35 év felett gyermek nélkül, lelkiekben megtörve, csodára várva! (beszélgetés)
Szia Pomi!
Köszi a tippet. Van méhész ismerőse a férjemnek. Holnap meg is kérdezi.
Szia PAnncsika!
Mint Miciona én is eszem a méhpempőt:)
Te is vegyél mielőbb egy méhésztől ha tudsz. Nem néztem, hogy pesti vagy e, de pld. a Fővámtéri piacon több termelőnél is lehet kapni.
Üdv Neked
Szia Miciona!
Én bocsi, hogy csak most írok, de én sem voltam gép előtt. Köszönöm a könyvajánlót! :)
Sajnos azért, mert nem tudunk arról, hogy belehalnak-e a lombikba, attól még megtörténhet. Sok minden később derül csak ki ebben az országban. Mint ahogy a tájékoztatóban többször is szerepel ez is. Én nem is azon aggódok, hogy mi lesz ha... velem. Hanem inkább a baba egészsége miatt. Meg az ICSI-nél folyamatos ellenőrzésre kell hordani és akár egy évtized múlva is kialakulhat bármiféle betegség. Hát ez nagyon megijesztett :(
Igen tudom, már én is túl vagyok a vizsgálatokon már mi is kezdhetnénk, még a méhszonda van hátra és a szóbeli tájékoztatás.
Egyébként képzeld,hogy jó hírt is írjak, a barátnőm három inszemen volt túl sikertelenül és most spontán babát vár :)
Sziasztok!
Én most kezdtem a kivizsgálást! Állítólag alacsony a progeszterin szintem. A doki vékonynak találja a méh nyálkahártyám. Ezért Utrogestant kell szednem. A Duphaston nem javított rajta semmit. Volt már két elhalt terhességem. Állítólag ez is az alacsony progeszterin szint miatt volt. Mi a véleményetek?
Ezt én sem értem minek a hsg.Mi a Semelweisbe
járunk,Párom spermaszáma kevés és nagyon alacsony.
Hát ennyi.
A Dévaiba járok a Dévai Főorvoshoz. Nagy Tündérmackó.Nagyon emberi ott minden. Persze mindent ő csinál és nincs várólista nála. Néha úgy érzed mintha le akarna beszélni, soha nem optimista, inkább mindenre felhívja a figyelmet, ez annak zavaró lehet, akinek sok bátorítás kell, de ha már megismered rájössz, hogy minden érted van és sokan írták róla , hogy maximálisan megbíznak benne.
És Te? Minek a hsg , ha lombik lesz?
Sajnálom,hogy ilyen orvoshoz kerültél.
Én sok mindent tudtam mielőtt elkezdetem
ezt az egész kivizsgálást,mert van egypár
ismerős akik átestek ilyeneken,és mindig
tőlük kérek tanácsot.És igen nagyon sokat
jelent kihez jársz és hova.Ha én észreveszem
hogy nem úgy foglalkozik velem a doki ahogy
kell akkor megyek máshoz.
Szia!
Bocsánat,de közben el kellett mennem.
Köszönöm,hogy drukkolsz.Nem tudom mikor
lesz a lombik,mert még el kell mennem hsg-re
meg kell mellkas röntgen,meg ekg.Aztán nem
tudom mikor lehet elkezdeni.Ha jó minden
akkor már idén lehet beültetés szerinted?
Ez egy nagyon fiatal része az orvostudománynak, pár éve még ICSI sem volt. Aztán jött az AHA.
Egy-két év alatt is sok minden változik.
Igen nem véletlenül választottuk őt, nagyon szigorú, és mindig aggódik, most is olyan vvétel eredmény miatt küld hepatológushoz, amire a háziorvosunk csak legyintett. A határérték 50 (mértékegységre nem emlékszem), nekem 59 lett. Az alkoholistáknak több ezer is lehet és akkor kezdenek rosszul lenni.
Sajnos nem minden orvos olyan lelkiismeres, mint a tiéd! :-(
Nekem 2 olyan orvosom is volt (meddőségi klinikán!), akik uh követés nélkül szedettek velem hormonokat. Az egyikük ráadásul még úgy, hogy elötte nem vizsgálta meg a férjemet, tehát nem tudhatta, pontosan mitől nem sikerül teherbeesnem.
Csak akkor még annyira naiv és járatlan voltam a témában, hogy istenként néztem fel a rajtam segíteni akaró orvosokra. Mindegyikről azt hittem, az ő segítségével lesz végre babám. :-(
Persze lehetnek mellékhatások, és abban is igazad van, hogy 20 év alatt még nem derült ki milyen utóhatásai lehetnek. Az én dokim nagyon szigorú mind az előzmények feltárásában, mind a lombik alatt(2 naponta uh, vvétel).És az is igaz, hogy később sem szabad hanyagolni a szűrővizsgálatokat.
Csak sajnos a rák pont az a betegség ahol nem biztos hogy csak az erős dohányos lesz tüdőrákos. Szerintem ,ha lelkileg emészteném magam, hogy nem tettem meg mindent, akkor előbb betegednék meg.
A hízásról: én a lombik előtt híztam sokat, és mikor elkezdődtek a vizsgálatok akkor derült ki a magas hormonszint, amitől híztam.A lombik után nem híztam semmit!Egy bnőm mamájának pl. a klimax utáni hormonváltozás okozott mellrákot, tehát a hormonok akkor is "dolgozhatnak" , ha nincs lombik.
Én például az első lombik után csináltam egy tiszító kúrát és kihagytam félévet és csak most kezdenénk a másodikat.
Biztos, hogy nem lesz semmi baj és az is biztos, hogy lesz babátok!!! :-)
Én nagyon drukkolok nektek!
Mikor lesz a lombik?
Ebben teljesen igazad van.Ténleg nem tudni
hogy a lehetséges mellékhatások mikor jönnek ki.
Hál istennek a mi családunkba nem volt rákos beteg.
Remélem nekem sem lesz semmi bajom.
Néha úgy érzem nem lesz semmi baj,de néha
meg félek.Hát nagy döntés ez.
Nekem adtak tájékoztatót és ott rajta vannak
a lehetséges mellékhatások is.Én még nem
tartok ott hogy beleőrüljek a gyerek utáni
vágyba.Hát mindenki máképp dolgozza fel.
De úgy gondolom ha esélyt sem adok magamnak
a lombikkal akkor bánni fogom egész életembe.
Ha nem lehet lombikkal akkor mi örökbe fogadni
nem fogunk.Ezt megbeszéltük párommal.
Biztos vagyok benne hogy nagyon szeretnénk mi
is ugyanúgy mint a sajátot,de mégsem akarunk
örökbefogadni.Akkor bele kell törődnöm,hogy nem lesz.De ilyenre nem is gondolok.BIZTOS SIKERÜLNI FOG!!!!!!Ezt nyomom az agyamba.Azért én is félek nagyon a mellékhatásoktól,de nagyobb a vágy hogy
lehessen babánk.
Még annyi a kockázatokhoz, érdemes felderíteni a családi anamnézist! Volt-e a családban, illetve mennyire gyakori a rák például.
A mi családunkban anyai ágon szinte mindenkinek volt már jó vagy rosszindulatú daganata, így nekem például a háziorvos is mondta, hogy gyakrabban kell járnom szűrővizsgálatokra. Nem lehet tudni, örököltem-e egy ilyen hajlamot, de jobb nem kockáztatni x számú lombikkal.
De valóban igaz, hogy szerencsére a nők csak nagyon kis részének lesz baja a lombiktól, viszont az is tény, hogy nem olyan régi tudomány az IVF, hogy igazán hosszútávú következtetéseket lehessen levonni a veszélyességéből vagy éppen az ártalmatlanságából.
Nem elriasztani akarok másokat, csak engem nagyon zavar, hogy az orvosok sosem tájékoztatják erről a párokat. Persze, hiszen a lombik hatalmas üzlet az intézeteknek (az államiaknak ugyanúgy).
A lányaimat örökbefogadtuk. :-)
Én már szinte az őrület határán voltam néhány év próbálkozás után, azt mondtam, hogy nem érdekel, ha ott halok meg a szülőszobán, csak egyszer láthassam a gyerekemet! Tényleg nem érdekelt volna, hogy meghalok, ha végre gyerekem lehet.
Aztán a családom, a hasonló helyzetben lévő barátaim és pszichológus segítségével sikerült kikecmeregnem a gödörből és elindítottuk az örökbefogadást.
Jó nagy hülye lettem volna, ha kihagyom a szülés utáni részt a gyerekezésből, hiszen ez a legjobb, imádom a lányaimat! :-DDD
Hát ez most nem volt valami biztató.
Most állok a lombikozás előtt.A két
gyermeked lombikkal született?
"Nem tudok róla, hogy aki betartja az orvos utasításait azok közül bárki is belehalt volna Magyaro-on egy lombikba."
Én pedig több ilyen esetről is tudok. A leggyakoribb ezek közül a túlstimulálás, ami spontán belső vérzést okozott és szétroncsolta a környező szerveket. Több ilyen haláleset is volt már, az orvos által előírt hormonkezelést követően. Csak éppen az orvos vagy nem követte rendesen uh-val peteérést vagy egyszerűen elrontotta az adagolást.
Aztán sajnos több olyan eset is van, ami közvetlenül ugyan nem köthető a lombikhoz, de mitől alakulhat ki egy teljesen egészséges fiatal nőnél hirtelen, 1-2 évvel a lombik után egy nagyon gyors, agresszív agytumor vagy különféle áttételes rákfajták?
Persze, a lombikosok nagyon nagy százalékának nem lesz semmi vagy legalábbis ennyire komoly baja a hormonoktól, de azért nem árt az óvatosság.
Nekem például az elszúrt hormonadagolás következtében petefészekcisztáim lettek, majd kialakult nálam az inzulinrezisztenicia, amivel már örökre együtt kell élnem. Gyógyszert szedek rá és gyökeres életmódváltoztatást kíván az, hogy szinten tartsam az állapotomat, ne legyek cukorbeteg.
Arról nem is beszélve, hogy a hormoktól híztam több, mint 30 kilót!
Áldom az eszem, hogy képes voltam leállni, elengedni magamban a vérszerinti gyerek utáni vágyat és most a körülményekhez képest egészségesen nevelhetem fel a két szívszerinti lányomat!
Pomi!
A könyv írója Sinéad Moriarty.
Bocs, ha későn válaszolok, de az otthoni gépünk szervízben van.
Persze fontos, hogy lelkileg rendbe legyél. Én felkerestem egy pszichológust, de a második ülés után mondta, hogy nincs rá szükségem, én is így gondoltam, de azért kiváncsi voltam a véleményére.
Ez a pszichológusnő 3 lombik után 44! évesen lett spontán terhes.
A tájékoztatóról annyit, hogy a szóbelire érdemes elmenni, mert ott minden benned félelmet keltő kérdésre kapsz választ.Amit aláírsz annak minden mellékhatást tartalmaznia kell. Egy algopirin tájékoztatója is tele van mindennel, és az emberek úgy kapkodják be ,mint a cukrot. Nem tudok róla, hogy aki betartja az orvos utasításait azok közül bárki is belehalt volna Magyaro-on egy lombikba. Bár ilyen alapon a fogászati beavatkozás is életveszélyes.
Én még ennyi vizsgálaton soha nem voltam, mint ami a lombik kezdéséhez kell. Dévai meg amúgy is írtó szigorú. Nekem épp egy hajszálnyit magasabb most a májfunkcios értékem, a háziorvos szerint nem kell vele foglalkozni, Dévai elküldött hepatológushoz.Nála minden mellékhatás kilőve ,ebben biztos lehetsz.
Szia!
Te is nagyon aranyos vagy:) Jól esett amit írtál.
Lehet hogy nem a megfelelő férfiakkal voltam amikor várandós voltam. Sok stressz értük...Úgy éreztem hogy halálra voltak ijedve...Lehet hogy ezt addig éreztem, amig a legrosszabb megtörtént velem:(
Persze mind a kettőnek kiadtam az útját...
És remélem a következő férfi akit szeretek is, felkészültebb lesz:)
Szia Camella!
Köszönöm, nagyon aranyos vagy, hogy vigasztalsz!
Sajnos a Te soraidból is szomorúságot olvasok ki.
Szerintem nem múlt időben kell írnod, hanem a jelenben. Gondolom, hogyha megtalálod az igazit, akkor jönni fog a baba Nálatok!
Sajnos a vetélés engem is érintett. Mivel az orvosod szerint egészséges vagy, nincs okod azt gondolni, hogy nem lehet gyermeked.
Van erre egy történetem:
Van egy kedves kolléganőm, aki fiatal korában 4-szer elvetélt. Már bűntudata volt emiatt. Majd úgy hozta a sorsa, hogy elvált. Az új férjétől ismét babát várt és egészséges kislánya született. A régi férjének, pedig nem lett gyermeke.
Hát ennyi.
Én is nagyon szeretem a gyerekeket és engem
sem zavar ha nagyobbacska gyermeket fogadnánk örökbe.
Ne aggódj! Majd csak egyszer lesz egy kis babád:)
Amikor már nem is várod.. Én is sokszor szerettem volna gyermeket. Képzeld amikor már kislány voltam, ha megkérdezték mit szeretnék ha nagy leszek, erre mindig azt válaszoltam hogy gyermeket. Már kétszer is teherbe estem, de sajnos spontán vetéléseim voltak. Sokat szomorkodtam.. És most már csak azt gondolom hogy lesz ami lesz. Az orvos szerint egészséges vagyok..Aztán arra gondoltam ha nem sikerül akkor majd elmegyek egy intézetbe és adottálok egy gyermeket..Lehet nagyobbacska is..Nagyon szeretem a gyerekeket. És ha csak ez lesz az egyetlen módja hogy anya lehessek, hát akkor nekem megfelel:)
Szia P.zsuzsa!
Nagyon sajnálom a Veled történteket! Átérzem a helyzeted. Nevelőszülő sem lehetsz, nincs valami megoldás?
Tudod nekem volt egy fogorvosom. Ő többször mesélte el, hogy felvidítson engem. Ő 46 éves volt, pont mint Te amikor megszületett a fia. Több mint 20 évig várt rá. Csodák mindig történhetnek velünk, így kell élnünk.
Szia!
Elolvasom a könyvet. Megírnád, hogy ki írta.
Az ICSI szóbeli tájékoztatóra még nem mentünk el.
Tudod a férjem azt mondta, hogy előbb rendbe kell rakni engem lelkileg és fizikailag is. Ő miután elolvasta az írásbeli tájékoztatást annyit mondott, hogy sohasem tudná feldolgozni ha nekem valami eü -i bajom lenne emiatt. Szóval örlődünk az egészen. A donorsperma még csak gondolati szinten van...
Szia Pomi!
Ezt a kérdést én is nagyon-nagyon sokszor feltettem magamnak. Nálunk nem találtak semmiféle problémát, ennek ellenére még a 6 lombik sem hozta meg a csodát. Minden hónap várakozással telt.Hátha most... Aztán az évek csak múltak. Akkor még nem gondoltunk az örökbefogadásra, most meg már késő...
Nekem még mindig nem sikerült elfogadnom hogy így kell élnem. Főleg ha meglátok egy terhes nőt ,vagy egy kisbabát...
Te még csak 35 éves vagy. Próbálj megbarátkozni az örökbefogadás gondolatával. Nagyon hosszú a várakozási idő és addig akár még csoda is történhet.
Sok szerencsét és szép napot!
Pomi!
Én azért megpróbálnám azt az ICSI-t ,ha van rá némi esély, persze akkor, ha te teljesen jól vagy.
Nemrég olvastam a Született szülők című könyvet.
Olvasd el!!!
Első része a Babyblues. A második az örökbe fogadásról szól, a vége dupla happyend.....
És a donorsperma nem lenne megoldás?