Volt egy nimfapapagájom (1. rész) (beszélgetés)

Kedves Kicsi Fecske, Hervadó Lomb, Eileen, Cicaaa65 és mindenki akinek tetszett a cikkem első része annyit elmondhatok, hogy a cikkem folytatását már augusztus elején beküldtem megjelentetésre. Úgy látszik a Hoxa szerkesztői is vagy szabadságra mentek és még nem jöttek vissza, vagy valami miatt még mindig az van kiírva a leadott második rész felett, hogy: "Figyelem! Ez a cikked még nem aktív, csak te látod! A cikket még nem ellenőrizték a szerkesztőink. Amíg ez nem történik meg, még módosíthatsz rajta."

Hát, ezúton üzenem a Hoxa szerkesztőinek, hogy nem kívánok a cikkemen változtatni. És igyekezzenek az ellenőrzéssel, mert az én cikkeim garantáltan nem másoltak, tehát érthetetlen a számomra, hogy miért nem jelentetik meg. És nem csak miattam, hanem az olvasók miatt is, akik már hetek óta várják a rég leadott második rész megjelenését.

Remélem olvassa ezt Hoxa is, mert éppen ma reggel váltottam vele levelet, tehát itt van, vagy legalábbis itt volt ma ő is.

Véletlenül olvastam a cikket a megjelenése után. Az volt a véleményem, hogy olvasmányos, jó retorikával írt cikk. Szinte átjött a precizitás, vizuálisan láttam is a többszöri stilizálást azért, hogy minél kulturáltabb jelenjen meg. Szinte éreztem, hogy a sallangokat többször kihúzták, javították, a tökéletességre törekedve. Nem ragozom tovább, tetszett!

A kismadár és a mamika kapcsolata fogott meg, nekem ennyi elég is volt a véleményemhez. Nem akartam ezt megírni, mert ritkán fórumozom újabban.

De milyen érdekes, másodszorra is elém tárult a cikk!

Megdöbbentettek a hozzászólások. A madárvilág témájában tudatlan vagyok, engem a stílus riasztott el.

Azt hiszem, csudabogár vagyok (nem is merem leírni! :D), nem vagyok "facés" sem! De gondolom, az már nem is ember, aki ott nincs regisztrálva. A Hoxán is ritka vendég vagyok, de azért látni, látok. Látom, hogy mennyi, bizonyára magányos ember van, aki a nap 24 órájából kevés híján, de itt éli az életét. Mint a szurikáták várják, lesik a megjelenő legújabb cikkeket, új fórumokat. Aztán az éppen aktuális hangulatuknak megfelelően osztják az észt a "Hoxa nagyjai". Ellenvéleményt nem fogadnak el, a főnök én vagyok kitűzővel fórumoznak.

Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mennyi időt áldoz az internetezésre. Én csak a vonzatain gondolkodtam el. Aki szereti a tisztaságot maga körül, a meleg ételt amit tennen maga készít el, akkor már nem is ér rá "gépezni". Vagy, marad a késztetés, hogy minden fórumon szószóló legyen, bármiről is legyen szó. (Aztán összefogva, elragadtatással fogadják egymás semmitmondó cikkeit, témáit, vagy koncként ugranak rá, a hozzájuk méltatlanok hsz-eire. :(

Ez kikívánkozott belőlem, ez jött le nekem, ha rávettem magam az itteni olvasgatásra. Egyébként, ahogy írom e sorokat rájöttem, hogy talán irigylem a mindenre ráérő embereket?! Röstellem is ezt, de legalább bevallottam.

Ja, és a lényeg, amiért hozzászólásra szántam rá magam az az, hogy Sandro kedves, gratulálok a cikkedhez, szívhez szóló volt! Én, a helyedben nem írnék folytatást, mert nem "érdemeljük" meg!

Egyébként, a fentiek az én kizárólagos véleményemet tükrözik, tiszteletbe tartva mások eltérő véleményét!

Tetszik, hogy mindig rengeteget vársz a válasszal, hogy mikor sokan vannak a fórumon a Te cikked legyen az első oldalon... 😂

Nem tudhatod ki vagyok vagy hány éves. Csalódások az életben? Már nem okoz meglepetést semmi!

Ahogy Te sem. Ezer és egy ilyen madártartóval találkoztam már, mint Te.

Hajtsd csak a magad dolgait, köpködd csak a tenyésztőket, attól még nem lesz igazad.

De csak szerinted baj, hogy nem olyan a világ, ahogyan azt te elképzeled. Igen, bizony ilyen az élet. Néha talán hibázunk, de azt sem szándékosan tesszük. Még jó, hogy vagy te nekünk és a világnak mert majd te megmondod a tutit. Miközben el sem tudod képzelni, hogy nem csak tenyésztőkből áll a világ. Hát tudod, ez a nagyon gáz a te esetedben.

Felejtsd el ezt a rugalmatlan, kioktató stílust, mert nagy csalódások fognak érni az életben! Tudod, az emberek nem vevők az ilyenekre.

Én nem mondtam soha, hogy én papagájszakértő lennék. Én megírtam a nimfapapagájom történetét, ha neked nem tetszik, hát ne olvasd. Ha valaki más véleményen van a papagájtartásról, hát írja meg, de ne kioktató stílusban, mintha ő lenne az egyedüli, aki mindent tud a papagájokról.

És még valamit, a cimboráddal tett hozzászólásaitokkal, amivel csak a semmit hajtjátok 🤮, legalább emelitek a cikkem Fórumának az olvasottságát. Na, ezért jár a köszi. Semmi másért.

Mit gondolsz(te nagy papagáj szakértő🤣)csak neked van/volt madarad?

Papagájnak,papagáj a párja,ember azt nem pótolja.

Mellesleg,nem okoskodtam(ahogy nézem,neked az jobban megy)és nem is voltam prókártor.

Csupán egyet értettem egy véleménnyel,jaa..hogy ez neked pont nem tetszik..🤪

Szép estét!

Köszönöm Zsu a hozzászólásodat! Én is hasonlóan gondolom a dolgokat. Szerintem is sokkal különbül és nagyobb szeretettel lehet egy kismadarat tartani, ha foglalkozunk vele és nem csak berakunk mellé egy párt, aztán annyi, mint aki jól végezte dolgát.

Az én papagájom is imádta a tükörben nézegetni magát, a kis csengőjéért meg egyenesen odavolt. De hát ezt magyarázd el egy tenyésztőnek...sosem fogja megérteni.

Sikerült megtalálni Lilike képét.(adatlapomon)

Lenne néhány gondolatom.Szerettem volna egy papagáj, böngésztem a hirdetéseket, kézszelídet akartam és egyet.Sikerült egy állatorvosnővel kapcsolatba kerülni, és utaztam érte.Ámultam és bámultam... a sok szép madár láttán.

Az én madaram szárnyhibás volt egy petárdázástól megijedt és törött volt a szárnya. 2-3 méternél többet nem tudott repülni. Elláttak tanáccsal és hazajöttünk.

Minden elő volt készítve, Csakhát volt egy macska... soha nem bántotta, imádta a csengőt,kallitka soha nem volt becsukhatnának, imádott a vállalom lenni, sok ruhámat kicsípte.

Kétszer meglátogatta a gazdája mert erre járt, és el volt képedve a macska láttán.

Nagyon szerettem, egyáltalán nem volt hangos, sok finomságot törődés kapott, szép élete volt egyedül is. 7,5 évet élt

Látom nem bírsz elszakadni a tenyésztői felfogásodtól és még mindig csak azt szajkózod. Tudod hány madarat tartanak társ nélkül? És tudod, hogy miért? Mert nem mindenkinek célja, hogy szaporítsák a madarat. Pláne, ha az nem is vásárolt, hanem befogadott madár. És mennyivel jobb, ha tesznek mellé társat és kalitkástól beteszik egy félig sötét garázsba őket, hetente egyszer magokat és vizet adva nekik? Mert szomorúan láttam már ilyet is. Én ebből nem kérek. Nálunk az egyedül tartott kismadár ezerszer több szeretetet és törődést kapott a családunk tagjaitól. Szinte az egész 100 m2-es házunk volt a kalitkája, nappal szabadon repkedhetett a kedve szerint. És eszébe sem jutott, hogy depressziós legyen, mert mi voltunk a családja, ő pedig a mi családtagunk lett.

Ha ezt valaki nem érti, akkor legyen tenyésztő. De ne akarja ráerőltetni más madártulajdonosokra, és főleg ilyen kioktató stílusban a saját tenyésztői szemléletét! ("csengő, tükör kuka!!! Tiltott! meg legfontosabb: egy fajtárs!")

Milyen igaz!

A történet teljesen más stílusban íródott, mint az író hozzászolásai. A nyájas olvasóhoz szól. Véleményem szerint Az író túlzott arroganciával fogadta a tanácsokat és ugyanígy reagált is rájuk, szerintem nem volt kioktató a tenyésztő stílusa. Tényleg egyszerűbb lett volna azt valaszolni a tanácsaira, hogy "Köszi, hogy megosztottad a tapasztalataidat!"... és nem durvul el a játék.

Jó kis történet, de a reakciók!

Döbbenten olvastam, kell ez nekem?

Azért elolvasom a folytatást!

Várom!

Eddig tűrtem a sértegetéseid!

Lehet, hogy szerinted kioktató volt a stílusom, de én csak pár szóban szerettem volna rávilágítani dolgokra! Bármennyire is hülyeségnek véled, a fajtárs igenis fontos, főleg egy nimfának! Nimfa kakadu féle, tehát komoly intelligenciája van, érzelmileg is. Nagy kalitka vagy voiler pegig már csak a fesztávja miatt is fontos! Ha a szárnyai alatti izom elsorvad, röpképtelenné válik!

Még egy:nem szaporító vagyok, hanem tenyésztő. Ráadásul nem ma kezdtem.

Állj, állj! Kicsi fogd vissza magad! Úgy látszik elkerülte a figyelmedet, 6. hozzászólás utolsó két sorának tartalma és annak kioktató (felkiáltó jeles mondatainak) stílusa.

De reagáltam is rá, mind az egyoldalú, indoklás nélküli kijelentéseire és annak támadó modorára.

Kár, hogy te onnan távolról valahogyan ezeket nem vetted észre.

Pedig én minden válaszomban megindokoltam, pontosan olyan stílusban, ahogy ő tette, hogy mi a hiba egy magát tenyésztőnek mondó tag hozzászólásaiban.

Egy egyedül tartott papagáj tartásának a körülményeit, nem lehet összehasonlítani párban élő madarak, pláne egy papagáj kolónia tartásával. Csupán csak ezt felejtette el a hsz. írója és állandóan a tenyésztői körülmények között tartott papagájai esetében alkalmazott módszereiből indult ki. Ráadásul mindezt egy helytelenül, indoklás nélküli kioktató stílusban megírt hozzászólásban tette.

Ismételten ajánlom a figyelmedbe a 15. hsz-ban idézett régi szép magyar közmondást.