Viszonzatlan ajándékok... (beszélgetés)
:(
Az embernek ez sokkal fájóbb, mint ha róla van szó.
Legyél kicsit "önzőbb" bár ezt nem lehet annak nevezni, ha magadért nem, hát a gyerekeidért.
Mi lenne, ha legközelebb feltennéd a pléhpofát, és közölnéd, hogy sajnos nincs rá pénzed, mert cipő-ruha-tábor stb.-re kell a saját gyerekeidnek? Sajnálom ezt a helyzetet, amibe kerültél, de sajnos ezt csak azzal tudod megoldani, ha kinyitod a szádat, és elmondod a problémáidat a tesódnak vagy anyukádnak. Lehet, hogy megsértődnek, de majd megemésztik :)
Hozzáteszem: nem arról van szó, hogy smucig vagyok, és ugyanannyit várok cserébe, mint amit én/gyerekem kap, de ha nem áll módomban drága ajándékokat venni másnak, akkor én sem várom el, hogy én azt kapjak. Valahol meg kell lennie az arany középútnak.
az a baj, hogy az érzés zavar, nagyon fáj, hogy "nem szeretnek" minket. Talán igaza van a kisfiamnak, hogy nem szeretnek minket! Bár ezt sose mondtam előtte!
Robinak március elsején volt a szülinapja, az enyém január 18-án volt 1 éves. Robi szülinapi ajándékát még karácsony előtt lezsírozták velem. Jó, gondoltam, megkapja ( bíztam benne, hogy így talán az én 1 évesem se lesz elfelejtve!), de el lett!!!! Sajnos olyan hülye vagyok, hogy napokat bőgtem miatta!!!!!
Tigramka nem fogja megváltoztatni a véleményét és a hozzáállását. Venni fog ajándékot, mert nem szeretné megbántani a családját.
Egyébként egyetértek az előttem szólókkal. Én is azt az elvet vallom, hogy ha ő sem, akkor én sem...Nem sajnálja az ember mástól, de az igazságérzetem az nagy. Szerintem is túlzás a tizenezer forintos ajándék...pláne, hogy van 3 saját gyermek is, akikről szintén gondoskodni kell.
Az a baj, hogy ha ezt a fórumot elindítottad, nyilván zavar a helyzet, és a kisfiad sem érti igazán az egészet.
Tényleg nem kell tőlük megkérdezni, mit szeretnének (nem beszélve arról, hogy a drága babakocsit sem használják...). Egyszerűen olyan ajándékot kellene keresni, ami a gyereknek is hasznos lehet, lassan óvodás lesz. Az is tök jó, amit trapiti javasolt: készítsetek saját készítésű ajándékokat. Az más kérdés, hogy valószínűleg nem fognak neki annyira örülni a testvéredék, de a gyerekeknek is hasznos, ha kézzel bütykölnek.
Ez (szerintem) éppen egy olyan helyzet, ahol (most még csak) a kisujjadat nyújtod...
Sajnálom, hogy manapság már ilyenek a családok, éppen ma sírtam el én is magam hasonló gondolatokkal...
Látom előjött az örök akadékoskodó belőled :)
Tigramka hozzászólásaiból arra következtettem,ha ezt a tanácsot adom,hogy így az ő lelkiismerete is nyugodt maradna "vegyél nagyobb értékben,hogy ne érje szó a ház elejét"-ez egyedül a karácsonyra vonatkozna.A többi alkalmat pedig beszüntetném-mivel nem kell megfelelnie az édesanyja ,a tesója elvárásainak,hogy ő vegyen szülinapra,névnapra stb.is ajándékot.De értem,miben láod az ellnetmondást,remélem,így érthetőbb,hogy gondoltam.
Én sosem problémáznék ilyenen. Ha tudok veszek ajándékot, ha nem, akkor nem. A bátyám épp a napokban mondta a fiamnak, hogy gyere veszek neked egy cipőt, mert évek óta nem kaptál semmit tőlem. Igen ez így volt, de tudom, hogy azért, mert nem tehette meg. És nekem is van olyan, hogy nem tudok adni a gyerekeinek, de ezen nem problémázunk.
Szerintem ne foglalkozz az egésszel. Vegyél ajándékot ha tudsz, ha nem akkor pedig ne.
A gyerekeidet továbbra is erre tanítsd, mert így nem lesznek önzők, bár a mai világban lehet szerencsésebb, ha valaki az.
"Ők eddig se nagyon kaptak, mi ezek után is fogunk adni."
Ennyi.
Majd kinövitek.
a nagyobb érték mindig azért volt, mert azt is néztem, hoigy ha ő esetleg hoz akkor neki 3nak kell hozni
még így is megjegyezte anyukám, hogy a keresztelő vacsoráját is nekünk kellett volna fizetni, nem csak az ajándékot
Pedig muszáj lesz megtenned, mert attól, hogy itt beszélsz róla a helyzet nem változik és a jelek szerint nemigen tudod megemészteni.
Mondd el úgy, hogy ne legyen bántó, számon kérő, ha megsértődik rajta az nem a te bajod, azok az ő érzései.
Nalunk is hasonlo a helyzet. Batyameknal ket ngyobbgyerek van. 10 es 13 evesek. Amikor kicsit voltak meg, sokat talalkoztunk, utaztunk 200 km gyakran, hogy lassuk oket. Elhalmoztunk alkalmakkor es csak ugy is oket minden joval. Megszuletett nalunk a kislanyunk, most 3 es fel eves. Nem egyszer maradt ki szulinap, legutobb januarban a nevnapi koszontese maradt el. Annak idejen tobb even keresztul vitte a postas a mikulas csomagot a gyerekek nevere a csomagot tolunk. Az en lanyom meg sosem kapott mikilas csomagot onnan! Nem baj!
En mar beletorodtem. Nem foglalkozom vele.
Ugy dontottem, nem kell tovabb ezen filozni! Ok sem vesznek, mi sem veszunk! En megkernem oket szepen, hogy fejezzuk be az ajandekozast kolcsonosen, vagulis neki sokat nem kell valtoztatnia ezen...
Viszont en sosem vettem 20.000 ft. ertekben ajandekot nekik! Az kisse tulzasnak tunik nekem!
Ha szóvá tenné (vagy akár anyukád is), akkor finoman megemlítheted nyugodtan, hogy ők sem hoznak semmit, ha csak úgy jönnek, vagy ha tudjátok, hogy anyukádnál találkoztok, akkor is csak te viszel.
De csak ha szóba kerül, akkor viszont lazán megmondhatod, végülis az igazat mondod.
Az ilyen egyoldalú dolgok elég frusztrálóak tudnak lenni egy idő után.
attól félek szóvá tenné, nemcsak ő, hanem anyu is, meg attl is ha szóvá tenné előbb utóbb kiborulna a bili és én is kiönteném a szívemet...
ha csak úgy találkozunk mi mindig viszünk pudingot, rudit, kinder csokit vagy valami rágcsát Robinak, ők akkor se hoznak semmit.....ha anyunál találkozunk akkor anyu is látja, én úgy gondolom, lehet, hogy neki kellene megemlítenie, de ő meg sose fogaja, bezzeg fordítva megtenné......
ja, a keresztelőre adott vadiúj pierrecardin sportkocsira ( 20 ezer) azt mondták nem jó, így 1 éves korától nem is használják.....
Szia!
Lehet, hogy nem leszek túl szimpatikus itt, de a véleményem az, hogy ki kéne próbálnod egyszer, hogy Robinak nem küldesz ajándékot. Nem karácsonyra gondolok, de pl. szülinapra. Telefonon (vagy képeslapon, akár papíron, akár emailben) szépen felköszöntitek, de egyszer kihagynám a csomagban küldött ajándékot. Aztán kíváncsi lennék, észrevenné-e magát a tesód.
(Mert nem vagyok egy hű de anyagias, de nekem azért ez furcsa.)
Érdekes az emberi lét...sajnos ez amit írtál nem ritka...nálunk ugyanez kb,nekem mostmár két gyerek,a kicsi még nincs egy, a nagy kb 1000 ftban kap ezt azt,én vesdzek tesóméknál 3 nak min 2-3000 ftban/gyerek...
Örömmel,szívből,mert nekik nem telik rá,vagyis telne,csak nem úgy kezelik a bevételüket....nem sajnálom tőlük a drágát,sokat:-) de amikor a lányom kap,akkor nekem esik rosszul,h nah...nem azért mert keveset költ,szó se róla,hanem mert tudom h mire megy el a pénz,de itt nem alkoholra gondolok...egyszer megnő a lányom,most csak 3 éves,és elém áll mint a te fiad...nehéz az élet,nehéz jó szülőnek lenni...
Eg dolgot tudok! Tesómban az a kép él h mi gazdagok vagyunk...csak mertjobb a helyzetünk,dolgozunk-én gyeden vagyok ésnem gyesen,nem mindegy!...másképp osztjuk be amink van és haladunk előre,ők csak a mának élnek:-(
Megkönnyeztem... :/
Cukipofi fiad van! ;)
Vigyázz rá nagyon!!!
Sokáig gondolkodtam, hogy mi is legyen a történetem címe…Miért is kell egy ajándékot viszonozni? Nem kell…de gyerekek esetében illik. Szerintem! Mert a gyerek kérdez! Anya, ha mi adtunk ajándékot ők miért nem?????
Történetem a saját bánatomról szól, a húgom miatt érzett bánatomról.
Úgy érzem soha sem volt felhőtlen a viszonyunk, pedig csak 1,5 év korkülönbség van közöttünk. Talán ez adódik abból is, hogy anyukámnak mindig is a húgom volt a kedvence, kicsinek is nagynak is. Hiába voltam én a „mintalány”, kitűnő tanuló voltam, nem csavarogtam, szórakozni is csak akkor jártam ha már küldtek, 2 férfi volt az életemben….sorolhatnám még, azokat a dolgokat aminek egy kamasz lányt nevelő szülő örülne. A húgom folyton beírást kapott, a középiskolákat is váltogatta, anyuék házában az ottalvó fiúkat is cserélgette, mégis jó volt! Hogy miért említem a múltat? Mert szerintem ez is szerepet játszott abban, hogy most ilyen a kapcsolatunk.
3 gyermekem van, 11, 8 és 1 évesek. Neki egy 2 éves kisfia van, Robika. Születésekor elhalmoztuk mindenféle ajándékkal, még a férjem rokonai is küldtek „kelengyepénzt”. Keresztelőre megkapta a babakocsit. 1 évesen is bőkezűek voltunk, névnapra csak egy vicces feliratú bodyt kapott. Karácsonyra is kapott bőven annyi értékben, hogy nehogy szóvá tudja tenni, hogy ő 3 gyereknek vásárol. Mivel messze laknak így a mikuláscsomagot a postás „vitte”.
Nála végig csak a szüléskor adott kelengye és a karácsony létezett.
És eljött Robi 2 éves szülinapja, amikor az én 8 éves középső gyermekem kiöntötte a nekem a szívét.
Robinak akkor vettük meg az ajándékát közösen a 8 éves fiammal, hogy 1 hónap múlva oda tudjuk adni. Azt vettük, amit a húgom kért! Szívből-lélekből kerestük, rendeltük, csomagoltuk.
-Anya! Az öcsémnek most VOLT a szülinapja, miért nem jött el senki? Még csak 1 éves! Még kicsi! Miért nem köszönti fel senki? Akkor mi miért adunk ajándékot?
Felsorolta, hogy ő tudja, hogy ő se kapott soha, de őt ez nem érdekli, azt is tudja, hogy mikuláscsomagot se hoztak, pedig együtt adtuk fel Robiét a postán, arra is emlékszik, hogy az ő szülinapjára se jöttek el, de akkor is azt hajtotta, hogy az öcsém még kicsi és a kicsiket szereti mindenki.
Hiába mondtam én, hogy titeket is szeretnek, meg, hogy lehet, hogy nincs pénzük, de hajthatatlan volt.
-De az ajándék nem kerül pénzbe! Robi már 2 éves, biztos van olyan játéka amivel már nem játszik, azt is becsomagolhatták volna, sőt ha már nekünk nem kell vissza is vihették volna, az nem kerül pénzbe, de mégis felköszöntik.
Ekkor már nem tudtam mit mondani, azt hittem megszakad a szívem.
Megdöbbentem az őszinte gyermeki szereteten, amit kisfiam az öccse iránt táplál. Persze Robit mindezek után, hogy ők ismét megfelejtkeztek rólunk felköszöntöttük a kívánt ajándékkal, majd’ 20ezer Ft értékben.
Ne kövezzetek meg! Nem sajnálom rá a pénzt, pedig nem vet fel minket! Igaza van a kisfiamnak, ajándéknak megteszi 1 kézzel készített ajándék is, vagy egy tábla csoki. Az fáj a legjobban, hogy anyukám is tudja ezeket, mégsem említi meg soha a húgomnak, hogy talán másképp kellene csinálnia.
Próbálom úgy nevelni a gyermekeimet, hogy adni jó, adni szívvel kell, és nem azért mert ők is kapnak. Ők eddig se nagyon kaptak, mi ezek után is fogunk adni.