20 évesen nem engedi, hogy randizzak és a házból sem enged ki?! (beszélgetés)

Már várom, ez a kamutopik is mikor fog eltűnni.

Gondolom, majd törölteti a topikindító, amikor nyilvánvalóan mindenki rájött, hogy az egész KAMU!

Mint az Irénkéé a múlt héten.

Valaki itt nagyon ráér, és igaza is van, miért ne szórakozhatna kitalált történetekkel, fórumozással.

Van egy sanda gyanúm, hogy a két topik szerzője (Irénkeke és daisykitty) ugyanaz, harmadik neve pedig csikil4ny.

Tessék, lehet regisztrálni a következő nicket.

azert azt, hogy egy gyereket vernek, ne keverd ehhez a temahoz, ahol nyilvanvaloan kamuzik a forumindito, mert leirta mar, hogy alberletben lakott, most nyaron otthon van, pasizott, baratnozott, nem merheto egy megnyomoritott gyerekhez

20 evesen termeszetes kellene legyen az onallosodas vagya, az, hogy az ember nem tur ertelmetlen beleavatkozast az eletebe. meg a kamutortenetbol is nyilvanlo, hogy ilyen helyzetben ha egy 20 eves menni akarna, mehetne, nem tortenne semmi

te nem tunsz butanak, sot eleg talpraesettnek, megis minden forumon, barmi is a tema, bedobod a szuleid szidasat, a magad magasztalasat stb. komolyan ez foglalkoztat, mikor mar elvileg onallo vagy, egyutt elsz valakivel, akivel gondolom szeretitek egymast, epited, tervezed a jovodet?

mert egy pszichologus divanyan rendben, hogy kiadod a gyerekkori izektol kezdve mindenedet, de hogy huszonevesen ez jusson eszedbe mindenrol es nyomd tele a vilagot, idegeneket?

ismerek nagyon jo csaladbol felnott es borzaszto korulmenyek kozott nevelkedett huszonevest, egy se rinyal megallas nelkul a szuleirol, reg massal van elfoglalva

Ezek után méginkább azt tudom mondani, hogy te tényleg nem érted itt az alapproblémát.

Itt nem szimplán a kamaszkori konfliktusokról van szó, az nyilván mindenhol van. Hanem arról, amikor alapvetően úgy nősz fel, kiskorodtól kezdve, hogy 7 napból haton reggeltől estig veszekednek, kiabálnak, ordítanak veled, minden rossz ,amit csinálsz, folyamtosan azt tolják rád, hogy sz*r vagy, értéktelen. Amikor semmit nem csinálhatsz önállóan, mint egy normális családban, mert jönnek a büntetések, szankciók, megalázások mások előtt. Mindenért bűntudatot keltenek.

Na, amikor ebben élsz 16-18 évet, akkor már olyan szintű bűntudat, rettegés, félelem van benned a saját szülőddel szemben, hogy azt évekig tart feldolgozni egy pszichológus segítségével. És igen, ilyenkor előfordul az, hogy a gyerek nem mer ellentmondani, lázadni, mert annyira kicsinálták idegileg, hogy nem bír el több bűntudatkeltést, fél a több megalázástól.

Neked ilyen szüleid voltak vagy viszonylag normális szüleid? Lehet, hogy ha ilyenek lettek volna, te is nyitnál egy fórumot erről, mint itt a kérdező. Ez az egész nem a kamaszkori balhékról szül, egyszerűen ilyenkor jut odáig a sztori, hogy a gyerek már függetlenedhetne, de fél is. Mert félelemben nevelték.

Ugyanolyan ez, mint a fizikai terror. Feltételezem, azon sem lepődsz meg, ha valaki kicsit instabil, ha egész gyerekkorában verték. Na, itt szavakkal vernek. ÉS nem könnyű túllépni rajta.

Nem értem, hogy miért furcsa. Az ember test, szellem és lélek egysége. Vagy nem így gondolod? Ha megbetegedhet a test és a szellem, a lélek nem? Ha az első kettő fogyatékosságáról beszélhetünk, az utóbbiról nem? Szerinted a lélektan teljesen fölösleges?

Nem, az EQ - nem csak a saját érzelmeink érzékelésére vonatkozik, hanem a másokéra is. Az empátia is idetartozik, tehát itt is mint az IQ-nál kinél magasabb, kinél alacsonyabb a szint. Azzal, hogy lelki nyomoroncnak titulálsz embereket nem azt bizonyítod, hogy túl magas lenne az EQ szinted.

Teljesen mindegy, hogy valakinek a problémája vélt vagy valós, ha neki probléma akkor azzal foglalkozni kell. Végül is pszichológushoz az megy, akinek valamilyen probléma, amelyet egy lelkileg egészséges ember könnyen megold gondot okoz a mindennapi tevékenységeinek végzése közben. Néha mindannyiunknak van olyan problémánk, amiben szakembertől tanácsot kérnénk.

Ha fáj a fogunk gond nélkül elmegyünk fogorvoshoz, ha szellemileg kimerülünk akkor pihenünk, a lelkünk egészségéért is teszünk?

Akkor apuddal tudsz szövetkezni: nem fel kell hozni neki a szaksegítséget, hanem sarokba kell szorítani: vagy elmegy veletek szaksegítséghez (pszichiáterhez vagy pszichológushoz - én ezt javasolnám, mert a pszichológus segít megoldani a problémáit, a pszichiáter csak begyógyszerezi, a probléma viszont marad. Ha nagy a baj, akkor a pszichológus javasolja a pszichiátert) , vagy költözzön el otthonról (ez csak egy példa, lehet bármi más komoly következményt is kilátásba helyezni). El kell neki magyarázni, hogy ez azért szükséges, mert mivel ő nem tudja kezelni a dühét, ellehetetleníti a ti életeteket is.

Viszont ne felejtsd el az sem, hogy te a szüleiddel kapcsolatosan úgy írsz mint egy 11 éves, ezt egyedül nem fogod tudni kinőni, jó lenne ha te is elmennél pszichológushoz, hogy egy kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőled. Még egyszer írom: a pszichológus nem orvos!

Apuddal próbáltál már beszélni erről? Ő miért nem tesz semmit?

Van-e valami terve, elképzelése a helyzet megoldásáról?

Akkor azt hiszem, édesanyád szaksegítségre szorul. Talán apukáddal kellene beszélned, hogy tegyetek valamit, mert nyilván ő is látja, hogy baj van anyukáddal.

Persze ha ő nem akar elmenni akár orvoshoz, akár pszichológushoz, nagyon nehéz lesz, nem is tudom, mit lehetne tenni.

Sokat gondolkodtam azon, amit írtál Daisykitty.

Anyukád mindig ilyen ordítozós volt, csak csak egy ideje ilyen?

Gyanúm szerint régebben nem ilyen volt. A tehetetlen harag tud ilyesmit művelni az emberrel. Lehet, hogy a szüleid házasságában kell keresni az okot? Esetleg egy harmadikat? Ami miatt anyukád már jóformán nem megy sehova - mert ugye attól is tart,hogy mindenki kibeszélte már...

És miután se munkája, se jövedelme, csak gyerekei, lépni sem tud? Apukád meg nem változtat a helyzeten, ugyebár. Ha már meg is ütötte anyukádat, ott már nagyon komoly baj van.

Megkérdeztétek a tesóiddal anyukádat, hogy mi a baj? Nyilván van azért nyugodt időszak is, amikor lehetne vele beszélni.

Persze az is lehet, hogy szégyelli elmondani, csak mar mindenkit, mint a sarokba szorított farkas...

Talán nem ártana borítani végre a bilit, mert súlyos a helyzet nálatok, és nem attól, hogy nem enged randizni.

szerintem sem furcsa, nincs benne semmi rendkivuli, mindennapos tortenetek. ha azt hiszed, a legtobb csalad mintacsalad tokeletes szuloi viselkedessel, nagyot tevedsz

ha nalad ez okoz traumat, akkor eleg nehezen fogsz barmi erdemlegeset, izgalmasat elerni az eletben, azon kivul, hogy dolgozol a mokuskerekben

szerintem a lelki nyomoronc az nem ertheto sem szellemi fogyatekosnak, sem testi fogyatekosnak, furcsa, hogy erre forditod le. inkabb EQ-sullyesztonek mondanam :D

nem is arra ertettem, hogy valaki jo, tehetseges a munkajaban, aztan anyuci pici fia-lanya otthon. ennek koze nincs ilyen tortenetekhez

irjak itt, jaj, aki nem volt ilyen helyzetben, nem tudhatja, milyen borzalom ez. ugyan mar, a legjobb, legosszetartobb csaladoknal is elofordul, foleg kamaszkorban, hogy nagy balhek kiserik az onallosodast, elzavarasok, elcuccolasok, iskola-otthagyasok stb.

huszonevesen hogy lehet azzal telesirni a forumokat, hogy jaj mert a szuleim, meg persze masok szulei is milyen rosszak, felelotlenek. komolyan, ez foglalkoztat egy huszonevest, ahelyett, hogy belevetne magat az eletbe, mikor kinyilik a vilag? :D besavanyodott, 50 eves venlanykent megertenem a sirankozast, ha annyira nem erdekli semmi mas, csak egy teman rugozik valaki

Nem furcsa, mert ugyanazok a cselekvési minták. Nagyon-nagyon sok családban előfordul. Ez pont olyan, hogy egy nagyon édes kiscsaj történetét leírtam itt, s nem hitték el, hogy van ilyen. Nagyon sajnálom őt, mert el fog kallódni, mivel nem tud kikecmeregni az anyja árnyékából. Ott már testkép zavar is kell legyen, mert tényleg nagyon szép az a lány, ő meg ronda kövérnek látja magát. Az anyja orvos létére pszichiáterhez hurcolta, addig gyógyszerezik amíg nem fog tudni magáról... Egyértelműen nem indokolt, de kilépni nincs bátorsága.

25 évvel ezelőtt még egyes orvosok tagadták a lélek létezését. Nem csoda, hogy sokan kétkedve fogadják az egész lélektant. Nagyon sok a tévhit is: ha valaki kicsit szomorú, már a depressziót emlegeti, így nem tudnak különbséget tenni komoly gond és enyhe teszetoszaság között.

Furcsa, hogy mennyire hasonló a sztorink, a dolgok, a történések. Ugyanazok a reakciók, érzések, tettek. Épp ezért mondtam, hogy aki nincs benne ilyesmiben, az elképzelni sem tudja, a valóságban hogy működnek az ilyen családok. Szóval felesleges odavetni, hogy lelki nyomoronc, életképtelen és társai, mert büdös fingja sincs az egészről.

Örüljön az, akinek normális a családja és nem okoztak olyan traumát, hogy még felnőttként is kísérik a dolgok. Ezt kinevetni és kigúnyolni szerintem kifejezetten lélektelen dolog.

"keresni egy jó munkahelyet"

18 évesen egy érettségivel csak úgy dobálják a jó munkahelyeket.

Régebben divat volt az "amíg az én kenyeremet eszed" kezdetű mondás, de talán még most is előfordul.

Igaz a szólás. Senki sem kötelezi a szülőt arra, hogy a nagykorú gyerekét eltartsa.

Tartsa el magát.

Ergo el kell költözni albérletbe, keresni egy jó munkahelyet, az egyetemen átmenni levelezőre és önállóan élni.

Testvéred is van?! Nem is egy?!

Na, akkor innentől nekem végképp kamu az egész.

A testvér arra való, hogy legyen kivel összefogni a szülők ellen.

És akkor ott van még az édesapád is, nemde? Ő semmit se szól a beteg anyád működéséhez?

daisykitty, találhatnál valami értelmesebb elfoglaltságot, mint hülyíteni a fórumozókat!

Én egyszerűen nem értelek. Mi az, hogy "nem enged" a nagyszülőkhöz?

Lekötöz vagy mi? Mondanám neki, hogy megyek és kész, faképnél hagynám, aztán ordibálhat magának.

Ha meg ordibál, hát ordíts vissza neki, majd jól meglepődik.

A mérgező szülők c. könyv tartalomjegyzéke és bevezetője. Érdemes belenézni azoknak is akik nem értik a jelenséget.

[link]

Massalhangzo a te véleményedre külön kíváncsi vagyok.

Ezen tényleg van mit csodálkozni. Képzeld el, hogy vannak orvosok, mérnökök akik a szakmájukban megállják a helyüket, s mikor hazaérnek anyuci/apuci kicsi fia/lánya lesznek.

Ezzel a "lelki nyomoronc"-cal azért óvatosan, gondolom, hogy a szellemi fogyatékosokat vagy a testi fogyatékosokat sem csúfolod, vagy igen?

(Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen területen és beosztásban dolgozol.)

Ezt már elmagyaráztam neked párszor, nem fogom újra.

Szerinted miért van annyi normális párkapcsolatra képtelen ember?