Szégyen ide, szégyen oda, egy ideje jól hallhatóan beszélek... (beszélgetés)

A piacon bóklászva azt vettem észre, hogy bizony mások is beszélnek magukban(?)hangosan..bár ezek a "beszélgetések" inkább a véleményük volt a portékát, és annak árát illetve...

..nem tévesztendő össze a telefonálás a fülesen keresztül...tiszta ciki, amikor kiderül, hogy nem máshoz szólt, hanem csak telefonál egy "drót"segítségével...

résen kell lenni.

Akkor mondod te is a magadét rendesen!😀

Nem ez a szégyen, hanem az hogy szomszédasszony még akkor is bemegy hívás nélkül a lakásodba ha tudja beszélsz mással telefonon. benyitni senki lakásába nem illik egyébként se. meg kell várni míg bentről ajtót nyitnak. nem rontunk rá senkire, nem lepünk meg és hozunk esetlegesen kellemetlen helyzetbe senkit legalább a saját lakásában nem, még ha bunkók vagyunk akkor sem.

nincs a környezetükben olyan ember, akivel őszintén beszélgethetnének."

Igen!

Multkorában bekopogott a szomszédasszony majd bejött. Ne haragudjak hogy telefon közben zavar...

Mondtam hogy nem telefonáltam. Kihallatszott az ablakon a dumám :(

Rejtély. De nagyon sokszor egyértelműen érezzük hogy jót tesznek nekünk. Gyógyító ereje van annak is ha a lelkiállapotunkat valahogyan feljebb tudjuk tornázni. Erre a dorombolás tökéletes megoldás.

Egyébként azzal hogy a cica a könyöködön feküdt melegítette és rezegtette a gyógyító frekvencián. Hát ezt egy orvos nem értheti, ő mást tanult.

Könyöktörést gyógyítottam macskadorombolással. Nyilván, volt orvos, meg műtét, de otthon lábadozás alatt, nap mint nap egy macska dorombolt a könyökömön, mintha tudta volna, hogy a dorombolás rezgése jót tesz a csontoknak, ízületeknek, ínaknak. 6 hetes kontrollon hüledezett a doki, hogy hogy gyógyulok ilyen gyorsan, a 12 hetesen el se hitte, hogy gyógytorna se kell. Igaz fiatal is voltam, valahol huszoneleje.

Most mikor 3 éve ledobtam a láncot, kerültek a macskáink, valamit éreztek hogy nem pálya velem, egy pár hete jött vissza az ágyamba az egyik macska. A lerokkanásom előtt majdnem mindegyik macska velem aludt. A fene se érti mit tudhatnak ezek az állatok.

El vagy tévedve! Ki előtt kéne szégyelni ezt? Akár cicával, akár kutyával, bármi állattal boldogság az együtt töltött idő. Vannak terápiás kutyák, pónik amiket kórházba is behordanak, mert közismert és elfogadott tény, hogy az állatok kisugárzásának nagyon jótékony és gyógyító hatása van.

Régen mikor tyúkot tartottam, azok is úgy szerettek engem mintha a mamájuk lennék. Gyakorlatilag annak is tartottak, hisz napos csibe koruktól én voltam az egyetlen élőlény mellettük ami nem csibe. Nagyon szerettem velük is együtt lenni. Eszembe nem jutna hogy ezt szégyeljem.

szégyen leirni, hogy nagyon jól megvagyunk együtt, sokkal jobban m int a kollegáimmal.

Hosszu életem során m ég nem volt részem home officban ( reggelesben még a Barack is megembereli magát )

De jó! A cicák igazi szerető társak tudnak lenni. Olvastam, az a frekvencia amit a dorombolással hallatnak oldja a feszültséget, emeli a rezgésszintünket és gyógyító hatású.

Öreg nénik, de talán a fiatalabbak is tudattalanul is az ölükbe veszik a cicájukat mikor szomorúak, vagy betegek.

Ritkán én is, de van publikumom. Amióta aug-ban baleset ért, ho-n vagyok, most

hogy hűvösebb az idő, a 2 macska velem van.

Ilyen szövegek hangzanak el :

ki látta a tollamat/ telomat ?

hol van a piros sálam ?

gyerünk a konyhába, elzárjuk a rezsót. Ilíyenkor mind a 3-an vOnulunk, elől a nagymacska, 2-ik a Barack és én zárom a sort.

TegnApról hogy idézzek : mikor fő már meg az a A KU,,A karfiol ?

amit mi ndenki .ért : gyerünk, nézzünk TV-t, ugranak az ágyamba.

szerintem fiam az egyetlen tanuja, de nem gondolja, hogy megbolondultam volna, sőt néha ő iks bekapcsolódik a magasröptű eszmecserénkbe.

Képzeljétek el azt a szitut mikor egy 70 éves nő szinte futva halad az úton, és hangosan kimondja: Egészséges vagyok és erős! Na ez én vagyok.😀 Ha valaki szerint szégyenletes amit művelek, akkor őt sajnálom. Szerintem inkább mulatságos lehet ezt látni, és követendő példa a kanapén punnyadás/telefonnyomkodás helyett.

Megesett hogy egy engem éppen megelőző kerékpáros fiatal férfi előtt mondtam, és visszaszólt, hogy "ez szuper!" Derültünk mindketten, és cseppet se szégyelltem magam.

Én jól vagyok. Legyetek jól ti is!😀

Én egyre többet beszélek magamban.

Régen melóban ritkán, ott inkább a memórizálást szolgálta.

Mióta itthon vagyok sokat vagyok egyedül, szerintem emiatt, elszórakoztatom magam. Aztán megszoktam és néha már nyilvánosan is előfordul, ha gyorsan kapcsolok akkor elhallgatok és körbenézek vajon hányan néznek golyósnak. De ha nem veszem észre magam, akkor a körülöttemlévők reakcióin látom hogy fura vagyok. Ez van.

Nem vettem még észre, hogy magamban beszélnék.

Az állatokhoz szoktam beszélni vagy hangosan énekelni a dalt, amit éppen hallgatok. De ezeket nem hallja senki.

De valamit tisztult mikor kijött belőle egy kis hülyeség.

Ma én is megbeszéltem magammal a dolgokat. Vettem egy sapkát a plázában. Valójában semmi különös, egy szürke bojtos sapka, de nekem nagyon tetszik és ritkán van új holmim. Amikor kifizettem, nézegettem még egy ideig, és mondtam hangosan boldogan magamnak hogy új sapkám van! 😀 Még egyszer felpróbáltam, és mondtam a tükör előtt is, de szép vagyok benne! A lányok jót derültek, egyébként mindhárman jól szórakoztunk ezen. Ők azt gondolták lehet hülyéskedek, nem is sejthették valójában milyen öröm nekem ez az új sapka.😀

Úgy gondolom, hogy az emberek azért is beszélhetnek magukban, hogy a gondolataikat kissé lassítsák, illetve ne felejtsék el.

Lehet, ha mindig kéznél lenne a toll, papír, akkor leírnák.

A másik lehetőség, hogy nincs a környezetükben olyan ember, akivel őszintén beszélgethetnének.

Köszönöm...akkor nem vagyok egyedül.

...amúgy mindenkinek köszönöm az építő, egyben megnyugtató válaszokat...

Jó taktika.

Kis dolgokat mások tanácsa nélkül én is megoldom, olyan nagy dolgok meg ritkán adódnak amihez mások tanácsára lenne szükség. De ezekkel én is úgy vagyok ahogy te.

"-Mindenkinek tetszett ahogy éltem, csak nekem nem.""

Ráadásul még csak nem is. Vagy tojnak rá, vagy úgyse jó. Nekem is eltartott egy darabig, de már profi vagyok benne. Annak a tanácsa érdekel, akitől kértem. Azt sem biztos, hogy megfogadom, de a kéretleneket végig sem hallgatom. Amint rázendít, kérdezek tőle valamit. 😇

Tegnap egy üzletben mögöttem állt egy hapsi a pénztárnál, és hangosan beszélt.

Egész pontosan az egyik női vásárlóhoz intézte a szavait:

- Igyekezzél b@zdmeg, egy egész hadseregnek vásároltál!

Erre felkaptam a fejem, ránéztem, de nem zavartatta magát.

Én pedig lehet hogy azért vagyok erre a szégyen dologra annyira kiélezve, mert gyerekkoromban, sőt még fiatal felnőtt koromban is nagy előszeretettel szégyenített meg becses családom minden tagja. Én voltam a kicsi, velem mindent meg lehetett csinálni.

Azt vallom hogy ha soha nem ártunk senkinek, képességeinkhez mérten mindig a maximumot nyújtjuk minden téren, akkor teszek rá hogy kinek tetszek, kinek nem.

Adatlapomon ott a mottó mi szerint "ha mindig azt fogod tenni amit mások elvárnak tőled, az utolsó napodon elmondhatod:

-Mindenkinek tetszett ahogy éltem, csak nekem nem."

És végül: Aki hallja hogy magadban beszélsz, kb. 10 mp-ig vagy számára érdekes, aztán más köti le a figyelmét és rólad már nem is tud. Most komolyan! Ilyen közönség előtt alakul ki benned szégyenérzet? Megéri a lelkednek hogy így érezd magad? Dehogy éri! Aki lát, maximum mosolyog. Ő derűs lesz a monológod hallván, te meg szoronsz.