18 éves leszek. A kérdés az, hogy megváltoztathatom szerintetek a vezeték nevemet? És ha igen ez, hogy zajlik? (tudásbázis)

Családnév-változtatás a 20. század második felében

1. Előadásomban a hivatalos családnév-változtatások 1945 utáni történetét igyekszem áttekinteni; általános jellemzőit, jellemzőbb sajátságait bemutatni. Megállapításaimat egy reprezentatív igényű felmérés (hat mintaév, körülbelül kétezer korabeli kérvény) részletes vizsgálatára alapozom (l. Farkas 2001., különösen 257–351). Az itt adott keretek között felvázolható összkép szükségképp legfeljebb vázlatos, de célja nem is lehet más, mint rövid betekintést nyújtani a névváltoztatások legkevésbé ismert korszakába.

2. A hivatalos családnév-változtatások történetét hosszú időn át a történelmi–társadalmi hatások által vezérelt névmagyarosítás: az idegen eredetű családnevek magyaros hangzású névvel való felváltásának tendenciája uralta. (A névmagyarosítások történetének sokszempontú és alapos feldolgozását, 1956-ig l. Karády–Kozma 2002.) A dualizmus korában megerősödő s a két háború között tovább virágzó névmagyarosító mozgalom azonban a 20. század közepére lefutott. Utolsó konjunktúráját: a kérvények jellege, háttere, indokai és tömegessége szerint a névmagyarosítások utolsó nagy korszakát a háború utáni rövid népi demokratikus időszakban élte. A korábbi éveket megszenvedett zsidóság s a hirtelen kollektív bűnösként kezelt hazai németség igyekezett ekkor ilyen módon megszabadulni mielőbb hátrányos megkülönböztetésének jegyétől: idegen származására utaló családnevétől.

Az arra leginkább hajlók névváltoztatása és a kitelepítések lezárulása után az egyeduralomra jutó szocialista hatalom s a közvélemény egyre kevesebb figyelemre méltatta a kérdést. Politikai s ideológiai szempontok már csak az ötvenes évek névváltoztatásaiban mutathatók ki. A magyarnevűség elvárásként jelentkezhetett ekkor a rendszer kádereinek s például a politikai tiszteknek az esetében, mint arról a korabeli kérvények iratanyaga – „mint ilyen beosztásban lévő egyén”, „már a Politikai főcsoport főnök elvtárs is felszólított”, „pártutasításra” stb. – tanúskodik; az egykori névmagyarosító pedig gyanús figuraként tüntethető még fel – mint azt a Rajk-per lefolyása mutatja (l. Karády–Kozma 2002: 347–8 is). Megtörténhetett akkoriban, hogy valakiről felettesei úgy döntöttek: közszerepléssel járó munkájában „a klerikális jelentésű Bencés név helyett cz­vel jelenjen meg”. (A régies írásmód egyébként természetesen nem számított kívánatosnak. Az illető hivatalos névváltoztatását jóval később kéri majd a már megszokott névre: 166/1975. Bm. It.)

Mindezek mellett azonban a névmagyarosítás, illetve a névváltoztatás kérdésköre a nyilvánosság – s a kutatások – számára, több okból is tabutémává vált. Az előző történelmi korszak ideológiájához és a zsidósághoz fűződő viszonya, túlzásai és negatívumai miatt, s talán azért is, amiért s amennyiben a korabeli hatalmi elitet is érintette. E korszak atmoszféráját s a névváltoztatások iránt megnyilvánuló közömbösségét jelzi a beadott kérvények számának visszaesése is; a történeti mélypontot az 1952. év jelentette (vö. Karády–Kozma 2002: 355). Az 1954–55-ben tapasztalható kisebb fellendülés is jobbára már nem a politikai légkör változásához, hanem a hivatalos névanyag előtérbe kerüléséhez: a személyi igazolványok bevezetéséhez kapcsolódott (Ladó 1985: 306). A Kádár-korszak azután már valóban se nem akadályozta, se nem propagálta a magyarosítást, a névváltoztatást, bár a társadalomban hathattak még bizonyos elvárások. Előadóművészeink egész sora – például Koós János (< Kupsa), Hofi Géza (< Hoffmann) vagy Korda György (< Klein) – nem valódi, idegen hangzású családnevén, hanem legalábbis művésznéven kezdte még pályáját.

Az újabb történelmi korszak: az 1990 körüli-utáni rendszerváltás mindenekelőtt a szabadabb légkör megteremtésével hatott a névváltoztatásokra: a kérvényező kedv és merészség növekedését, valamint a kérvények elbírálásának további enyhülését eredményezte. A névváltoztatások anyagának kutatását napjainkban azonban a személyiségi jogok védelme korlátozza már.

3. A hivatalos eljárás szabályai, menete és alapelvei sokat nem változtak a korszak folyamán, a háború előtti viszonyokhoz képest sem. A világháborút követően előírták a kérvények közvetett benyújtását, évtizeddel később kötelezővé tették az indokok feltüntetését, még később egységes űrlapot vezettek be; az eljárásmód egyébként kevéssé módosult. Érintetlenül öröklődött tovább a felvehető – pontosabban: a fel nem vehető – nevek körének meghatározása is: nem magyaros hangzású, neves történeti vagy kortárs személyek nevével megegyező, régies írásmódú, túl gyakori vagy kettős családnevek nem engedélyezhetők. Utóbbi két kategóriát a legutóbbi, 2002-es, komolyabb változásokat egyébként nem jelentő újraszabályozás törli majd e listából.

A névkutatók, nyelvművelők által többször megfogalmazott igény, mely a felvehető nevek szakmai megítéléséhez kapcsolódott volna, nem talált meghallgatásra. A háború utáni években egy ideig Melich szakvéleményét alkalmilag kikérték még, később azonban ez a gyakorlat is teljesen megszűnt. Az egyes kérések engedélyezése – ahogy korábban is – továbbra is teljesen a minisztériumi tisztviselők megítélésére, nyelvi kompetenciájára van bízva. A védett, fel nem vehető neveknek a két háború között létező listájához hasonló nem készült, a Ladó János által tervezett, az utónévkönyvhöz hasonló magyar családnévkönyv pedig nem született meg. Egyébként egyik sem jelenthetett volna önmagában kielégítő megoldást. (A szabályozás és a nyelvművelés szempontjairól, történetéről l. Farkas 2002.)

Kivételek alkalmazására – nem számítva itt egyes társadalmi csoportok korábban akár jogszabályoban is rögzített pozitív vagy negatív megkülönböztetését – az 1955. évi újraszabályozás nyitott forma szerint is utat, bevezetve a különös méltánylást érdemlő eset fogalmát. S ami legfontosabb jellemzője a korszak elbírálási gyakorlatának: a változatlanul érvényes alapelvek mellett lassanként egyre megengedőbbé vált, egyre többször fogadva el korábban még elutasított okokat, névtípusokat, neveket; különösen a rendszerváltás után.

4. Korszakunkat a névváltoztatások hátterének, okrendszerének tekintetében az elvi szempontok szerepének háttérbe szorulása, a gyakorlati okok, a célszerűség határozott előtérbe kerülése jellemzi. Az okok, célok feltárásában az elhagyni kívánt régi név, a kérelmezett új név jellege és megválasztásának alapja, a kérvényező személye és természetesen a kérvényben megfogalmazott indokok megismerése lehet segítségünkre. (Még akkor is, ha a kérvényekben megfogalmazott indoklások meggyőzni akarnak, azaz nem teljes megbízhatósággal tárják fel a valódi okokat.) Mindez pedig a ténylegesen névmagyarosításnak nevezhető névváltoztatások határozott visszaszorulását mutatja.

Az elhagyott családnevek körében eleinte elsöprő többséget képviselnek az idegen nevek, de arányuk jelentős mértékben esik vissza, majd csökken tovább (korszakunk végére a nevek harmadára), míg a magyar hangzásúak aránya növekszik. Az idegen nevek nagyobb része eleinte német, hozzájuk képest a szláv s más idegen eredetű családnevek viselői – akikre a zsidókhoz és a svábokhoz hasonló történelmi nyomás nem nehezedett – csak lassabban és csekélyebb mértékben kapcsolódnak be a névváltoztatások folyamatába. Az új családnevek között eleinte – egyébként a szabályozással összecsengő módon – kizárólag magyar hangzású neveket találhatunk; a század végére negyedrészük azonban már idegen eredetű. Ha mindezek mellett a kérvényekben megfogalmazott indokokat is számba vesszük, jól nyomon követhető az az alapvető szerkezetváltás, amely korszakunk folyamán a névváltoztatások hátterében, sőt, azon belül a névmagyarosítást eredményező esetek körében is lezajlott.

A kérvényeknek csupán egy – s valójában nem túl nagy – része hivatkozik egyértelműen a magyarsághoz való tartozás kifejezésének, illetve az allogén származás elrejtésének szándékára. Korszakunk első felében az idegen eredetű családnevet elhagyók körében tapasztalhatjuk ezen indoklások megritkulását, az utóbbi évtizedekben azonban – részben az anyaországba áttelepült s nevüket visszamagyarosítani akaró kérvényezők mellett – egy újabb csoport: a cigányság esetében jelenik meg, mégpedig egyre gyakrabban. Az idegenről magyar névre változtató kérvények sokáig legjelentősebb (majd lassan elfogyó) része valójában csupán az idegen helyett magyar, magyaros hangzású név felvételének szándékáról, netán csak egyszerűen „névmagyarosítás”-ról szól. Ezek a kérvények viszont más, gyakorlatiasabb indokot is takarhatnak. Ilyen lehet mindenekelőtt az egyszerűbben használható név felvételének szándéka, amely legtöbbször az idegen eredetű – s azért kimondani, leírni, megjegyezni sokszor nehéz, s gyakorta nem szépnek érzett – családnév elhagyását jelenti. A névmagyarosításnak tekinthető névváltoztatások között ez a fajta indoklás az utolsó nagy névmagyarosító hullám lefutásával jelentős, sőt, akár döntő arányt képviselő típussá válik. Ennek tanulsága az, hogy az idegen nevek elhagyásában a célszerűség, a hétköznapok s a névesztétika szempontjai is fontos szerepet játszanak, sőt, egyre inkább csak ezek lesznek fontosak.

A névmagyarosítás visszaszorulása mellett a vizsgált fél évszázad másik fő tendenciáját a családi okok folyamatosan növekvő szerepe jelenti. Napjainkban a névváltoztatások felében megtalálható, a kiskorúak esetében csaknem kizárólagos. Magyarázata a családnév mibenlétében és azt használó korunkban rejlik. Az egykor csupán megkülönböztető szerepű névelemből létrejött vezetéknév öröklődővé vált, melynek viselését aztán a személyek pontos azonosítását igénylő hivatalosság is elrendelte: megkülönböztető szerepe miatt, de már kialakult öröklődésére alapítva. A családnév a név (látszólagos) információtartalmának részeként utal, illetve utalna a névviselő családi hátterére – a család viszont napjainkban egyre kevésbé jelenti egyszerre a származási s névbeli egységet és életközösséget, mint hajdanán. A névváltoztatás sokszor a családi kapcsolat kifejezését, fenntartását vagy létrehozását, olykor megszakítását teszi lehetővé: más házasságból vagy házasságon kívüli születés, örökbefogadás, házasságkötés, a vérszerinti apa személyének elutasítása esetében egyaránt felmerülhet a névváltoztatás igénye. Az anyai ági név kihalásának veszélye vagy a hozzátartozók körében történt névváltoztatás ugyancsak az eljárás kérelmezésére indíthat.

A névazonosság elkerülésének szándéka az adott közösségben gyakori nevet viselők esetében, a negatív konnotációt hordozó családnevek lecserélésének s általában a névszépítésnek az igénye ugyancsak a magánélet szférájába tartozó indokok. Akárcsak azok az esetek, melyekben a kérvényező a szóbeliségben használt – egyénileg felvett vagy a közösség által adott – nevét kívánja hivatalos használatúvá tenni.

Ezek az indoktípusok – melyek a korszak kérvényeiben található indoklásokat mind magukba foglalják – össze is kapcsolódhatnak egymással, s kiegészülhetnek további elemekkel, amelyek már a névváltoztatás aktualitását magyarázzák: az illető új munkahelyre kerül, házasságkötésre készül, a gyerek most megy iskolába stb. Azaz – ahogyan egyébként a névmagyarosítások korábbi korszakaiban is – a magánélet fordulópontjaihoz kapcsolódnak: az új közösségi színtéren vagy nevének a hivatalos szabályokban meghatározott átadása során a kérvényező már számára előnyösebb néven akar megjelenni.

5. A névváltoztatások indokainak eddig vázolt alakulásából válik érthetővé, hogy az új nevek megválasztását tekintve is jelentős változások mennek végbe a vizsgált fél évszázad alatt. A névmagyarosítások korábbi történetében a névváltoztatások elsősorban nem egy bizonyos új név felvételének céljára, hanem az előnytelennek érzett régi családnév elhagyásának okára voltak visszavezethetők. Korszakunkban azonban egyre gyakoribbá lesz, hogy a kérvényező kifejezetten egy bizonyos új név kedvéért határozza el magát, mely számára eleve adottnak, de legalább nagyon is kézenfekvőnek számít. Ennek magyarázatát elsősorban a családi okokra visszavezethető – általában valamely hozzátartozó esetleg éppen idegen eredetű nevének felvételét célzó – névváltoztatások megszaporodása adja. Mindez azt is jelenti, hogy az új nevek állományának egyrészt meghatározandó, másrészt egyre csökkenő része alkalmas igazán a kérvényezők névízlésének vizsgálatára.

A névmagyarosítások egykori történetében a legjellemzőbb változtatási típust a régi családnévhez valamiképpen – jelentésében vagy hangalakjában, leggyakrabban kezdőbetűjének megtartásával – kapcsolódó név kérvényezése jelentette; olyannyira, hogy az utóbbi évtizedekben is éltette egyesekben azt a hiedelmet, mely szerint nevet változtatni csak az eredeti családnév kezdőbetűjének megtartásával lehet – bár hasonló szabály sohasem, régen sem létezett. E névváltoztatási típus egyre ritkább, a század végére csak minden hetedik kérvényt jelenti már. Jobbára az idegen családnevet viselők között találkozhatunk vele, de a cigányság körében is jellemző (például Kolompár > Kékesi, Kelemen, Kerti, Korda, Kőszegi stb.).

6. A mesterségesen, névváltoztatási eljárásban született családnevek keletkezésük körülményei és módja miatt eleve szélesebb lehetőségeket kínáló körből kerülnek ki, mint a régebbi családnévanyag egyedei. A természetes családnévanyag bármely eleme előfordulhat a névváltoztatásokban is, fordítva azonban nincs így. A hivatalos engedélyezési eljárás csak bizonyos tágabb korlátok – alapvelvek, tiltott névtípusok – meghatározásával szabályozhatja a névválasztást, bőséges teret biztosítva így – s egyre inkább – az időben változó névízlés érvényesülésének. (A történeti és a névváltoztatással született magyar családnévanyag közötti különbségekről bővebben l. Farkas 2003.)

Az érthető módon napjainkban is meglévő különbségek ellenére megállapítható, hogy a hivatalos névváltoztatásokban született névállomány már közelebb áll a hazai természetes családnévanyaghoz, mint a névmagyarosítások korábbi korszakaiban. S ez nem csupán a valamely már létező, meghatározott név felvételét célzó kérvények megszaporodása miatt van így, hanem a hasonló megkötöttségek nélkül, a szabadabban érvényesülő névízlés szerint választott új névállományban is. A névmagyarosítások korábbi korszakaihoz képest ritkábbak például az álföldrajzi (Békevári, Rónavölgyi stb.) s az -i, -fi képzővel született közszói eredetű nevek jellegzetesen mesterséges példái (Fellegi, Pálmai, Reményi stb.).

A természetes magyar családnévanyag belső arányaihoz képest azonban továbbra is jellemző eltéréseket találhatunk. A helynévi – s főleg helységnévi – eredetű nevek aránya a névváltoztatásokban ingadozó mértékben, de jellemzően magasabb – s ez érthető, hiszen a legjellegzetesebb magyar családnévtípusként a legerősebb mintát ez jelenti a kérvényezők számára. A közszói eredetű családnevek aránya éppen a fordítottját mutatja – a természetes névanyagban jóval gyakoribb, hiszen a névviselők reális, közösség általi jellemzésének leggazdagabb eszköztárát ezek jelentették a családnevek kialakulásának korában. A közszóból származó családnevek körében egyébként a foglalkozásra, tevékenységre utaló nevek sokáig még mindig a legnépszerűbbek, bár úgy tűnik, a rendszerváltás után – talán nem véletlenül – a társadalmi, vagyoni helyzetre, méltóságra utaló nevek kerülnek egyértelmű többségbe.

Különösen érdekes a kettős családnevek kérdésköre. A névváltoztatásokban már a század első felében korlátozzák s csak kivételesen engedélyezik a felvételüket. A társadalom – több okra visszavezethetően – bizonyos presztízst tulajdonít nekik. A „népi demokráciában nincs kettős név” szemléletétől (egy nem minisztériumi, de korabeli tisztviselő szavait idézve: 7618/1964. Bm. It.) azonban eljutunk oda, hogy (az illetékes osztályvezető kijelentése szerint: l. Mátraházi 1997.) a Nagybányai-Horthy nevet hivatalos, kételemű családnévként (nagybetűs, kötőjeles formában) engedélyeznék a család tagjainak (a nemesi előnevek hivatalos használatát napjainkban is tiltja a szabályozás). Kételemű családnevet a rendszerváltás utáni évtizedben sokan és sikerrel kérelmeznek; legtöbbjük meglévő családnevét kívánja kiegészíteni valamely hozzátartozó nevével a családi kapcsolat kifejezése vagy valamely névazonosság megszüntetése céljából. Sokan a 2002 előtt még nem létező házassági névforma hiányában kívánnak kételemű családnevet névváltoztatással felvenni, amit a belügyminisztériumi ügyintézés – formailag leánykori névként – teljes természetességgel fogad el. (Ez a társadalmi igény és hivatalos engedékenység így együttesen előre vetítette a hivatalos asszonynévformák választékának nemrég, az újraszabályozásban megtörtént kibővítését s általában a kételemű családnevek felvételének lehetővé tételét.)

A névváltoztatások között olykor az örökölt kettős családnév egyik elemének elhagyásával is találkozunk, mindig valamilyen gyakorlatias okból (nehézkesen használható, kellemetlen hangzású vagy csupán a hivatalosságban használatos nevek esetében). Hogy a kételemű családneveket érintő változtatásokra egymás tükörképének is tekinthető példákat idézzek: volt, aki a – feltehetően magyarosítással keletkezett –Schvarcz-Fekete névből hagyta el az idegen elemet, más viszont a magyarosított Kovács nevet egészítette ki a hajdani családnévvel, Schmidt-Kovács formára (419/1975. és 233/1997. Bm. It.).

7. A névváltoztatásban érintett személyek társadalmi hátterének alakulásáról szólva mindenekelőtt az allogén hátterű népesség – s köztük a jobbára már nevet változtatott zsidóság – arányának visszaszorulásáról kell beszámolnunk; ezt az idegen nevek egyre ritkuló elhagyása is jelzi. A Kádár-korszakban jelentkezik viszont észrevehető, sőt, egyre erősödő csoportként a társadalmi beilleszkedésre törekvő cigányság. Jobbára falusiak; egyharmaduk épphogy nagykorú, további egyharmaduk huszonéves fiatal. Elsősorban nevük gyakoriságára s a származásukhoz kapcsolódó előítéletekre hivatkozva kérelmezik a névváltoztatást. A két indoklástípus sokáig azonos arányban van jelen, majd a diszkriminációra utaló érvelések a rendszerváltás utáni időszakban túlnyomó többségbe kerülnek. Ezt leginkább talán e kérdés kevésbé tabusított volta és az e szemponttal érvelés várható hatásossága magyarázhatja. Egy emberöltővel korábban még elégtelennek bizonyulhatott az olyanfajta indoklás, mely szerint „meg szeretnék házasodni egy magyar lánnyal és azért nem tudok, mert az én nevem Kolompár és ez cigányos. A lány pedig addig nem jön hozzám…” (elutasított kérvény: 716/1975. Bm. It.) A cigány származású névváltoztatók szándékai sokban az egykori névmagyarosítókéra emlékeztetnek, azzal a sajátos különbséggel, hogy nevük legtöbbször magyar eredetű (Kolompár, Lakatos, Orsós), mely tehát nem már nyelvisége, hanem az adott társadalmi csoportra jellemző volta révén válik etnikai szimbólummá.

Az utóbbi fél évszázad névváltoztatóinak demográfiai összetétele szintén jelentősen módosul az idők folyamán. A férfiak száma napjainkig meghaladja a női kérvényezőkét – hagyományosan s érthetően, hiszen nevük jórészt családtagjaikét is meghatározza –, ám míg a század derekán a nők az új névért folyamodók tizedrészét jelentették csupán, a század végére a harmadára növekszik a részvételi arányuk. E változás hátterében egyértelműen a női szerep megváltozása s a házassági névviselés változása, a leánykori név megtartásának többféle lehetősége – áll. (Jól jelzi ezt, ahogy az asszonynévhasználatban döntő áttörést jelentő, a leánykori név megtartására a legsikeresebbnek bizonyuló lehetőséget – Hunyadiné Szilágyi Erzsébet típus – bevezető 1974. évet követően ugrásszerűen megnő a női kérvényezők száma.) A fővárosban, városokban lakó kérvényezők felülreprezentáltsága megmarad, de csökken a korszak folyamán. A nők és a falun élők kevésbé és lassabban, egyfajta fáziskéséssel kapcsolódnak be a névváltoztatások folyamatába. Életkor szempontjából a kérvényezők több mint fele a teljes fél évszázad folyamán harminc év alatti.

8. A 20. század második felét a külső, történelmi s politikai jellegű hatásoktól, érdeklődéstől, kényszertől s érdekektől letisztuló névváltoztatások korszakaként jellemezhetjük. A névváltoztatások hátterét, az okokat egyre inkább csupán a társadalom belső viszonyai, a magánélet, a mindennapok kérdései szolgáltatják, melyek az életünk részévé vált hivatalos névhasználat keretei között megadható válaszokat igényelhetnek. A szóban forgó fél évszázad névváltoztatási eseteinek vizsgálata tanulságos lehet a névhasználat általános kérdései, szűkebben pedig a névmagyarosítások korábbi története szempontjából is, melynek sokféle örökségét hordozza s alakítja tovább, formálja át korunk szükségletei, igényei szerint.

13/2005 tt. számú törvény módosítja a 300/1993 tt. számú, a nevekről szóló törvényt. Ennek rendelkezései értelmében akkor van mód a vezetéknév megváltoztatására, ha a jelenlegi vezetéknév gyalázó, csúfoló, becsmérlő vagy ha arra komoly ok van.

Ha a házastársaknak azonos a vezetéknevük, a névváltoztatást csak akkor lehet megengedni, ha mindkét házastárs kérvényezi azt. A vezetéknév megváltoztatása vonatkozik a házastársak közös kiskorú gyermekeire is, még akkor is, ha azt nem kérvényezték. Ha a kiskorú szüleinek különböző vezetékneve van, annak a szülő vezetéknevének változása, akinek a nevét viseli a kiskorú, vonatkozik a kiskorúra akkor, ha abba beleegyezik a másik szülő.

Az olyam névváltoztatásra, amihez engedély szükséges, akkor kerül sor az anyakönyvben, ha beterjesztik a névváltoztatásról szóló jogerős határozatot.

Nem szükséges az engedély a névváltoztatáshoz, ha egyebek között:

– a házastársaknak különböző vezetéknevük van, és az egyik házastárs fel akarja venni a másik nevét,

– válás után,

– a név szlovák helyesírás szerinti módosításakor,

– a szlovák -ová elhagyásakor,

– a gyermek jogerős örökbefogadásakor,

– a kiskorú gyereknél, akinek a szülei a születése után kötöttek házasságot stb.

A 15 évnél idősebb gyermek esetében a név és vezetéknév módosításakor szükséges annak írásos beleegyezése, hitelesített aláírással. Azokban az esetekben, amikor nincs szükség engedélyre, az érintettek írásos nyilatkozata alapján az anyakönyvi hivatal minden további nélkül elvégzi a módosítást. A közigazgatási illeték becsmérlő vezetéknév esetén 100,- korona, kiskorú gyermekek vezetéknév-módosításánál 1100,- korona, egyéb esetekben 3000 korona.

A vezetéknév megváltoztatására irányuló kérvénynek tartalmaznia kell az alábbi adatokat: név, vezetéknév, születési dátum és hely, születési szám, a házasságkötés ideje és helyszíne, az állandó lakhely címe, milyen vezetéknevet választott a kérvényező, a házastárs vagy a gyerekek, akiket a névváltoztatás szintén érint, adatok az állampolgárságról, indoklás.

A kérvényhez csatolni kell: az érintett személy anyakönyvi kivonatát, házassági levelét, jogerős válási bírósági határozatot (válás utáni névmódosítás esetén), az elhunyt házastárs halotti levelét (ha a kérelmező özvegy), a kérelmező személyi igazolványát.

Az önök esetében az engedély szükséges – határozat – ahhoz, hogy az anyakönyvi hivatal elvégezhesse a vezetéknév módosítását. Ezt kérvényezni kell a lakhelyük szerinti körzeti hivatalnál (Obvodný úrad). Miután pedig megkapták annak jogerős döntését, azt kell kérvénnyel benyújtani a lakhely szerint illetékes anyakönyvi hivatalnál.

sziasztok!

nekem az alábbi problémám van, ha valaki járt már hasonló cipőben, kérem segítsen nekem:)

Február 13. -án adtam be kérelmemet vezeték név változtatás iránt, édesanyám leánykori nevét szeretném felvenni.

Elég nehezen indult a dolog, mivel a helyo anyakönyvezető nagyon ellenezte a dolgot- de ezen szerencsére igaz nagy harcok árán de túl vagyunk.

Nos, a kérdések:)

1. Mennyi idő az elbírálás? február óta nem kaptam választ?

2. Tényleg ingyen kicserélik az okmányaimat?

3. Jelenleg férjes nevemet viselem még- így nem tudom, hogy amit megkapok határozatot azzal kell újra indítanom valamit, hogy a választott nevet viselhessem, vagy szerinted ezzel automatikusan eltűnik a "férjezett" név?

4. Küldenek új születési anyakönyvi kivonatot vagy a születési helyemre be kell mennem és újabb illeték megfizetése után adják a kezembe?

5. Az okmányokkal cseréltetésével tisztában vagyok- ami kérdés a bizonyítványok és egyebek?

6. Mennyire tuti, hhogy engedélyezik, elutasíthatják ha édesanyám leánykori nevét választom?

7. Milyen procedurák vannak még a hogyan továbbot illetően?:)

Köszönöm,

Szia Bogyócska!Sajnos csak most olvastam a kérdésed, és tartok tőle, hgoy már kicsit megkésve írom, de hátha másnak is hasznos lesz.

Szóval én 1-2 évvel ezelőtt (term. nagykorúként)változtattam meg a vezetéknevem. Anyakönyvi hivatalban simán egy adatlap kitöltése -2-3 mondatos indoklás ill 10 e Ft illetékbélyegre volt csak szükség.

Kb 2 hónap múlva jött egy levél h a belügyminisztérium engdeélyezte a kérelmet,és bemehetek az új anyakönyvi kivonatomért.

Ezzel az összes okmányomat (útlevél kivételével) teljesen ingyen le tudtam cserélni.

A kezdőbetűs sztori tényleg nem igaz, nekem pl K helyett Á lett, bár végül úgy kértem én hogy a régi nevem is megmaradjon a kötőjel után.

Csak ajánlani tudom, hogy ha névváltoztatáson gondolkozol tedd meg minél előbb. Én több évig tanakodtam, mire megléptem - utólag már bánom, a kb tíz éves "gondolkozást".

Magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását - kérelmére - az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter engedélyezheti. Kiskorú gyermek születési nevének megváltoztatását törvényes képviselője, a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy kérelmét pedig a gondnoka terjesztheti elő. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló személy - amennyiben a korlátozás a névváltoztatás jogát is érinti - csak gondnokának hozzájárulásával kérheti születési nevének megváltoztatását.

A szülő családi nevének megváltoztatása - ha a szülő ennek ellenkezőjét kifejezetten nem kéri - kiterjed a családi nevét viselő kiskorú gyermek családi nevére is. Ha a nevet változtató házastárs nevét a másik házastárs valamilyen formában viseli, rá is kiterjed a névváltoztatás.

A magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét - különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével - az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter nem engedélyezi.

Amennyiben a névváltoztatással érintett anyakönyvi esemény külföldön történt, a névváltoztatás engedélyezésének feltétele a hazai anyakönyvezés, tehát az anyakönyvvezetőnél a külföldön történt eseményt (házasságkötés, válás, születés stb.) a kérelem benyújtása előtt anyakönyveztetni kell.

A házassági név megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 5000 forint, a születési név megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 10 000 forint. Az egy családhoz tartozó nagykorúak közös kérelme esetében az illetéket minden nagykorúnak külön-külön kell megfizetni. Azért, hogy a névváltoztatás iránti kérelem kellő megfontolást követően szülessen meg, az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter által megváltoztatott név ismételt megváltoztatására irányuló kérelem illetéke 20 000 forint

A születési név megváltoztatása iránti kérelmet személyesen kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél, a helyben kapott formanyomtatványon, külföldön élő magyar állampolgár esetében az illetékes konzuli tisztviselőnél

kérelemhez mellékelni kell a névváltoztatással érintett személyek (születési és házassági), valamint azon személyek anyakönyvi kivonatait, akik anyakönyvi bejegyzését a névváltoztatás érinti. (Tehát a kiskorú gyermek születési anyakönyvi kivonatát abban az esetben is, ha a szülő névváltoztatása nem terjed ki a gyermekre.)

A születési név (valamint a szülők születési neve) megváltozásának feljegyzését az érintett anyakönyvekbe (születési és házassági) a belügyminiszter rendeli el.

A kiskorú gyermek születési bejegyzésében a szülők születési nevének megváltozását minden esetben át kell vezetni.

Nagykorú gyermek esetén a nagykorú gyermeknek külön kell kérelmeznie a szülő születési neve megváltozásának átvezetését.

A névváltozás engedélyezéséről a belügyminiszter az érintett részére okiratot állít ki.

Az érintett személyek az okirat kézhezvételétől jogosultak, illetve kötelesek az új, megváltoztatott nevüket viselni.

Az okirat kézhezvétele után a személyazonosító okmányokat, valamint a lakcímről és a személyi azonosítóról szóló hatósági igazolványt ki kell cserélni, mivel azok az adatváltozás miatt érvénytelenné válnak.

A lakhelyeden az anyakönyvi hivatalban adnak egy nyomtatványt amit ki kell töltened,megindokolnod miért is szeretnéd a változtatást!

Aztán 10ezer forintos illetékbélyeggel vissza kell vinned és a továbbiakat már a hivatalban intézik,eljuttatják a minisztériumba.

nekem azt mondták egy ilyen eljárás 1-3 hónap alatt zajlik le..attól függ milyen ügyintézőhöz kerül a papírod!

Régebben volt ilyen szabály: meg kell őrizni a vezetéknév első betűjét, de híres ember nevét nem lehet felvenni

pl: jelenlegi vezetéknév BIKÁS nem lehet belőle Babits, Batthyány stb.