Zavar, hogy nem néznek rám, az sem, akivel épp beszélek. (beszélgetés)

Én annyit hozzátennék, hogy régebben meg még most is van, hogy nehéz az emberek szemébe néznem néha.

Most már van annyi bátorságom, de megmaradt, mint "szokás".

Ne is foglalkozz ezzel.

eszembe jutott valami,azt irod sok a problémád...mennyire súlyosak ezek? mert ha nagyon és tönkre vagy lelkileg,idegileg,vagy az utobbi időben erősen megviseltek dolgok,az bizony kihat az arcra,nem lehet,hogy rossz a lelkiállapotod és azért lettél ilyen? plusz még az emberektől is tartasz,félsz,ettől is folyamatosan szorongsz....engem is érdekelne,miota látod magad ilyennek,mindig így láttad magad ,vagy csak most??

beavatkozás:nagyon költséges és igen,ismételni kell,van akinek akár félévente,van akinek évente,vagy kétévente,változó....de mielőtt még ezen gondolkodnál ,fel kellene térképezni,tényleg a külsőd iránti utálat miatt vannak nehézségeid az emberekkel??? mert ez általában mélyebben gyökerezik.....

Na de mi történt az arcoddal? Lefogytál vagy elvesztetted a fogad? Lehetséges, hogy mindig ilyen volt, csak most vetted észre.

Akik onkológiai betegekkel foglalkoznak, vagy a betegek családtagjai, mind ránéznek az igazán beesett arcú hozzátartozójukra, bárcsak ez lenne legnagyobb probléma... hidd el, hogy annyira pszichés gond ez, amennyire te csinálsz belőle. Mindenkinek van valamilyen szépséghibája, amin változtatni szeretne. Inkább arra gondolj, hogy egészséges vagy (bár ezt nem tudhatom), egy csomó más dologért hálás lehetsz.

Kedves Fórumindító,végigolvastam a hozzászólásaidat ,itt több probléma is lehetséges,de egy részüket sztem túlreagálod..kezdeném is ezzel:nem feltétlen kell egy beszélgetés közben folyamatosan a másik szemébe nézni,sőt,engem kifejezetten idegesít ha folyamatosan az "arcomba merednek" közben.Ez nem jellemhiba,oké hogy ránézünk arra,akivel beszélünk,és megadjuk neki a tiszteletet,de ha valaki nem figyel rád,az általában másban nyilvánul meg,azt főleg magából a kommunikációból érzed,unja amit mondasz,nem érdekli,csak foghegyről válaszolgat,ha valaki unja a társaságodat azt érezni lehet,bár ha valaki un téged,hanyagold,azzal neked semmi dolgod nincsen.Olyan emberekkel foglalkozz akiket érdekelsz,akik kedvelik a társaságodat...tehát ezt te túlreagálod keményen,ha egyáltalán nincs szemkontaktus ,az ok,de a ló túloldalára esés sem jó...

a masik: neked komoly problémád a külsőd,hogy nem tudod elfogadni.Ha nem tudsz rajta változtatni,akkor pedig el kellene fogadnod és bevenni a lesz*rom tablettát.

nekem is vannak ezzel kapcsolatosan rossz élményeim....Nekem is megvolt ugyanaz az esztétikai probléma,mint neked,erősen beesett arcom volt,már akkor mikor a 3. x-et tapostam,de előtte is,huszonéves koromban is,mikor fogytam ,az arcom sovány lett-mondjuk nekem az alapformája az aromnak amugy is hosszukás és vékony....az volt a legdurvább ebben az egészben,hogy nem tetszettem magamnak túlságosan,de nem is éreztem magam annyira undorítónak,hogy engem ezért bántsanak,mert bizony bántottak.-többektől megkaptam,hogy hízzál mert rá van az arcodra aszalodva a bőr,hogy nézel ki,csúfoltak engem múmiának ,raktak rám olyan szép jelzőket,hogy inkább nem is sorolom, akkor ez a szivemen ejtett akkora sebet,hogy ezt elmondani nem tudnám.

de:megtanultam valamit,ami fontos,hogy ezek az emberek akik nyíltan a szemembe vágtak ilyeneket,vagy csak a hátam mögött mondták-mindegy-jellemtelen és buta emberek voltak,kár volt egy csepp könnyemet is rájuk fecsérelnem.Jellemtelenek és gonoszak,mert akinek van lelke,nem bántja a másikat olyanért,amirol nem tehet,buták,mert aki azt mondja hizzál mert csúnya sovány arcod van,az nem fogja fel,hogy nem mindenki képes "arcra hízni" ,stb...

és innentől kezdve bennem is kialakult a szorongás,majdnem belebetegedtem,de én megoldottam,mikor olyan anyagi helyzetbe kerültem,hogy már megtehettem ,gyönyörűen feltöltettem az arcom,azóta meg nem győznek dícsérni,még azok a szememben senki emberek is ,akikkel esetleg néhanapján összefutok és akik anno bántottak...vagy épp rohadt irigyek:)))))))

NEM MONDOM AZT,HOGY KÖVESD A PÉLDÁMAT,ezt hangsúlyozom.MERT van aki ezt sosem engedheti meg magának,akkor én sem tehettem meg,úgy kellett elfogadnom magam,ahogy voltam,és azóta elgondolkodtam azon,mi lenne ma,ha úgy néznék ki mint akkor,el bírnám viselni?

a válasz erre:nehezen,de az a furcsa,hogy nem miattuk,hanem magam miatt,én magam utálnám már úgy a tükörképemet,mert az már nekem szokatlan lenne,de ha arra gondolok,ma érdekelne -e a sok bántás ,határozottan azt érzem,hogy hamar túl tudnék lépni rajta,minden bosszankodás és fajdalom nélkül,sőt úgy megválaszolnék az illetőnek ,hogy köpni nyelni nem tudna!-hozzáteszem,számomra senki az,aki képes a másikat megalázni,pláne olyasmiért,amiről nem is tehet,én az életben nem lennék ilyesmire képes!!!!!

Szóval lehet hogy valós volt az esztétikai problémám,de peches voltam,hogy olyan emberek akadtak akkor az utamba,akik ezért képesek voltak bántani,plusz még kialakult benem egyfajta paranoia is,már azoktol is féltem,akik kedveltek-becsültek és sosem bántottak

kedves fórumindito,veled is ez a helyzet,"paranoiás lettél",a sajat érdekedben próbáld meg elfogadni magadat és ha nem megy az,hogy letojod az ilyen embereket,akkor keress fel egy szakembert aki segit neked ebben.Ne várd meg mig még jobban belebetegedsz lelkileg ebbe az egészbe

azt meg szokd meg amennyire ezt lehetséges,hogy sok a rosszindulatú ember akik más szemében a szálkát meglátják a sajátukban még a gerendát sem,és ha bántanak érdemes határozottnak lenni,plusz ha valaki tiszteletlen veled,egyszerűen lelépni-lehet hogy utána téged vesznek a szájukra vagy tartanak tiszteletlennek,de az már legyen az ő bajuk ;)

azon is gondolkodj el,ha már most ez van,mi lesz késöbb??? mert bizony ,ahogy öregszünk,nem szépülünk,és később is lesz kapcsolatod emberekkel-remélhetőleg és nem agyalhatsz mindig azon,hogy a masik mit gondol rolad mennyire tart vagy nem tart téged szépnek,egyébként még az is eszembe jutott,hogy erősen sugárzod magadból az önutálatot és ha ez kifelé sugárzik,arra harapnak a "hiénák",sajnos....

kicsit hosszu lett,de remélem ez,hogy megosztottam veled a történetemet,ösztönöz kicsit....sok sikert kívánok a lelki "gyógyuláshoz",fejlődéshez!

Én sem nézek mindig az emberek szemébe.

Enyhe asperger ,vagy valami hasonló 😁

Menj kedves pszichiáterhez,mert ez az egész meg fogja keseríteni az egész életedet.

Nem valószínű, hogy a külsőddel van gond!!

Itt más a bibi.

Egyetértek.

Autizmussal élőknél természetesnek veszem, megértem, nem zavar. Mindenki másnál a tisztelet teljes hiányának értékelem, illetve úgy érzem, nem érdekli a mmondandóm, nem kíváncsi rá(m). Utálom, hogy anyósom se néz rám, ha beszélek - bár jellemzően el se jut a tudatáig, hogy mit mondok.(Nincs egészségügyi oka.) Kimondottan bunkóságnak tartom.

az arcom Jo esetben unott. vagy merges, komor es elég elonytelenul oregszem, mas szoval elég ronda vagyok. 😁 bocs ez nem vicces, de hat mit csinaljak, van tukor otthon.

azon kivul elég hatarozott vagyok, hangulatember, oszinte es ha felbosszantanak aggressziv. namost oszinten, meg ha visszafogom magam is egy kis bulldozernek latszom. te kedvelnel???

akkor nem Jo embernek panaszkodtal. de ha egy kicsit kibeszelted magadbol ez a dolgot, tarts egy kis onvizsgalatot. derits ki mi okozhatja hogy levegonek neznek, leneznek. es ha legkozelebb ilyen helyzetbe kerusz, probabj meg higgadt maradni es mintegy kulso szemlelo kielemzni mi tortenik es tesztelni mire reagalnak.

mondok egy peldat. mellettem a kollegam egy szamomra ismeretlen masikkal probalt megoldani egy feladatot. mikor elakadtak segiteni probaltam, de az ismeretlen mintha nem is hallott volna. megegyszer elmondtam a megoldast, semmi. vegul vartam egy kicsit, felalltam odaleptem mellejuk felvettem a szemkontaktust es elmondtam a megoldast harmadszor is. ez mar teszteles volt. kivancsi voltam lesopor e az asztalrol igy is. nem tette vagy nem merte, ezt sosem tudom meg. 😄 de nem akartam hagyni magam. es nyugodt maradtam, mert tudtam hogyan reagalnak ram az emberek. ugy erzem ez segit, ha elore tudom kb mit varhatok