Zárt kapuk (beszélgetés)

Ezt már vártam.

Meg a karmát.

Az "összekattanás" évek óta tart, mindig elő tudtuk venni a racionalitásunkat! Egész az utolsó estéig! Ő többször elhatározta, hogy átkéri magát más városba! Megtehette volna! S meg is tette mikor épp úgy löttyent a feje és hisztibe kezdett( mert nem tudott mit kezdeni az érzelmeivel, ezt maga vallotta be)!

S nem győzhető le olyan simán,-mivel nem ösztönökre alapult a kapcsolat- hidd el! Lehet és kell is az épp észre hallgatni, de abba a lelked picit belehal.

Tegnap lezártam életem egy érdekes, tanulságos szakaszát. Elvesztettem valakit aki sokat jelentett számomra! Úgy gondolom,a lelki veszteség is egy gyászreakciót indít be az emberbe, amit meg kell élni! Most picit új élet kezdődik, új munkahely, új ismeretek, új lehetőségek.

és hogy a fórumindító kérdésre válaszoljak: NEM, én nem adnék fel egy 20 éves karriert, egy munkát, amit imádok.

te is írod, hogy álmaid munkája. az, hogy összekattantatok egy szintén házas kollégával, simán legyőzhető, elég, ha az egyik úrrá lesz az ösztönein, és előveszi a racionalitást.

ahogy én látom: nálad az egyik serpenyőben van a karrier+ álommunka, valamint az amúgy jó házasságod, a másik serpenyőben meg az összekattanás. hát nekem elég egyértelmű, hogy mihez ragaszkodnék, és mit engednék el.

a fórum szempontjából mellékes, és tényleg leszakadok a témáról, csak még egyszer reagálok.

20 év egy munkahelyen nem jelenti azt, hogy 20 év ugyanabban a munkakörben, ugyanazokkal a feladatokkal.

cégen belül - különösen akkor, ha nagyobb cégről, pláne ha multiról van szó - simán el lehet tölteni 20-30-akármennyi évet, lépkedve a ranglétrán.

én azt vettem észre, hogy akkor kezdte el mindenki azt gondolni és mondani, hogy 5 évente munkahelyet kell váltani, amikor ezt brittudósok kikutatták. és azóta mindenkit, aki hosszabb időt tölt el ugyanazon a munkahelyen, ilyen kis szánakozó lesajnálással néznek, mert hát ugye szegény beleragadt a langyos posványba...

én 19 éve alapítottam céget, 2 kollégám több, mint 10 éve van itt, pótolhatatlanok, meg vannak becsülve, nem favágás az életük, minden projekt tök más, sokat kell gondolkozni.

nagy cégek különböző jutalmakkal, bónusszal, céges részvénnyel stb. próbálják maradásra bírni a jó munkaerőt. azt akarják, hogy ne menjen el. mert a tapasztalat, a kialakult kapcsolatrendszer sok területen szinte megfizethetetlen.

ezért zavar az általánosítás, hogy nem szabad sokáig ugyanott dolgozni, nem fizetnek meg, nem becsülnek meg stb.

Értem. De ő nem akarja. Pont mert nem akarja a családját, a házasságát borítani, és nem bízik magában. Nem elég erős ahhoz, hogy tartani tudja magát, ha a közelében vagy. Ezt illendő lenne tiszteletben tartanod.

Sőt a saját családodat sem ártana tisztelned, mert pontosan tudod, hiszen már egyszer megtörtént, hogy te sem tudtad magad tartani az elveidhet. Elcsattant a csók, pedig barátkozni akartál, semmi mást.

Vagy uccu neki, váljatok, és legyetek boldogok, egy mindent elsöprő szerelemnek nem kell ellenállni, csak tisztességesnek kell lenni. Magaddal, vele, a családoddal.

A legtöbbünk útja rázós, hidd el! Nagyon nem vagy egyedül.. Személyes tapasztalatból mondom, hogy megértem az érzéseidet, azt, hogy tisztázni szeretnél dolgokat, és, hogy bánt, hogy ő nem így akarja. De ez az ő döntése. És talán jobbat tesz Veled így, ha most nem is érzed ezt.

Az érzelmek mindent összekavarnak, ezt nagyon jól érzed. Nő és férfi között barátság nagyon ritka, ha pedig gyengéd érzelmek, esetleg vágyak kerültek bele, és nem teljesülhetnek be, ha valaki "szakít", akkor szinte kivétel nélkül menthetetlenné válik a barátság része. Biztos lesz, aki megcáfol, de hiszem, hogy így van. És azt is, hogy többet látsz így bele ebbe az emberbe, mint a valóság.

Hidd el, nincs miről beszélgetni ezután két embernek. Általánosságról? Vagy tovább húzni egymást? Vagy megmagyarázni,hogy mi miért történt? Szükség van arra? Gondold végig! Nem könnyű..

Nos.. kezdjük a végén.. Az utolsó kérdéseidre a válasz, igen, el kell engedni. Nem, nem lenne értelme.

Mi nők, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy lehet értelmesen beszélgetni egy pasival, akihez akármilyen érzelmek is fűztek valaha. Lehet, hogy így is van, és lehetne, anélkül, hogy ennél tovább gondolnánk a dolgot. És lehet, kivételes intelligens emberek között, hogy működhet. De erre mi vágyunk inkább, nők.. A férfi ennél sokkal egyszerűbb. A farka vezérli, kevésbé az érzelmei. A csók elindította a vágyakat, ami tovább ment az altájába. Ott viszont megállj-t parancsolt magának. Van nyilván lelkiismeret furdalása, hiszen van családja. Miattuk és miattad is van. És neked is van. Akármilyen a kapcsolat, akármelyik oldalról. Van hiány, mindkét oldalon. Ezek az emberek szoktak egymásra találni.

Amit tehetsz... felvállalod az érzéseidet, felvállalod, hogy megbeszéled a pároddal, mi hiányzik, felvállalod, hogy dolgoztok rajta, hogy működjön együtt. Azaz adsz esélyt az eredeti kapcsolatnak. Vagy felvállalod, hogy nem vagy boldog, és kilépsz, és független emberként először önmagadat találod meg, és utána jönni fog az is, aki nem hiánypótlásként, hanem önmagadért fog szeretni. Ezt nem fogod megtalálni egy nem független emberben. Mint ahogy ő sem benned. Mert amit egy ilyen kapcsolat jelent számunkra, az az illuzió. Az illuzió, amit mi beleképzelünk egy ilyen helyzetbe. Nem valós szituáció, nem is működhet. A titok, a titkos találkák sokkal jobban felpezsdítik az érzékeinket, sokkal kifinomultabbá teszik a "szaglásunkat", érzékeinket.. A tiltott gyümölcs sokkal édesebb, de könnyebb is elrontani vele a gyomrunkat. Sokáig émelyeghet utána :-)

Felmondtál miatta a munkahelyeden, amit nyilván szerettél, különben nem lettél volna ott egy fél emberöltőnyit. Most megint vissza akarsz kapaszkodni arra a szekérre, ami eddig sem vett fel? Ráadásul családod van, nem érzed, hogy velük szemben mennyire tisztességtelen?

Az érzelmek nem parancsszóra jönnek és mennek. Megtörténik, hogy valakitől beremeg a térded akkor is, ha házas vagy. De hogy ebben a helyzetben mit teszel, az pontosan megmutatja, hogy ki vagy. Szóval gondolkozz el azon, hogy ki vagy!

Egyrészt mert belekövesedik a megszokásokba, nem fejlődik - hacsak nem kerül időnként új területre, új beosztásba.

Másrészt pedig az egy munkakörben, egy munkáltatónál megragadt munkavállalót nem becsülik meg. Esteleg erkölcsileg, (de még azt sem, mert megszokják, hogy ott van, jól dolgozik) de anyagilag kevéssé. Egy új mindig többet kap.

Engem te nem hozol "idegállapotba" bármit is értesz ez alatt.

Annak, hogy a Bözsi néninek feltett kérdésedre válaszoltam az volt az oka, hogy nem értettem mit nem érthető számodra.

Ezt próbáltam elmagyarázni - szerintem feleslegesen tettem, mert ...

1. egy Bözsi néninek feltett kérdésemre válaszoltál.

2. a válaszod tök negatív, és általánosító

3. ezt én szóvá tettem

4. emiatt te idegállapotba jöttél

:)))))))))))))))))

Ha ez a kapcsolat kizárólag abban merül ki, hogy a munkahelyen találkoztok, akkor ez a kapcsolat valójában nem is kapcsolat. És nem is csodálkozok, hogy nem sikerült lezárni, hiszen a munkatársak minden nap találkoznak.

Ha a kapcsolat ennél több, akkor semmi garancia arra, hogy munkahely váltás után le tudnátok zárni a kapcsolatot.

Kössék bele, mert információ új hiányában csak általánosságban írok.

Tényleg, nem igaz, hogy a témához nem tudsz hozzászólni, csak belekötni a betonba is.🤣😂

ezt így, anélkül, hogy tudnád, mi a konkrét területe, nem tudod eldönteni.

honnan derült ki számodra, hogy más nem érdekli, másra nem nyitott?

amit írtál, az leegyszerűsítő kinyilatkoztatás.

Mi baj van az általánosítással?

És igen, ez általában igaz.

El sem tudna már helyezkedni, mert 20 éve egy területen van otthon, más ne érdekli, nem nyitott rá.

Van, aki még tudja lépni, de nem jellemző.