bele, és tudom, hogy meg tudom csinálni. Elszántság,koncentrálás, rengeteg gyakorlás. Annyi órát veszek, amennyi kell.

Én 18 évesen szereztem meg a jogsit. Elsőre.

Soha nem szerettem vezetni és most sem szeretek.

Nem az számít, hogy hány éves korodban szerzed meg, hanem az, hogy van- hozzá kedved és affinitásod.

Úgy látom, hogy nagyon félős vagy is bizonytalan és ez rossz jel.

Nem muszáj mindenkinek négy kerékkel nyomulni az utakon.

Ez az, ez a jó hozzáállás. 😉 Szerintem aki nem 17-18 évesen csinálja, hanem felnőttként, nyilván máshogy éli meg, magának akár elsősorban bizonyítani, hogy igen, megcsinálom. Nekem nagy segítség, hogy a párom nagyon-nagyon támogat, folyton mondogatja, jó lesz, simán megtanulom stb., stb.

A kapkodást ezek szerint nehéz legyőzni, én is hajlamos vagyok rá, de pl. múltkor "azért is nyugis leszek" jelszóval felvértezve nyugodtabban is ment a váltás pl.

Nehéz összhangba hozni mindent, kuplung, váltó, fék, gáz, tükrök, holttér, stb. De ügyesek vagyunk, bátrak, elszántak, higgyétek el, meglesz a gyümólcse, neked már decemberben, érzem, hogy megcsinálod. 👍😉

Amúgy ahogy így gondolkozom, nekem is talán jobb lett volna, ha első körben a kormányzással ismerkedem, ahogy Te is, de persze ezzel nem felülbírálni akarom az oktatómat.

Amikor a rutinpályáig vezetsz, az is forgalomnak számít, amikor mentél, hogy érezted, tetszik, élvezed? Nekem szimpatikus, ahogy az oktatód tanít.

A kérdésedre válaszolva, kb. öt percet vezettem eddig az automata váltós autónkat, a kormányzás miatt, hogy érezzem. De szerintem ez így jó, hisz azért járunk suliba, hogy ott megtanítsák a dolgokat. 😊 Mikor mész legközelebb?

Ja nem, nem akkor sírtam el magam. Azon röhögtem. :))

Dehogy adom fel! Nem azért iratkoztam be és feccöltem bele százezreket. Ennél azért keményebb vagyok! 🤣

Szenya...

Na én akkor sírtam volna el magam...és azt hiszem ott adtam volna fel az egészet!!!

Ti mielőtt el kezdtetek vezetni tanulni, ültettek már volán mögött, tanítgatott valaki valamire?

Én nem. Nem tanított senki. Erre azt mondta az oktatóm, hogy abban az a jó, hogy legalább semmi sem rögzült rosszul.

Nem tudom, nincs összehasonlítási alapom, de nekem a férjem úgy keresett oktatót (több oktató ismerőse is van) hogy tudta, hogy nagyon -az átlagosnál jobban - félős, izgulós vagyok.

Ahogy az előbb is írtam, lehet, hogy nekem sok lett volna egyszerre minden. Még így is sokfelé kell egyszerre figyelni, de van időm folyamatosan megtanulni mindig egy-egy újabb lépést.

(Pl első alkalommal nem tudtam még egy pillanatra sem belenézni a tükrökbe, azt sem tudtam merre megyünk)

Így is volt olyan, mikor egyesből kettesbe átváltottunk folytonos szlalomozás közben, hogy el kezdtem kapkodni, összevissza fogtam át a folytonos kanyargásban a kormányt, mert nem volt időm rendesen, akkor visszavette egyesbe, hogy gyakoroljam még egyesben, mert nem jó az, ha kapkodok.

Persze mondom, nem tudom, ha úgy kezdenek el tanítani, akkor valószínűleg azt szokom meg. 😊

Igen, igazad lehet, nem "félek", hanem inkább az új helyzettől tartok.

Teljesen megbízok az oktatómban, mindenki azt mondta, hogy amíg mellettem van, mindenért ő a felelös, tehát ez megnyugtató, bármit rosszul csinálnék, ő ott van.

Egyébként az sem teljesen igaz így, hogy "nem voltam forgalomban", mert a rutinpályáig is el kell jutnunk, s az egy 5 perces autókázás gyér forgalmú úton, (már amennyire a fővárosban találsz gyér forgalmú utat, de egy lakótelep környékét képzeld el) s akkor is én ülök a kormány mögött,- csak az első alkalommal nem így volt - s akkor is én kormányzom,már én indulok el (SIKK) meg már adok gázt is menet közben, meg mikor visszaérünk, akkor is együtt parkolunk be - akkor sem nagyon nyúl bele a kormányba, csak mondja, hogy hogy kormányozzak, de akkor ő kezeli a pedálokat.

Nekem jó így, azt hiszem túl sok lett volna minden egyszerre kint a nagy forgalomban.

De jó. Jó ezt olvasni. Pontosan így van. Kedden még olajozottan megy minden. Szerdán meg "mi a szar" nem megy, és halmozom a hibákat. Fuu de mérges vagyok olyankor és ennek hangot is adok. Látja, hogy be vagyok feszülve. Valamelyik nap kaptam "büntit", úgy váltottam 5-be, hogy ment vele kicsit a kocsi is. Na, azt mondja, most akkor a célig jobb kezemben a váltó, balban a kormány. És hogy ezt fokozza, többször előztem, gyorsan is mentem, sok kanyar volt. Nyugi, azóta megtanultam. :)

Ugyanez volt a holttêrrel is az elején. Sose néztem. Az egyik ilyen alkalommal mondta, hogy álljak meg. Kiszâllt és behajtotta a tükrömet. :D

Így van. Az első alkalommal már forgalomban vezettem. Ott már tudtam, szeretni fogom. Nagyooon élveztem. :))

Persze volt 5-6 óra amikor úgy éreztem belehalok, hogy mennem kell. :D

Egyszer el is sírtam magam. Elegem lett, hogy béna vagyok. Vagyis aznap a vezetés volt a hab a tortán.

A lényeg,hogy mindig vezessünk,szerezzünk rutint.Van olyan barátnőm is akinek 6 éve van jogsija,de alig vezetett.

Levezeted azt a 50.000 úgy,hogy észresem veszed!😁

Nincsmit. :)

Egyre többet vezet egyedül és egyre jobban.Kell egy kis idő amíg az ember belejön.