Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál...
Csokonai Vitéz Mihály
cirógattam: elszaladt
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm, aki nincs...
(Szabó Lőrinc)
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők úsztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a máramarosi bércek.
/Petőfi Sándor/
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
(Petőfi Sándor)
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet...
(Várnai Zseni)
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
/Kányádi Sándor/
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Petőfi Sándor
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh...
/Arany János/
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Így ni!
Petőfi Sándor
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
/József Attila/
Utcasarkon egy szegény vak ember
félkarjával némán kéreget;
így szedi össze reggeltől estig
a jó szívvel szánt filléreket.
Teri Petz
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az uj tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
/Villon Francois/
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó...
/Gárdonyi Géza/
S ím ősz jöttével mikor már a nap
Nem küld virág nyitó sugarakat
Mikor már a dér fehérlik a fákon
Megjelenik az én rég várt virágom!
Gárdonyi Géza
Rossz rajongás, mégse szidlak,
Nancy győzni, győzni tud csak!
Aki látja, mind imádja,
mindig őt, csak őt kívánja...
/Robert Burns/
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák...
Kányádi Sándor
ő mesterkélt ünnepre szép babát,
levágta hozzá dús hajfonatát,
gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
hullottak rá gyöngyének könnyei...
/Várnai Zseni/
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!
(Nagy László)
Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon
szeressük őt, mert elmegy egy napon,
és visszahozni többé nem lehet
az elmulasztott jó szót, tetteket,
a késő bánat mit sem ér neki,
az élőt kell szeretni, érteni.
/Várnai Zseni/
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében...
(Petőfi Sándor)
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére...
Petőfi Sándor
Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy,
Ha sok a nap, hát soká fogy...
(József Attila)
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma...
/Ady Endre/
ja, nem jó :(
helyette:
Láttam a föld sok szép kirakatát,
de nem találtam hasonló babát,
oly tündérszépet, oly kedveset,
nem ért más hozzá, csak a szeretet. . .
(Várnai Zseni)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa...
(Radnóti Miklós)
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen....
/Radnóti Miklós/
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak....
/Csokonai Vitéz Mihály/
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet...
(Petőfi Sándor)
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket...
(Petőfi Sándor)
Gyenge fuvallat a töbe zilál
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom,árva madár pihe, száll
s elpihen édes ölemben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
Érted szenved a Jancsi bohóc.
/Weöres Sándor/