Zoé Angyalka Öröksége

Amikor Zoé elment, azt hittük, egy életre megtörtünk. Ami utána jött, azt hittük elég lesz egy életre. A harc az SMA ellen kielégíti a vágyainkat.

Nem így történt :

Amikor tudod, hogy a gyermeked, ha beteg, a mai viszonyok között halálra van ítélve, mindennél pokolibb érzés. Te egy olyan betegség hordozója vagy, ami a te esetedben nem halálos. Nem nálad, a gyermekednél jön ki. Ő viszont 25% eséllyel, a mai orvostudomány állása szerint belehal.

Akarod? Vállalod? Lehet? Megengedheted magadnak, és a már élő gyermekednek, hogy bevállalsz egy gyermeket? Mint a lottó... nyersz, vagy nem...

Kérdések, amiket felteszel magadnak. Kérdések, amikor hordozol egy betegséget. Egy halálos betegséget.

Mi nagyon kemény harcok árán vállaltuk. Egy vetélés után sem megtörve. Tudtuk, hogy tesztelni fognak méhen belül. Tudtuk, hogy fennáll a 25% esély, hogy a baba beteg. Azt is tudtuk, hogy ha beteg, nem tartjuk meg. Nem adhatunk még egy gyermeket az Angyaloknak.

Vállaltuk, és amikor pozitívat teszteltem, onnantól napokon át jött a kétség... Jól döntünk? Jó lesz?

Túl a 12 héten, túl a genetikán, túl mindenen, tudván, hogy bár hordozó, de nem beteg gyermekünk lesz, azt mondom: érdemes.

De a kérdések örökre itt vannak.

Miért? Miért mi? Miért épp Zoé?

Egy Kisangyal anyukájaként azt mondom, túl a genetikán: MEGÉRTE...

Bár ezt épp ma beszéltem egy szintén SMA-s baba anyukájával, aki lassan már újra babázik: a kétség akkor is benned él. DE KELL!!!

Lehet, hogy ha ma nem negatív a tesztem, nem ezt mondom.

De egy Angyalka után? Bármit megadtam volna amikor eljött a pont a lelkemben, hogy lehessen még egy egészséges gyermekem.

Köszönöm Zoé!