Volt egy nimfapapagájom (2. rész) (beszélgetés)

Igazán nagyszerű ez az egyszerű kis történet!

A madárka olyan kis huncut tekintetű. Minden nimfa így néz egyébként?

Nekünk is volt nimfa papagájunk, csak fehér és mi nagyon nem bírtuk a hangját.

Berepült hozzánk és megtartottuk, de ez nem tudott szépen csicseregni, csak károgni, és imádta utánozni a hangos gépeket:D

Talán 2 évig volt nálunk, utána elajándékoztuk.

Háziállatot mi is veszítettünk el, és szörnyű volt.

Együtt érzek veled:(

A papagájokat is lehet szobatisztaságra tanítani. Főleg, ha sokat foglalkozik vele valaki.

Amikor nekem volt nimfám és ràmrepült, akkor igyekezett visszatartani magát. Ha ésszerű időn belül letettem magamról, akkor máris pottyantott 😊, de amíg rajtam volt, legtöbbször kitartott és én tisztán megúsztam a barátkozást.

Vegyes pacalt esetenként én is szoktam főzni, de nem papagáj körmöt, hanem sertés körmöt adok hozzá.

Viccet félretéve: sajnálok minden állatot, amelyiket megfosztottak a szabad élettől, és kalitkában, ketrecben, ólban, vagy éppen állatkertben, hasonlókban élik az életüket. Még akkor is, ha születésétől kezdve úgy él, és fogalma sincs arról, milyen is a szabad élet. Az én szememben ez állatkínzás, mert az ember saját örömére teszi ezt velük, és nem az állat választotta magának ezt a létformát.

Ha az állat egészségi állapota, sérülés, egyebek indokolják, akkor igen. Akkor jót cselekszünk, egyébként pedig sajnálom őket.

Átérzem a fájdalmadat, tudom milyen az, amikor egy olyan helyről megy el kisállat , ahol családtagként volt kezelve. :(

Mondjuk én a madarakat kifejezetten utálom, gusztustalanok, de azért na. Részvétem.

nekem tetszett a cikk, tökéletesen átjön, mennyire szerettétek a kismadárkát.

a nimfás pacal receptjét is föltehetnéd.